77 éve gyilkolták meg Radnóti Miklóst, a 20. századi magyar irodalom klasszikusát

A budapesti Lipótvárosban 1909. május 5-én született Radnóti Miklós, a 20. századi magyar irodalom klasszikusa, a vészkorszak mártír költője mindössze 35 éves volt, amikor Abda határában agyonlőtték és egy tömegsírban helyezték el. Soha nem felejtjük el. 

77 éve, 1944. november 9-én, (más források szerint november 8-án) rajongva szeretett és verseiben oly gyönyörűen megénekelt szülőföldjén saját honfitársai lőtték agyon Radnóti Miklós költőt, műfordítót, a 20. századi magyar líra egyik meghatározó alakját.

Ártatlanul halt meg, bűnt nem követett el, amiért ily borzasztó módon kellett volna lakolnia. Az, amiért a magyar állam őt felelősségre vonta, végtére is az volt, hogy megszületett és zsidónak született. Továbbá magyarnak, költőnek, klasszikusnak.

Korai költészetét a szabadvers forma, a lázadó expresszionista hang jellemzi, az egyre fenyegetőbb létben megszülető művei azonban már kiérlelt, klasszikus formát mutatnak.

Születése anyja és ikertestvére életébe került, e súlyos örökség későbbi költészetére is hatással volt. Tizenegy évesen teljes árvaságra jutott, ettől kezdve anyai nagybátyja, Grosz Dezső nevelte, aki kereskedelmi pályára szánta. A csehországi Reichenberg (Liberec) textilipari szakiskolájában tanult, majd 1928 és 1930 között nagybátyja cégénél dolgozott. Az irodalom azonban sokkal inkább vonzotta, már kamaszkorától verselt. 1929-ben és 1930-ban részt vett a Kortárs folyóirat szerkesztésében, 1930-ban megjelent első kötete, a Pogány köszöntő.

Beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára, ahol a katolikus tudós-költő Sík Sándor egyik legkedvesebb tanítványa lett. Bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe, falukutató utakon, a munkásotthon kulturális életében vett részt, kapcsolatba került az illegális kommunista párttal is. 1931-es kötetét elkobozták, izgatással, vallásgyalázással vádolták. 1934-ben doktorált, Kaffka Margitról írta disszertációját. Feleségül vette Gyarmati Fannit, aki ihletője volt a magyar költészetben ritka hitvesi líra gyengéd hangú darabjainak.

Radnóti Miklós zsidó származása miatt nem jutott tanári katedrához, magánórákból, szerény tiszteletdíjakból élt. 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott, anyagi helyzetének javulásával, a harmincas évek derekán többször járt Párizsban. Egymást követően több kötete is megjelent, 1936-ban a pályája fordulópontjának tartott Járkálj csak, halálraítélt, majd a Meredek út, az Ikrek hava, gyermekkorának prózai összegzése.

Közben műfordításain is dolgozott, Vas Istvánnal közösen Apollinaire válogatott verseit jelentette meg, majd La Fontaine meséit fordította. 1940-ben még napvilágot látott Válogatott verseinek kötete, de ettől kezdve élete folyamatos rettegés lett. A Tajtékos ég kötetet Radnóti még maga állította össze, de az csak halála után, 1946-ban jelent meg, kiegészítve utolsó verseivel.

A költőt származása miatt többször behívták munkaszolgálatra, szolgált Szamosveresmarton, Margittán, Királyhágón, Élesden, közben hosszabb-rövidebb időt otthon tölthetett. 1944 májusában a szerbiai Bor melletti lágerbe került, innen indították utolsó útjára 1944 szeptemberében. Társaival együtt gyalogmenetben hajtották nyugat felé, a már járásképtelen költőt a Győr melletti Abdánál november 9-én a keretlegények agyonlőtték. Utolsó verseit tartalmazó noteszát, a Bori noteszt exhumálásakor kabátjának zsebében találták meg.

Radnótit 1946 augusztusában Budapesten, a Kerepesi úti temetőben temették el. 2009-ben Pesten a nevét viselő színház előtt felavatták szobrát, Varga Imre szobrászművész munkáját. Egy irodalmi és egy antirasszista díjat is elneveztek róla. Felesége, Gyarmati Fanni 2014 februárjában hunyt el, 1935-től 1946-ig írott naplója 2014 decemberében jelent meg.

Idézzük fel újra: ezekből a sorokból tanultunk magyarul, ezekből a sorokból tanultunk magyarnak lenni. Nem tudhatnánk nélküle, az ő szavai nélkül, hogy e tájék mit jelent nekünk, akik itt születtünk és élünk, ahogy a hitvesi szerelem, a házastársi gyengédség szavait is tőle tanultunk.

Áldás fakad emlékéből mindig, míg lesz, ki magyarul olvas verset ebben a világban. (MTI / Mazsihisz)