A második világháborút követően felnőtt német generációknak komoly próbatételt jelent a szüleik és nagyszüleik múltjával való szembenézés. Sokan a tagadást választják, mások azonban őszintén beszélnek családjuk történetének kevéssé szívderítő mozzanatairól, mint például Katrin Himmler.
A legnehezebb dolguk persze a legfelső náci vezetők leszármazottainak van. Sokuk vállára gyakorlatilag elviselhetetlen súllyal nehezedett rá őseik öröksége. Így volt ezzel például Bettina Göring (akiről az On the spot stábja is készített dokumentumfilmet), a Harmadik Birodalom második embere, Hermann Göring unokahúgának unokája, aki, bár jóval azután született, hogy Göring nürnbergi cellájában öngyilkos lett, megváltoztatta a nevét, Mexikóba költözött, és harmincévesen úgy döntött, sterilizáltatja magát, hogy megszakítsa a vérvonalat (ennek ellenére csodával határos módon később teherbe esett).
Vannak, akik valamivel bátrabban szembe mernek nézni őseik múltjával, mint Katrin Himmler, az SS vezetője, Heinrich Himmler testvérének unokája. Miközben a keletnémet levéltárakban kutakodott, Katrin olyasmire bukkant, amitől mindig is félt. Heinrich Himmler testvérei – akik közül az egyik Katrin nagyapja volt – csodálták a holokauszt egyik fő felelősét. A nagyapja emellett gyakorlatilag halálra ítélt egy félzsidó férfit, amikor információkat adott át róla bátyjának, nagyanyja a háború után pedig csomagokat küldött a náci háborús bűnösöknek a halálsorra.
Katrin számos olyan adatot gyűjtött össze, amelyek azt támasztják alá, hogy valamilyen módon gyakorlatilag az egész családnak szerepe volt a holokausztban, háborús bűncselekményekben vagy az ellenzékkel szembeni terror alkalmazásában. Katrin nem volt hajlandó felmenteni őseit vagy jóváhagyni cselekedeteiket, ám azt sem szerette volna, ha összeroskad a bűntudat súlya alatt. Ezért úgy döntött, könyörtelenül szembenéz a múlttal.
A teljes írás ide kattintva olvasható el
