Több mint klezmer: a szenvedés és az öröm hangjai

Magyarország egyik legismertebb és legjobb klezmer együttese, a Sabbathsong Klezmer Band 2018-ban ünnepli megalapításának huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból kérdeztük Masa Tamást, a zenekar alapító vezetőjét az elmúlt két évtizedről.

Emlékszik a pontos helyre és időpontra, ahol és amikor a Sabbathsong Klezmer Band megalakult?

Igen, a Nagyfuvaros utcai zsinagógában történt, ahová Deutsch László rabbi vezetése alatt jártam héberül tanulni. 1998 elején a nyelvtanfolyamot egy kis összejövetellel zártuk le, és a mulatságon pár zenésszel furulyán és zongorán eljátszottunk néhány héber dalt. Eszembe sem jutott, hogy ebből az alkalmi fellépésből zenekar lesz, de az előadást egy barátom, aki akkor Raj Tamás rabbi sofőrje volt, szerencsére fölvette kazettára, és egyszer, amikor szállította, a felvételt betette az autómagnóba. Nem tudom, mit hallott ki abból a rövidke anyagból Tamás, de azt mondta, hogy ez a zene szívből jön, és érdemes lenne belőle hanglemezt készíteni. Lényegében az ő biztatására kezdtem magam köré gyűjteni muzsikus barátaimat, különböző komoly- és népzenei együttesek tagjait, akkor szóltam a későbbi feleségemnek, Anitának is, aki így alapító tagja a zenekarnak.

Ki találta ki a nevet?

Suriel Péter barátom, aki az említett felvételt készítette, azt javasolta, legyen a nevünk Szombati Dal mivel olyan öröm és békesség árad a dalainkból és belőlünk. Ezt lefordítottam, így lett a nevünk így egybe írva Sabbathsong, aminek megvan az az előnye, hogy magyarul is értelmezhető: hiszen ha a kezdő s hangot sz-nek ejtjük, akkor kihangzik a névből a szabad szó. Ez az oka annak, hogy a nevünket kezdettől szokás s-sel és sz-szel is ejteni.

Hogyan indul egy kezdő zenekar, hogyan kell megismertetni a közönséggel egy új együttest?

Az 1998-as Zsidó Nyári Fesztiválon már fölléptünk a Dohány utcai zsinagóga előtt, s játszottunk Benedek István Gábor vagy Mezei András kötetbemutatója alkalmából. Fontos előrelépés volt, amikor a megalakulásunk után egy-két évvel Kardos Péter és Orbán Ferenc helyet biztosított nekünk a zuglói zsinagógában, ahol klubdélutánokat tartottunk, és sokszor zenéltünk a zuglói művelődési házban is. Soós István lelkésztől is sok biztatást kaptunk, aki helyet biztosított próbáink számára a néhai Metro Klubban. Aztán sorra jöttek a felkérések, számos vidéki hitközségben játszottunk, szerepeltünk fesztiválokon, zenéltünk esküvőkön, film és színházi produkciókban. Eddig mintegy százhatvan esküvőn vettünk részt, és nem nagyon van olyan zsinagóga az országban, ahol ne mutatkoztunk volna be. Az ország határain is túlível a Sabbathsong népszerűsége, hiszen éppen a napokban tértünk haza Izraelből, ahol több mint négy órát játszottunk a tel-avivi Magyar Napokon.

Kezdettől fogva tudatos volt, hogy nem csak zsidó közösségként definiálják magukat?

Persze, hiszen ahogy Raj Tamás is mindig hangsúlyozta, hogy ezt az együttest zsidók és keresztények együtt alkotják, s ez máig így van, a zenekar eltérő vallási és kulturális háttérrel rendelkező zenészekből áll, zsidókból, keresztényekből, romákból. A zsidóság és kereszténység között, de a zsidó–keresztény értékrenddel szemben is vannak olyan mesterséges válaszfalak és előítéletek, amelyeket le kell rombolnunk. Ez az oka annak, hogy számos olyan rendezvényen léptünk föl, amelyet a rasszizmus, az antiszemitizmus, a gyűlölet ellen, vagyis egymás elfogadásának és tiszteletben tartása érdekében szerveztek. Ugyanakkor fontosnak tartjuk Izrael melletti kiállásunkat azzal is hangsúlyozni, hogy Jeruzsálemet tartjuk egy és oszthatatlan fővárosának.

A klezmer Magyarországon az 1990-es években kezdett divatba jönni. Mit gondol, mi volt ennek az oka? Az egyre szaporodó klezmer bandák teremtették meg a divatot, vagy éppen ellenkezőleg: a növekvő közönségigény termelte ki a klezmer együtteseket?

Szerintem mindkét magyarázatban van igazság, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyéni erőfeszítésekről nem szabad megfeledkezni, s most megint Raj Tamásra kell utalnom. Ő ugyanis fontos szerepet játszott Fegya által vezetett Budapest Klezmer Band létrejöttében is. Azt hiszem, nélküle másként alakult volna a klezmer hazai útja.

Ön szerint mi a legvonzóbb ebben a zenében?

Szerintem az, hogy egyszerre szólnak benne a szenvedés és az öröm hangjai. Benne van a zsidó nép több ezer éves szenvedése éppen úgy, mint a reménye az eljövendő messiási korra. Kezdettől fogva az a mottónk, hogy „Több mint klezmer”, ami azt jelenti: nemcsak a közép-kelet-európai zsidó hangszeres népzenéhez nyúlunk vissza, hanem a gyökerekhez, Dávid zsoltáraihoz is. A klezmer zenekarok leginkább instrumentális számokat játszanak, nálunk azonban pont fordítva van, mivel feleségemmel, Anitával énekesek vagyunk. Sokáig úgy gondoltam, hogy a héber és jiddish dalokat nem szabad lefordítani se magyarra, se más nyelvre, hogy ne veszítsék el sajátságos ízüket, hangulatukat, aztán létrehoztuk a Yoshke (Haszene) című zenés játékot, ahol a dalokat még nem fordítottuk le, de a szövegük alapján írtunk hozzá egy keretjátékot. Az elmúlt években aztán megjelentettünk két magyar nyelvű népszerű héber dalokból álló lemezt, ami egyedülálló a palettán. Több mint egy évtizede megalakult a CleanArt (Tiszta Művészetért Társulat), melynek keretén belül megszületett a Láthatatlan Kéz című klezmermusical, aztán Garai Róberttel humorba hempergettük a klezmert, és létrehoztunk egy klezmerkabarét. Az elmúlt években pedig több életrajzi zenés játékot írtunk Gál Róberttel, többek között Fényes Szabolcsról, Kabos Gyuláról, Jávor Pálról és Karády Katalinról. Lassan tíz éve együttműködünk a Mensch Alapítvánnyal is, és nemrég mutattuk be Percek tánca címmel Szenes Hanna emlékére összeállított műsorunkat.

Említette, hogy a klezmerben együtt van a szenvedés és az öröm. Ez olyan életérzés, mint a „sírva vigad a magyar”?

Szerintem nem, s ennek az lehet az oka, hogy a magyar népdalokban és nótákban nincs benne a reménység. Nagyon szeretem a magyar népzenét, játszottunk is sok magyar nótát, s azt vettem észre, hogy sok dal priméren a halálról, az elmúlásról, a keserűségről szól, a remény lehetősége vagy esélye nélkül. Ám még a legszomorúbb klezmerben is, amikor sír a hegedű képes fölkacagni a klarinét.

Hol és mikor hallhatjuk önöket legközelebb?

Az új év első napjaiban, január 9-én, a MOM Parkban adunk újévi koncertet, amelynek gerincét a feleségem idén megjelent szólólemezének, a Meseautótól a Carmenig című kiadványnak a dalai alkotják. Ez a lemez egy csodálatos találkozás eredménye: egy koncert után odajött hozzánk Kulcsár Tibor, s megkérdezte, hogy van-e már Anitának szólólemeze, mert ha nincs, akkor ő biztatná erre. Szóval ennek a bemutatója lesz január 9-én, amikor előadunk jiddis és héber daloktól kezdve az operaáriákon át a filmzenékig sok mindent a műsorainkból. Olyan kiváló vendégművészek lépnek föl velünk, mint Szakcsi Lakatos Béla, a Száztagú Cigányzenekarból Ökrös Oszkár cimbalmos és Beke Farkas Nándor prímás, ott lesz Fegya, valamint a CleanArt Szalonzenekar. S ha már 2018-nál tartunk: arra biztatom a koncertszervezőket, hogy bátran hívjanak bennünket a jövő évben is. Helyettünk be lehet tenni egy CD-t is a magnóba, de az nem ugyanaz az élmény, mint amikor pörög a nagybőgő, kacag a klarinét, nevet vagy éppen sír a hegedű. Igazából az a hivatásunk lényege, hogy élőben kiálljunk a közönség elé, és olyan atmoszférát teremtsünk, amelynek ereje kisugárzik a hétköznapokra is.

Sabbathsong Klezmer Band tagjai:
Masa Tamás – ének, trombita; Masa Anita – ének; Bódi Mónika – hegedű; Szabó Bálint – klarinét; Schreier Norbert – szaxofon; Csányi Sándor – harmonika; Szentkirályi György - buzuki, gitár; Langer Zoltán – nagybőgő; Ábrahám János – pozan; Rostás Csaba – darbukka; Andrasics Szabolcs – dobok

Kácsor Zsolt

Új Élet / Mazsihisz