„…vagy nem lenni” – A magyar holokauszt színházi áldozatai

Tisztelettel meghívjuk a Magyar Színházi Társaság, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet és a Nonprofit Társadalomkutató Egyesület vándorkiállításának megnyitójára.

„Egyetlen mondattal bocsájthattam el: Isten áldjon kedves. És eltűnt a kapu mögött a tömegben.
Néhány másodpercig még várakoztam, aztán elkezdtem rohanni, mint valami ámokfutó.
Csípős szél vágott az arcomba. Kicsordult a könnyem”
– emlékezett 1990-ben Patkós Irma férjére, Sziklai Jenőre.

magyarholokasuzt_szinh__zi__ldozatok.jpg

Az eseményre, 2014. november 10-én, hétfőn 17:00 órakor kerül sor a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) főépületében (Budapest VIII. ker., Vas utca 2/c)

A kiállítást megnyitja: Harsányi László. a Nonprofit Társadalomkutató Egyesület elnöke. A megnyitó után a SZFE hallgatói Hegedűs D. Géza vezetésével, megemlékező műsort tartanak az Ódry Színpadon.

A Magyar Színházi Társaság, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet és a Nonprofit Társadalomkutató Egyesület kiállítása a magyar holokausztban elveszített színészek, színházi szakemberek alakját idézi fel.

A magyar színháztörténet szégyenletes korszaka az első zsidótörvénnyel kezdődött. Az 1939-es évad végétől a zsidó színi direktorokat, színészeket, rendezőket, írókat száműzték a magyar színházi életből. A kirekesztett művészek nem adták fel, s mindenáron megpróbálták túlélni a vészkorszak félelmetes éveit.

Nem sok esélyük maradt az életben maradásra. A német megszállása után megszaporodtak a munkaszolgálatra való behívások, megkezdődtek a kilakoltatások, a gettóba költöztetés, mindennapossá váltak a megaláztatások, a deportálások. Budapest ostromának végnapjaiban ártatlan embereket gyilkoltak nyilas keretlegények.

Nem tért vissza a munkaszolgálatból a Vígszínház komikusa, Gárdonyi Lajos; a Vígszínház epizodistája, Bondy István; a színész-író, Nagy György és a felejthetetlen nevettető, Radó Sándor. Deportálták Sziklai Jenőt, aki a szegedi színtársulatot, majd a Fővárosi Operettszínházat vezette.

Örökre nyoma veszett Lakner Artúrnak, akit gyerekszínháza tett halhatatlanná. Elpusztult Steinhardt Géza, a kabarészínpad meghatározó alakja. Komlóssy Emma éhen halt az ostrom alatt. A fővárosban tomboló nyilasterror végzett a Vígszínház vezérigazgatójával, Roboz Imrével, Feld Irén színésznővel, a színháztörténetíró-ügyelővel, Erődi Jenővel. A Thália Társaság legendás alakja, Forgács Rózsi a német megszállás után önkezével vetett véget életének.

A kiállítás létrejöttét támogatták:
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület, Sommer Cukrászda valamint magánszemélyek