Siratófal, zsinagóga vagy nemzeti emlékhely?

Jerusalem Post / Mazsihisz

Az izraeli miniszterelnök-helyettes felháborodott, amiért őrizetbe vettek egy tallitban imádkozó nőt a Siratófalnál.

„A Siratófal nemzeti emlékhely, nem zsinagóga”, mondta Dan Meridor nemrégiben Tel-Avivban egy – a vallás és állam viszonyával foglalkozó – beszélgetésen, amelyen rabbik, valamint az amerikai és az izraeli Konzervatív Mozgalom vezetői voltak jelen.

Az amerikai konzervatív és reform irányzatok főbb vezetői a közelmúltban találkoztak Meridorral, valamint több másik miniszterrel. A Reform Mozgalom szerint ezeket a beszélgetéseket nem koordinálták.

Míg Eric Yoffie rabbi, a Union for Reform Judaism (az észak-amerikai reformmozgalom felekezeti szárnya) elnökének látogatását hónapok óta tervezték, a Konzervatív küldöttség (az Egyesült Államok számos hitközségének vezetői és rabbijai) – hangsúlyozták, hogy csak rövid látogatásra érkeztek, mert az utóbbi időben mélypontra jutottak Izraelben a vallás és az állam közötti kapcsolatok.

Meridor, aki szekuláris, de ortodox zsinagógába jár Jeruzsálem Rehavia negyedében, azt mondta a konzervatív rabbiknak, hogy „velük azonosul”, és elégedetlen a status quo-val. Elmondta: felháborodott, amikor utóbb egy nőt azért vettek őrizetbe a Siratófalnál, mert tallitban és a Tórából imádkozott. A miniszter beszélt a Siratófalnál illetékes Shmuel Rabinovich rabbival, de nem tudta álláspontja megváltoztatására bírni.

“Az igazság az, hogy Izraelben nincsen egyenlőség a vallási irányzatok között’ – mondta Meridor. “Nincsen szabad piac. Zavar engem, ami a Siratófalnál történt. A Kotelnek nem zsinagógának, hanem nemzeti emlékhelynek kéne lennie. Ha tudnám, megváltoztatnám a status quo-t, de a jelenlegi koalícióval ez lehetetlen.”

A polgári házasságok kapcsán Meridor elmondta: elfogadhatatlan, hogy azok az izraeli párok, akik nem akarnak, vagy nem tudnak a rabbinátus elvei alapján házasodni, emiatt külföldre kénytelenek utazni. „Mi lett volna, ha a moabita Ruth-nak a mai rabbinátusnál kellett volna betérnie?”

A rabbik csalódottak, amiért Izrael vezetői nem értik meg, hogy az ilyen incidensek, mint ami a Siratófalnál is történt, milyen rossz hatással vannak az amerikai zsidók és Izrael kapcsolataira. „Izrael drága nekünk” – mondta Bill Lipsey, a New Jersey-beli Agudath Israel hitközség elnöke. Ez a szervezet az egyik legnagyobb Észak-Amerikában, Lipsey pedig az itteni zsidó föderáció aktív tagja.

„Cionisták vagyunk, Izrael államának és az izraeli kormányok politikájának támogatói, de a dolgok túl messzire mentek. Lehetetlen állapot, hogy rabbijainkat itt nem ismerik el, hogy az általunk felügyelt betérések nem felelnek meg a helyieknek, hogy a nem ortodox, és különösen a maszorti irányzatot lekezelik és diszkriminálják Izraelben.”

„Ha a világ bármely országában letartóztatnának egy zsidó nőt, mert megpróbálja betartani vallási előírásainkat, akkor szerte az Egyesült Államokban addig tüntetnénk az adott ország követsége előtt, ameddig csak szükséges. És most itt, Izrael államának egyik legszentebb helyén, a Siratófalnál egy zsidó rendőrtiszt letartóztatott egy zsidó nőt csak azért, mert az előírást betartva tallitot vett fel.”

Yizhar Hess a Konzervatív Mozgalom izraeli szárnyának, az Izraeli Maszorti Mozgalomnak az igazgatója arra figyelmeztet, hogy „az izraeli vezetés nem veszi észre az amerikai-izraeli kapcsolatokat megingató földindulást. A folyamatos lekezelés, a dühítő és néha rosszindulatú megkülönböztetés a nem ortodox irányzatokkal szemben a szakadás szélére juttatott bennünket. Lehetetlen, hogy Izrael az egyetlen nyugati állam, amelyben a zsidóknak nem jut osztályrészül a vallásszabadság.”

Yoffie ennek ellenére nem hangsúlyozza túl hirtelen látogatásának okait, hiszen – mint mondja – ilyen tárgyalásokra évente kétszer is sor kerül. „Mindig napirenden tartjuk az állam és a vallás kapcsolatának kérdéseit. A kormánytagokkal történő tárgyalásokon egyrészt a politikai és biztonsági kérdéseket vitatjuk meg, másrészt az egyház és az állam kapcsolatának ügyét vetjük fel.”

Yoffi egyetért azzal, hogy a jelenlegi koalíció politikája aggodalomra ad okot, s ennek oka a kormányzat összetételében keresendő. „Tisztában vagyunk azzal, hogy a törvényhozásra sok veszély leselkedik, és ez számos területen zavar minket. Mindezek ellenére katasztrófa még nem történt. Nem született olyan törvény, amely a status quo-t alapjában megváltoztatná, habár a törvényhozásnak meg lenne rá a hatásköre. És napirenden van néhány olyan javaslat az alaptantervvel és a polgári házassággal kapcsolatban, amelynek negatív és pozitív elemei egyaránt vannak.”


Gil Hoffman és Rebecca Ann Stoil írása alapján, Dési Tamás


Háttéranyag angol nyelven