Zsidó regény árulásról, halottakról és szerelemről

Ámosz Oz új regénye azt a kérdést járja körül, hogy meg lehet-e érteni az árulókat (vagy legalábbis azokat, akiket a többség árulónak tart), s ha megértjük őket, vajon megmagyarázhatók és megbocsáthatók-e az árulásuk? Habár az elbeszélt történet 1959-1960 fordulóján játszódik Jeruzsálemben, Oz eléggé messzire nyúlik vissza, hogy az árulás témáját kibonthassa és vallási keretbe ágyazhassa: a regény főhősét, az egyetemről kimaradt Smuel Ascht a zsidó Jézus, és az őt eláruló Júdás alakja foglalkoztatja.

Smuel Asch az egyetemi szakdolgozatát „Jézus zsidó szemszögből” címmel kívánta megírni, ám egy szerelmi csalódás miatt sutba vágta az egészet, holott korábban óriási lelkesedéssel vágott bele. Afféléa suta fiatalember, akit a nők gyámoltalannak tartanak, s ha bele is szeretnek, többnyire csak sajnálatból, úgy szeretgetik, mint egy menhelyről kimentett, hálás tekintetű kiskutyát. Ez a méla nagy gyerek azonban igazi szocialista szimpatizáns, szereti a lázadókat, így kerülhetnek szobája falára olyan poszterek, amelyek Fidel Castrot, Raul Castrot és Ernesto Che Guevarát ábrázolják. Ezért ragadta meg figyelmét Júdás figurája is, aki nála pozitív szereplő: a megbízói előbb kémkedni küldik Jézus mellém, de Júdás hamarosan totálisan a hatása alá kerül, elhiszi róla, hogy ő az Isten fia, s ha megfeszítik is, az isteni Atya révén játszi könnyedséggel lejöhet a keresztről, s megalapíthatja Isten új királyságát.

Ez a regény egyik szála.

A másik szál Atália Abrabanel és Gersom Wald házában kezdődik, akikhez Smuel Asch egy álláshirdetés révén kerül. Gersom Wald ugyanis egy idős, beteg történelem- és bibliatanár, akinek nem csak gondoskodásra, ápolásra, de mindennapi beszélgetőpartnerre is szüksége van, mert hiába él megtört testben, szelleme ép és ragyogó. Gersom Wald menye, egy negyvenes özvegyasszony, Atália Abrabanel fogadja fel az apósához Smuel Ascht, s amint ez a kiskutya-módon belelkesedő fiú először meglátja a titokzatosan gyönyörű Atáliát, azonnal beleszeret.

A regény nagy része azt mutatja be, hogy hogyan élnek ők hárman, Atália, Smuel és Gersom egy háztartásban két halottal. Az egyik halott Atália férje, Gersom Wald fia, azaz Mika Wald, aki 1948-ban esett el a Saár Hagai melletti csatában. A másik halott Atália apja, Saltiel Abrabanel, s én azt gyanítom, hogy Ámosz Oz az egész regényt éppen Saltiel Abrabanel miatt írta meg, holott maga Saltiel Abrabanel meg sem jelenik a könyvben. Smuel Asch ebben a különös, kéthalottas albérletben arra jön rá, hogy ezeket a halottakat hiába temették el, még mindig élnek abban az értelemben, hogy egykori létezésük a hátrahagyottabban hagyott kitörölhetetlen nyomot. Atália Abrabanel férjét, Mika Waldot megalázták, megkínozták és megbecstelenítették az arabok, ennek ellenére Atália Abrabanel édesapja, Saltiel Abrabanel már-már árulásig barátságos az arabokkal, elismeri, hogy vannak jogaik, érdekeik, elismeri, hogy egy egyetlen nép sem lett volna kitörően boldog, ha országát egyszerre csak milliós tömegben veszi át egy másik nép mindenféle ősrégi bibliai tekercsekre hivatkozva. Fura zsidóellenes eszméi miatt nem állnak vele szóba a szomszédok, még Gersom Wald sem beszélget vele, azok után meg főleg nem, hogy Gersom fiát, Mikát arabok ölik meg.

Ebbe a kéthalottas házba csöppen bele gondozónak és beszélgetőpartnernek Smuel Asch, aki egyrészt beleszeret az áruló Saltiel Abrabanel gyönyörű leányába, Atáliába, majd a hely furcsa szellemétől hajtva újra hozzákezd a Júdás árulásáról szóló dolgozatához, s bebizonyítja, hogy az nem is volt árulás, elvégre hasznos ügyet szolgált: ha ő nem csókolja meg Jézust, akkor a római katonák nem tudtak volna, hogy sok a kóbor, bolondos vallási fanatikus közül kit kellene kikapni egy kereszthalálra.

Júdás alakja ebben a regényben nyilvánvalóan Saltiel Abrabanel miatt fontos. Ma Izraelben meg lehet-e magyarázni, hogy egy legendás zsidó nevet viselő ember (az Abrabanel család tagjai állítólag Dávid királyig vezetik vissza a családfájukat) árulóvá lesz, s ő egyedüliként nem támogatja Ben Guriont az önálló Izrael állam létrehozását célzó harcban. Saltiel Abrabamelnek elvei és érvei vannak Izrael megalapítása ellen, de áruló lesz. Az ő lányába szerelmesedik bele Smuel Asch, aki viszont Júdás árulását kutatja. Nem vitás, hogy a két áruló, a két árulás és a két halott ügyében kell ennek a regénynek döntést hoznia, mármint a saját, nem kizárólagos döntését, amely nem kötelezi a szerzőt semmire – annál inkább az olvasót, akinek azon kell elgondolkodnia, hogy a zsidó Saltiel Abrabanel által olyannyira kedvelt és megértett araboknak lehet-e kicsiny igazsága vajon? S Júdás mellett, akit a keresztény világ egy gennyes köpetnek tart, vajon szólnak-e emberi, humánus érvek?

Az az érzésem, hogy Ámosz Oz hol radikális, hol finom humanizmusa eldönti a kérdéseket, mert a regény sodra kétséget sem hagy felőle, hogy ebben az írói világban a megértés és a kiegyezés felé haladunk. A Júdás hősei, ezek az olykor kemény, máskor meg nagyon is elgyöngült regényalakok a megbocsátás irányába tartanak, az az ember ugyanis, aki papíron történetet, szellemiséget, kultúrát, emberséget és szerelmet adott nekik, megajándékozta figuráit az élhető jövőt ígéretével is. Ebből a szempontból a Júdás optimista regény, bármilyen furcsán hangzik. Olvasás után az ember megkönnyebbülten csukja le, s azt dünnyögi maga elé: talán van remény.

Végül ne feledkezzünk a könyvről, mint tárgyról sem, hiszen amióta a nagyszerű Gerhes Gábor került az Európa Kiadóhoz művészeti vezetőnek és borítótervezőnek, azóta a kiadó könyvei pompásabbnál pompásabb kiállításban jönnek ki.

Máig emlékszem, hogy pár éve milyen óriási élményt okozott az Ulysses újrafordítása alkalmából kiadott kötet, amelynek fantasztikus borítóját szintén Gerhes tervezte. Kedvcsinálónak mondom, hogy a Júdás borítója is az ő nevét dicséri, mert sejtelmes, szép, finom munka született, a borítótól egy okos női szempár néz ránk, mindentudó tekintete van, s mégis mennyire szomorú a mosolya! Nem hagy nyugodni a szeme, nem lehet betelni vele! Kedves szomorúsága ehhez a regényhez: telitalálat.

Ámosz Oz: Júdás. Európa Könyvkiadó, 2016. 390 oldal, 3690 Ft.

Kácsor Zsolt