Mint minden igazán nagy dolog, ez is egy látszólagos banalitással kezdődött: azon vesztek össze a rabbik irgalmatlanul, hogy kóser-e a kecsege, vagyis a tokhal: így indult a vallásreform és a modernitás korszaka Magyarországon a 18. század végén, Lőw Lipót mestere, a ma 250 éve született Chorin Áron fellépésével.
Chorin a mai Cseh Köztársaság területén született 1766 augusztus 3-án, elmélyült rabbinikus tanulmányok után, roppantul felkészülten fogadta el az aprócska aradi zsidó közösség hívását, vált aradi rabbivá 23 évesen és aztán egész életén át őket szolgálta.
A kecsege-vitát a 18. század – a Felvilágosodás százada – legvégén robbantotta ki Chorin, 1798-ban. Forradalmi tézise szerint a kecsege igenis kóser, mert van neki pikkelye. És ezt nem kellett volna mondania. A konzervatív tekintélyek ugyanis nagyon megharagudtak rá, hosszú, elkeseredett küzdelmet hozott a vallásreform szellemének első megjelenése a magyarországi zsidóság köreiben (a magyar zsidó modernitást beüzemelő kecsegét egyébként a Magyar Haltani Intézet tavaly „Az év halának” választotta és mi, zsidók mélyen helyeseljük ezt a bölcs és jól időzített döntést).
Chorin további működése egyre merészebb tanításokhoz és egyre súlyosabb konfliktusokhoz vezetett: következő könyvében már azt fejtegette, hogy a vallási testületeknek minél előbb alkalmazniuk kéne a vallásjogot a kor követelményeihez. A munka második kiadását meggátolták, egyik konzervatív ellenfele, a morvaországi főrabbi azt szorgalmazta, hogy égessék el az „eretnek” értekezést. Chorint inzultálták az utcán, kővel dobálták, tanainak visszavonására akarták kényszeríteni, de aradi közösségének többsége kitartott mellette. Újítási javaslatai meglehetősen nagyívűek voltak: az ima nyelvét részben németre akarta változtatni héberről, bár a Smát és a 18 áldást megtartotta volna az eredeti nyelven, támogatta az orgona használat és egyéb liturgikus változtatásokat is, elsősorban a szokások némelyikének elhagyását, az imarend egyszerűbbé tételét. Lehetővé tette volna az utazást és az írást szombaton és megengedte volna hüvelyesek fogyasztását is pészachkor. Ez utóbbiban egyébként az amerikai konzervatív mozgalom is csak 250 év késéssel, idén követte, ők csak most engedélyezték ugyanezt. (Erről részletesebben itt számoltunk be) Chorin szerint a vallásjog által nem védett vallási szokások minden további nélkül elhagyhatóak.
Chorin rabbi nagyon fontosnak tartotta a zsidó népesség taníttatását és azt, hogy a mezőgazdasági munka minél inkább elterjedjen közöttük, saját közösségében ért is el eredményeket ezzel kapcsolatban.
Reformelgondolásai nem csak Magyarországon, de Európában is megelőzték korukat, a vallásreform egyik legfontosabb úttörője volt. Legfontosabb tanítványa és némelyek szerint máig legkiválóbb életrajzának írója pedig nem más volt, mint a neológia alapító szellemfejedelme, a szintén Morvaországból származó Lőw Lipót (az ő születésnapjáról itt emlékeztünk meg), aki fiatalon merész és radikális, később egyre mérsékeltebb újító volt. Ez a kapocs is indokolja, hogy a neológia egyik távoli szellemi ősének tekinthessük a ma 250 éve született Chorin Áront, a magyar-zsidó vallási modernizmus első képviselőjét.
Továbbá még mágnásdinasztia-alapítónak is: ő volt ugyanis idősebb Chorin Ferencnek, a Gyáriparosok Országos Szövetsége alapítójának nagypapája, így fiának, a Weiss Manfréd családjába benősülő Chorin Ferencnek, a Horthy-rendszer egyik legfontosabb nagytőkésének dédnagyapja is. Vagyis a magyar zsidó modernitás több meghatározó története is az ő nevével kezdődött el napra pontosan egynegyed évezreddel ezelőtt. Aradon hunyt el 1844-ben.
