Mai születésnapos: Gáti József, a zsidó színész, aki a legszebben mondott verset magyarul

Ő is a legendás Goldmark-színház tagja volt, a hitközségünk foglalkoztatta, amikor a zsidókat leparancsolták a színpadokról. Majdnem 50 éven át tanított a Színművészeti Főiskolán művészi beszédet, hangképzést, szép magyar szót és ő volt a legnagyobb magyar szavalóművészek egyike. Senki nem felejti el sajátos hangszínét, aki csak egyszer is hallotta, a youtube-on is százezrek hallgatják, ahogy Radnóti Miklós versét mondja, pedig már 102 éves lenne.

A karrierje 1934-ben kezdődött, aztán nem sokkal később úgy tűnt, hogy véget is ér. Ő is, mint sokan mások, a Goldmark Színpadon tudott fellépni a korabeli hitközségen az OMIKE-művészakció keretei között. Soha olyan magasan nem fénylett a hitközségi művészet csillaga, mint azokban az időkben. Azokban az időkben, amikor őt is fogadtuk azok között, akik máshová már nem mehettek.

Színházi színészként nem volt szerencséje, ha voltak is emlékezetes szerepei. Ezért választott párhuzamosan magának másik színpadot is, a katedrát, a színészképzést. Ezért lett belőle sok-sok generáció Gáti tanár ura, színészek sokaságának nevelője, a szép magyar beszéd hirdetője, védelmezője és tanítója. És kiváló előadóművész, a klasszikus magyar költészet szavalója. Most talán azt gondolják, hogy ez a műfaj bizony régen kiment a divatból, ki olvas vagy hallgat mostanában verset. Akkor most mutatunk valamit szíves engedelmükkel. Radnóti Miklós Levél a hitveshez című versét, a házastársi szerelmi líra legnépszerűbb és legszebb darabját a magyar irodalomban. Gáti József tanár úr adja elő.

Több mint 183 ezren töltötték le idáig. Mert minden ellenkező híreszteléssel szemben a magyaroknál versszeretőbb nép alig van a világon és a levél a hitveshez tanított meg mindenkit arra, hogyan beszélhet a hűséges, kitartó, nem fellángoló, hanem örökké tartó, mindent átvészelő, hitvesi szerelemről. És Babits Mihály verséből döbbenünk rá, hogy elmúlik minden, mi is meg fogunk halni és aztán minden megy majd tovább. Az Esti kérdést még mindössze bő 40 ezer honfitársunk nézte meg.

Tanítványai félték szigorúságát és imádták szemérmes, kedves segítőkészségét. Gyönyörű hangja volt, versértő volt és tudott levegőt venni, mert nem, nem mindenki tud. Úgy összevissza, kapkodva, lihegve, persze igen, de kitartani a levegőt a gondolati egységek végéig, nem beleszuszogva a versbe, csak ő és a tanítványai tudnak, hogy a lélegzet maga is tagolja, értelmezze a verset.

Gáti tanúr méregerős kávékat ivott a visszaemlékezések szerint, dohányzott és keserűen viccelődött a korral. Ha egy napon az 50-en túl arra ébredsz, hogy nem fáj semmid, akkor, barátom, meghaltál. Ez volt az orvosi filozófiája, a panaszkodás, amely egyúttal a panaszkodás kinevettetése is. Addig jó, amíg legalább még fáj.

Egészen 1998-ig, 83 éves koráig fájt, addig dolgozott, hogy késleltesse a halált. Addig tanította a szép magyar beszédet. Még ma is halljuk, ha a tanítványai filmen vagy színpadon megszólalnak. És beszél a youtube-on is, Radnótit és Babitsot szaval. Velünk marad.

Legyen áldás az emléke.