Bárdos Alice-ra, az 1920-as évek ünnepelt hegedűművészére és zenetanárára emlékeznek szombaton Szombathelyen, ahol egykori lakóházának falán emléktáblát helyeznek el.
A rendezvényen ünnepélyesen bemutatják azt a kötetet, amely a Híres Szombathelyi Nők című sorozat részeként jelent meg életéről a Szülőföld Kiadó gondozásában – közölte Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke pénteken az.
Bárdos Alice 1896 nyarán, Budapesten született zenekedvelő és zeneértő családban, bátyja szintén zeneművész és zenetanár, sógornője zongoraművész volt. Tehetsége korán megmutatkozott, 10 évesen beíratták a Zeneakadémia előkészítőjébe, 14 évesen már akadémiai tanulmányokat folytatott, előbb Grünfeld Vilmos, majd Hubay Jenő tanítványa volt.
1922-ben házassága révén került Szombathelyre, ahol férjével és két gyermekével élt. Zenei pályája szinte töretlen volt, Berlinben, Bécsben, Stuttgartban, Drezdában, Grazban, Kölnben, később pedig Olaszországban, Rómában, Firenzében, Bolognában és Velencében koncertezett. Európa-szerte több mint háromszáz nagy sikerű koncertet adott, itthon is többször szerepelt, ám a Magyar Rádióból a zsidótörvények miatt fokozatosan kiszorult, később pedig már egyáltalán nem léphetett fel.
Szombathelyen bekapcsolódott a helyi zenei élet szervezésébe, az ő jóvoltából alakult ki a Bartók-kultusz a városban. 1926-tól a szombathelyi zeneiskolában tanított, amelyet a Zeneakadémia előképzőnek tekintett azzal, hogy helyben felvételiztette a Bárdos Alice által nevelt tehetségeket. 1941-ben kényszerű és megalázó körülmények között nyugdíjazták, majd 1944-ben Auschwitzba deportálták, ahol megérkezése után azonnal a gázkamrába vitték és megölték.
Emlékére a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar díjat alapított, amelyet idén először adtak át. A díjjal ének-zene szakos tanárokat, zenepedagógusokat jutalmaznak, az elismerést 2013-ban Földesi Jánosné, a Paragvári úti Általános Iskola tanára, a Boglya Zenekar vezetője kapta. (MTI)
