Az egész célja a jámbor zsidók számára kötelező szemérmesség volt és nem valamiféle lázadás. A kezdeményezést Amerika első közhivatalt viselő hászid asszonya indította el, így született a hászid mentőnők alakulata.
A nők és a férfiak érintkezését szabályozó törvényeket az ultraortodoxia nagyon komolyan veszi, éppen ezért okozott problémát, hogy adhat-e férfi nőnek elsősegélyt. A zsidó vallásjog szerint igen, mégis a különösen szemérmes, ultraortodox zsidó közegben ebből kényelmetlenségek is adódtak, ezért kezdett szerveződni Boro Parkban, New York egyik ultraortodox negyedében egy női elsősegély – „osztag”, hogy kiegészítse a csak férfiakból álló önkéntescsapat tevékenységét. Azért, hogy a szemérmes, vallásos nőknek jobb legyen, ha akarjuk, még tovább kívánták szigorítani a szemémresség szabályait, még ha volt is, akinek a női szerepvállalás elfogadhatatlan volt.
A csoport lelke az az ügyvédnő volt, aki amúgy is tevékeny az ultraortodox közösségben, mélyen vallásos, de határozott elképzelésekkel rendelkező nő, aki első hászid nőként tölthet be közhivatalt – bíróként – az Egyesült Államok történetében, a neve Rachel Freier.
Az ő törekvéseiről, a közösségen belül vívott harcairól készült film, amely nemsokára a közönség elé kerül, a rendező, Paula Eiselt természetesen maga is ortodox zsidóasszony.
Az USA első hászid zsidó női közhivatalának viselője azt szeretné bebizonyítani, hogy nincs akadálya a jámbor zsidó női életvitel, a meggyőződésünk erőteljes képviselete és az önálló, bátor, független női életvitel között.
A Jewish Telegraphic Agency írása alapján
