Mai születésnapos: Charles Darwin, a zsidóság legmerészebb kihívója

A „természetes kiválasztódás”, az életért folytatott küzdelem és a gyengék elhullása, mint az élet alakulásának motorja nem olyasmi, amivel egy jámbor zsidó könnyen megbirkózik. De azért páran mégis kísérletet tettek rá, hogy összeegyeztessék Darwin elméletét a Biblia kinyilatkoztatásával.

Kezdjük rögtön azzal, hogy tisztázzuk: az antiszemita evolúció-tagadók tévednek. Nem, Charles Darwin nem volt zsidó. Legutóbb, pár éve egy török iskolakönyv akarta elhitetni a kisgyerekekkel, hogy egy ronda, nagy orrú, Darwin nevű zsidó volt az, aki nem átallotta azt állítani, hogy az embernek bármi köze lehet a majomhoz például, Darwin azonban, az ehhez hasonló zöldségektől magát mit sem befolyásoltatva unitárius-anglikán keresztény családba született a 19. század első évtizedében, Angliában. Azt a feltevést, hogy zsidó volna, antiszemita marhaságként gúnyolta ki már Nagy Lajos is a Képtelen természetrajznak a zsidóról szóló szócikkében.

Az elméleti problémákra fogékony zsidóság azonban valóban behatóan foglalkozott az evolúció darwini elméletével. Samson Raphael Hirsch rabbi, akit a modern ortodoxia nem véletlenül tart egyik „alapító” szellemének, úgy vélte, hogy voltaképpen nincs ellentmondás a Szentírás és a darwini tanok között. Végső soron csak arról van szó, hogy a Jóisten nem párhuzamosan teremtette meg a fajokat, hanem mintegy beléjük építette az evolúciós programot, az alkalmazkodás törvényét, amely lehetővé teszi a kiválasztódást.

Naphtali Lewy még a „Toldot Adam” című könyvét is elküldte Darwinnak, amelyben azt bizonygatja, hogy a Tóra, a Talmud passzusainak némelyike és egyes midrások is voltaképpen alátámasztják Darwin elméletét. A levél fordítása megtalálható a hagyatékban, egy ízben még hivatkozik is rá Darwin a levelezésében.

A zsidó gondolkodás a 20. században – többek között – egy roppant mély és félelmetes esszével járult hozzá Darwin teológiai továbbgondolásához. Martin Heidegger egyik tanítványa, Hans Jonas úgy gondolta, hogy a holokauszt után Istenről többé nem gondolhatjuk egyszerre azt is, hogy jó, és azt is, hogy mindenható volna. Az egyiket fel kell adnunk, érvel Az Istenfogalom Auschwitz után című írásában. És ehhez a gondolatához a 16. századi cfáti kabalában talál igazolást: a cimcum, Isten önmagába húzódásának mítoszában. Mivel Isten minden volt mindenben a Teremtés előtt, ezért a világnak mintegy helyet kellett csinálnia, hogy legyen, lehessen egyáltalán más is, mint Ő, mint Isten. A teremtés első lépése tehát Isten önvisszavonása volt, az, hogy lemondott Magáról a teremtés javára. Önként adta fel mindenhatóságát és belevetette magát az emberi kalandba, az élet alakulásának örvényébe, amelynek ő maga sem ismerheti a végét. Az élet Istennek önmagáról való lemondásával kezdődött és így már mi, emberek nem csak a teremtésért, de magáért a Teremtőért is felelősek vagyunk.

A tudománytörténet legnagyobb alakjainak egyike, a zsidó és keresztény teológia inspirálója, Charles Darwin 208 éve született éppen ezen a napon.