Schőner Alfréd: Egy zsinagóga útja Suriname szigetétől Jeruzsálemig

2016. Február 20. / 20:59


Schőner Alfréd: Egy zsinagóga útja Suriname szigetétől Jeruzsálemig

A Suriname-i zsinagóga, – avagy a spanyolországi zsidóság útja Suriname szigetén keresztül Jeruzsálemig.



Szeretnék egy olyan zsinagógát bemutatni, amely a maga nemében unikális. Azt mondani egy zsinagógáról, hogy „unikális”, eléggé általános jelző, hiszen melyik zsinagóga nem egyedi.

A Dohány utcai, a világ talán legattraktívabb, legnagyobb zsinagógája, vagy nem messze ettől – pillanatnyilag egy kicsit romos állapotában – de még mindig szépségében pompázó Rumbach utcai zsinagóga? Vagy ha továbbmegyek a Kazinczy utcai ortodox templom, amelynek belső tere a maga nemében lenyűgözi az odalátogatót? Kilépve Budapestről, Szegedtől Debrecenen át Apóstagig, Miskolctól Nagykanizsáig, Győrtől Kaposvárig egyedi zsinagógák sorát látjuk, amelyek a maguk nemében szintén unikálisak.

Amiért e téma felkeltette érdeklődésemet, annak elsősorban az az oka, hogy néhány héttel ezelőtt, amikor Izraelben jártam, az Izrael Múzeumban egy egész új tárlatot, egy teljesen különleges kiállítási részt néztem meg, ahol négy zsinagóga látható. Az eredeti helyszíneken darabokra szedték őket, és az adott államok engedélyével elhozták Izraelbe, és a múzeumban egymás mellett ismét felépítették őket. 16-17-18. századi zsinagógákról van szó. Az Indiából származó talán a legrégebbi, a németországi egy fából készült illusztrált zsinagóga, Olaszországból egy barokk stílusú zsinagóga és a negyedik, Suriname fővárosából, Paramarivoból került a kiállító térbe.

suriname_1.jpg
Az egykori Suriname-i zsinagóga külső látképe


Ott álltam a négy zsinagóga, négy kultúra előtt, s a köztük lévő összefüggéseken elmélkedtem, azonban az nem ennek a cikknek a témája.

Ez alkalommal csak a Suriname-i Nevé Salom zsinagógára koncentrálok. Suriname szigete Brazíliától északra, a Karib tengeren lévő egykori Holland Guaiana középső része.

Hogyan kerültek zsidók Suriname szigetére a 17. században? Hogyan jutnak el zsidók „a világ végére”, s írják zsinagógájuk keleti homlokzatára: „Mindenható Istenem, hallgasd meg a fohászomat, Jákob Istene!” Fohásszal az ajkukon érkeztek ide ezek az emberek, akikről kitudódott, a korabeli leírásokból jól ismert, hogy valamennyien Spanyolországból menekültek az 1492-es kiűzetés következtében. Ismert tény, hogy spanyol Izabella és Ferdinánd kiűzte azokat a zsidókat és muzulmánokat, akik nem akartak áttérni a katolikus hitre. Abból az országból akarták elűzni a zsidókat, amelyben a zsidóság spanyol aranykorában Juda Halevitől Hazdai Ibn Sapruton át Abraham Ibn Ezráig alkotott, s gazdagította Spanyolország és egész Európa kultúráját. E szfárádi (spanyolországi) zsidóság egy része a kiűzetés után Németalföldre került. Németalföld a maga szabadelvűségével, a szabad vallásgyakorlás megengedésével különleges országnak számított.

suriname_2.jpg
A felújított frigyszekrény, immár Jeruzsálemben


A hollandok mindig mindenben az élen voltak. Ha egy mai fiatalt megkérdezünk arról, mi jut eszébe Hollandiáról, azt feleli, futball. Egy generációval korábban a tulipánra szavaztak volna. Még korábban Van Eyck vagy Rembrandt jutott volna eszükbe. Minden kor Hollandiájának megvan a maga íze és bája, illetve a szó legszorosabb értelmében vett liberalizmusa. Ebből adódóan az emberek kereskedtek, utaztak, tengerre szálltak. Azt az utat, amit ma kb. 21 óra alatt lehet megtenni repülővel, azt akkor hónapok alatt tették meg, mint egykoron nagy elődjük, Cristophoro Colombo, aki végig azt hitte, hogy Indiába érkezett, és nem tudta, hogy nem róla, hanem Amerigo Vespucciról fogják elnevezni azt a földrészt, amit ő fedezett fel.

A Németalföldön élő Spanyolországból menekült szfárádi zsidók is utaztak. Így jutottak el a mai Brazília területére, ahonnan továbbmentek a Karib tengerre egészen Suriname szigetére. Suriname egy nagyon sokszínű szigetállam. Legalább 20-25 különböző etnikum keveredik egymással. Feketék, fehérek, vágott szeműek, keresztények, muzulmánok, zsidók, akik – a korabeli leírások szerint – viszonylag nyugalomban és békességben éltek együtt, távol Európától. Ők – szemben a „civilizált” Európával – a „barbár” világban, békében tudtak együtt élni. El lehet ma képzelni egy olyan ezer négyzetméteres területet, ahol egy mecset és egy zsinagóga békében megfér egymás mellett száz éven keresztül? Suriname szigetén azonban így volt. Muzulmánok és zsidók a saját hitük szerint imádkoztak a Mindenhatóhoz, és fogalmazták meg fohászukat. Hogy volt-e feszültség? Természetesen. Hogy kik között? A zsidók között. Azt szokták mondani, ott ahol két zsidó él, legalább három hitközségre van szükség. Így történt ez Suriname szigetén is, mert kiderült, hogy Németalföldről nemcsak a szfárádi zsidók, hanem askenáz zsidók is kikerültek Paramarivoba. Azonnal vita kerekedett arról, hogy szfárádi, vagy askenázi liturgia szerint vezessék-e le az istentiszteleteket.

Feltételezhetően az első zsinagóga alapkőletétele 1613-ban volt, és 1627-ben avatták fel az épületet. E zsinagóga majdnem száz évig működött. A két zsidó közösség közötti nyugalomnak köszönhetően immár közösen interpretálták imádságaikat, akár szfárádi, akár askenázi ritus szerint.

A paramarivoi fából épített zsinagóga homlokzatán a suriname_felirat.jpgfelirat látható.

A belső tér askenázi jellegű, ugyanígy a bima (tóraolvasó asztal), azonban a zsinagóga sötétbarna színei inkább szfárádi zsinagógára emlékeztetnek. Ugyanakkor a Karib tenger hangulatának megfelelően a falak, a bútorok egy része és a homokpadló fehér. A szfárádi stílusú homokpadló az Egyiptomból való kivonulást idézi meg. Minden zsidó, aki e zsinagógába belép, tudja, hogy az egyiptomi kivonulás a lelkükben él. A barokk jellegű zsinagóga különlegessége, hogy a tóraolvasó asztalt két oldalról lehet megközelíteni, a hívek a rövidebb úton mennek fel, a hosszabbon jönnek le, szimbolizálva, hogy gyorsan megyünk fel a "szináji magaslatokra", és minél lassabban távolodunk el tőle. Az enteriőrben megtaláljuk a rabbi széket, az elöljárók üléseit is.

Hogyan kerül e zsinagóga Jeruzsálembe?

1990-ben megszűnik a Suriname-i zsidóság ilyen formában létezni. A fiatalok elvándorolnak, egy részük alijázik, a másik Brazíliába, vagy az Egyesült Államokba települ. A szigeten olyan kevesen maradnak, hogy minjánt már alig tudnak fenntartani. Ekkor megállapodás történik Suriname kormánya és Izrael Államának kormánya között. A Suriname szigetén lévő szfárádi zsinagógát, amely gyökereiben Spanyolországból eredeztethető, négyzetméterenként szétvágják, minden egyes darab számot kap, és a szétszedett zsinagóga darabjait hajón Jeruzsálembe szállítják.

suriname_3.jpg
A frigyszekrény felirata

Izraelben három évig tart, míg rekonstruálják az eredeti tervek alapján, és az Izrael Múzeumban felépítik eredeti formájában, tisztelegve a szfárádi zsidóság tehetsége, lelki nagysága, érzékenysége iránt, megadva a tiszteletet annak a közösségnek, amely zsinagógájának falára a Zsoltárok könyve mondatát írta: „Hallgasd meg az imádságomat” most és az elkövetkezendő időkben egyaránt.

A jeruzsálemi Izrael Múzeumban megtekinthető ez a zsinagóga csoda, amelyhez a spanyol és a portugál zsidók leszármazottai elzarándokolhatnak egyszer egy évben leróni kegyeletüket őseik emléke előtt.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Megemlékezések
Újratemették Slachta Margitot
2021. December 08. / 14:20

Újratemették Slachta Margitot

Élet + forma
Showcase – Izraeli zenei svédasztal - újra! (2. rész)

Kommentek