A kiskunhalasi nyári táborban jártunk – és biztos, nem utoljára!

Van valami különleges varázsa annak, amikor az ember belép egy olyan közösségbe, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol a gyerekek játék közben is teljes szeretettel fordulnak egymáshoz, és ahol a felnőttek nemcsak felügyelnek, hanem nevelnek, inspirálnak, sőt, együtt főznek a kisebbekkel.

A kiskunhalasi nyári táborban jártunk, ahol Ritter Nándorné Babi válaszolt a kérdéseinkre – miközben épp gluténmentes maceszgombóc készült a keze alatt, válaszolt a hozzá futó gyerekek kérdéseire, recept hozzávalókat sorolt és közben vagy tucat másik dolgot intézett. Mindezt természetesen mosolyogva, mert másképp nem is lehet.

„Ezek a gyerekek itt nőttek fel” – mondta, miközben keverte a maceszgombóc masszáját. – „Van, aki nyolc éve minden nyáron itt van.” Nem túlzás tehát azt mondani: Kiskunhalason egy valódi, összetartó közösség működik.

Az idei tábor különlegessége, hogy a judaizmus három nagy zarándokünnepe – Pészáh, Sávuot és Szukot – adja a hét tematikáját. Az ünnepekhez kapcsolódnak a napi foglalkozások, beszélgetések és közös főzések. A Pészáh-napon például a gyerekek a hámecról tanultak mádrihjaiktól, majd gyakorlati programként hárószetet és maceszgombócot készítettek.

Idén először az askenáz és szefárd hagyomány szerinti hárószet is elkészült – bor helyett gránátalmalével, hogy minden gyerek megkóstolhassa. A szfárádi fajtába datolya, füge és narancs került. A különböző receptek tanítása nemcsak gasztronómiai élményt jelent a fiataloknak, hanem az identitás mélyebb megértését is segíti.

A táborban külön figyelmet fordítanak az ételallergiákra és speciális igényekre: gluténmentes, laktózmentes, vegán változatokat is kínálnak, hogy senki ne maradjon ki az élményekből. „Ez egy nagyon fontos dolog. Ne érezze úgy például a mindenmentes kislányunk, hogy ki van rekesztve” – hangsúlyozza Babi.

A kiskunhalasi zsinagóga kívüről

Az inkluzivitás nemcsak az étkezésre igaz: a tábor teljes nyitottsággal fogad SNI-s, autista, vagy bármilyen speciális igényű gyerekeket is. A mádrihok figyelnek rájuk, a programokat úgy alakítják, hogy ők is teljes értékűen részt vehessenek bennük.

A tábor nem a tömegélményekről szól, sokkal inkább a személyes kapcsolódásokról. A 40-50 fős gyereklétszám lehetővé teszi, hogy a mádrihok és a gyerekek között valódi kötelék alakuljon ki. Sok gyerek évente visszajár, vannak, akik már kamaszok, de továbbra is részt vesznek – vagy már mádrihként segítik a kisebbeket.

„Itt mindenki ismer mindenkit” – fogalmazott az egyikük. – „Ha új gyerek jön, azonnal befogadjuk, és senki sem érzi magát egyedül.”

A közösség élő és aktív az év más szakaszaiban is: télen rövidebb, 4-5 napos táborokat tartanak, és a gyerekek közül sokan év közben is kapcsolatban maradnak. A Mazsihisz támogatásával jelenleg is azon dolgoznak a szervezők, hogy a jövőben két különböző időpontban is megrendezésre kerülhessen a tábor, hiszen egyre nagyobb az érdeklődés – sőt, a téli tábor további fejlesztése és a programbővítés is napirenden van.

Sokszínű, érdekes programok várják az ide látogatókat: volt például drogprevenciós nap, rendőrségi előadás, elsősegély tanfolyam, rodeó-bika verseny, kürtőskalács-sütés, jégkásaosztás, és készülnek homokképek, pólófestés is. A hetet egy közösségi homoköntéssel zárják majd. Múzeumlátogatás, természetjárás, sátordíszítés és még sok más várja a táborozókat.

A tábor szerves része a zsidó hagyományok megélése is: zsinagógai programok, dr. Róna Tamás főrabbi vezetésével, közös szombatfogadás, hávdálá, és ünnepi tematikájú napok mind segítenek abban, hogy azok a gyerekek is kötődést építhessenek, akiknek a hétköznapjaiban ez nem feltétlenül része az életnek. „Lehet, hogy valaki egyedüli zsidó a településén, és itt tapasztalja meg először, mit is jelent közösségben ünnepelni” – magyarázta Babi.

A hét folyamán a táborba látogatott dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke is, aki Kuris István László alpolgármesterrel találkozott. Rövid látogatása során a Mazsihisz elnöke kiemelte, milyen különleges élmény látni, ahogy különböző országokból, kulturális háttérrel érkező, de magyar gyökerekkel rendelkező gyerekek együtt, egy közösségként élhetik meg identitásukat. Az alpolgármesterrel arról is beszélgettek, mit jelentett egykor és mit jelent ma Kiskunhalas számára a helyi zsidó közösség – hogyan válnak a város kulturális és vallásközi életének aktív részévé.

A Zsidó Fesztivál évre-évre sokakat vonz – nemcsak a zsidó közösség tagjait, hanem a tágabb társadalmat is, hiszen nyitott formában lehetőséget ad a párbeszédre, a zsidó kultúra és hagyományok mélyebb megismerésére.

Babi külön kiemelte, hogy mindenhol és mindig törekednek a jó kapcsolatra az önkormányzattal, az oktatási intézményekkel és a társegyházakkal. Utóbbiakkal egy közösségi tér kialakításán dolgoznak, amely nappali és esti programokkal várná a fiatalokat. Tavaly augusztus óta működő, élő együttműködésük van a polgárőrséggel is – a hitközség tárgyi adományokkal (pl. elemlámpák) segíti őket, cserébe ők szolgálatot teljesítenek a rendezvényeken. Emellett a rendőrséggel és a tűzoltósággal is jó kapcsolatot ápolnak, valódi partneri viszonyban.

Augusztusban kerül sor a 21. Kiskunhalasi Zsidó Fesztiválra, amely idén különösen jelentős esemény: a helyi zsinagóga 165 éves jubileumát ünneplik. A programok között szerepel zsinagógabemutató, előadások a zsidó családi élet eseményeiről, közös havdala, majd grillvacsora, koktélparti, és egy fergeteges szombat esti Arató Diszkó is.

A vasárnapi programban a zsidó-keresztény párbeszéd áll majd a középpontban – „Építsetek nekem hajlékot, hogy benned lakozzam” címmel tartanak előadást, amely a test és a lélek kapcsolatát, az ember felelősségét és Isten közelségét vizsgálja.

Fellép Szabó Gál András (Villám Géza), lesz kántorkoncert Nógrádi Gergely, Fekete László és Dési Tamás kántorok részvételével. Utóbbi személyes szálon is kapcsolódik a közösséghez, hiszen gyermekei a tábor rendszeres résztvevői.

„A hitközség az életem” – mondta Babi egyszerűen, de megingathatatlan meggyőződéssel. Minden szavából, minden mozdulatából sugárzik az elkötelezettség. A gyerekek pedig visszajeleznek: nevetnek, kérdeznek, segítenek, kötődnek.

A kiskunhalasi zsinagóga belülről

„Amíg gyerek van, addig tábor is lesz” – foglalta össze Babi, hozzátéve, hogy a felújítások után újranyitják a kapukat, szeretnének jövőre vendégeket fogadni, akiket szobákat adnak ki, hogy időt töltsenek itt, megcsodálva Halas szépségeit.

A kiskunhalasi tábor eddigi tizenhat éve alatt bebizonyította, hogy a beletett energia és szeretet megtérül, hiszen a gyerekek nemcsak nyári elfoglaltságként tekintenek a helyre, hanem biztonságos térként is, ahol megélhetik és építhetik zsidó identitásukat, ahol megtapasztalhatják az elfogadás és a közösség összetartásának élményét. Egy hely, ahová jó tartozni.

Zucker-Kertész Lilla beszámolója