Jankay – „Békéscsaba-Los Angeles-Békéscsaba”

Mazsihisz

Jankay Tibor életmű kiállítása a Magyar Zsidó Múzeumban

A Magyar Zsidó Múzeum és a békéscsabai Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galéria tisztelettel meghívja Jankay "Békéscsaba - Los Angeles - Békéscsaba" Jankay Tibor életmű kiállításának megnyitójára 2011. augusztus 1-én (hétfő) 17:00 órára a Magyar Zsidó Múzeumba (Budapest VII. ker. Dohány u. 2.)

A kiállítást megnyitja:
Bálint Ildikó festőművész

Közreműködik a békéscsabai Calandrella Kórus

A kiállítás anyagáért és megszervezéséért köszönetet mondunk Varga Edinának, a békéscsabai Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galéria igazgatójának. A kiállítás, 2011. augusztus 1-24., valamint szeptember 14-27. között tekinthető meg.

Az 1990-es évek közepén egy nagy képzőművészeti gyűjteménnyel gazdagodott Békéscsaba városa. Jankay Tibor festőművész műveit, törzsi művészeti gyűjteményét, könyvtárát, Los Angeles-i házát, minden vagyonát, szülővárosára hagyta. Ebből jött létre a Jankay Tibor Művészeti Közalapítvány, amellyel most a Magyar Zsidó Múzeum közösen készít emlékkiállítást.

A kiállítás koncepciója szerint Jankay festői-grafikusi munkássága mellett, néprajzi gyűjteményének egy-egy darabját is bemutatjuk, mivel ezek is jelentős hatást tettek művészetére. A művész hagyatékát Bellák Gábor dolgozta fel először Los Angelesben, majd a részletes feldolgozás aprólékos munkáját már Békéscsabán Ván Hajnalka folytatta.

Bellák Gábor két hónapig élt Los Angelesben Jankay Tibor házában, ahol művész festményei, szobrai és gyűjteménye vette körül, valamint az a sok emlék, amit a megőrzött feljegyzésekből, és Jankayval korábbi években készült interjúkból megtudhatott. Jankay emlékét élénken őrizték ott élő barátai, akik nem kevesen voltak, mivel, ahogy Bellák írja, nagyon sokan szerették. A megismert művek, az életút, a barátok visszaemlékezései láthatóan nagy hatást gyakoroltak rá, és nagyon szép könyvet írt Jankay Tiborról, amelyből nyilvánvaló, hogy ő sem vonhatta ki magát mindezek hatása alól. Őt is, ahogy minket is, elsősorban az ember fogott meg. A szelídség, a bizalom, a jóság, ami a könyvben bemutatott emberből sugárzik az olvasó felé. A fentiek ismeretében az életmű is jobban érthető, értékelhető.

Jankay Tibor 1899-ben született Békéscsabán. 1948-ban vándorolt ki Amerikába. Édesanyja és két testvére élt ott. Ez volt a fő oka elhatározásának. Ebből adódott, hogy munkásságát az 1920-as, harmincas évekkel foglalkozó szakembereken kívül nem sokan ismerik itthon. A kiállítás az időben visszafelé haladva indul, Jankay 1980-as években festett nagyméretű erőteljes szín- és vonalszerkezetű festményeivel. Egyúttal bemutatunk néhány jellegzetes és fontos darabot a törzsi művészeti gyűjteményéből, amelyek Nyugat-Afrikából és Óceániából származnak. Nem véletlen a párosítás, ugyanis ezekben a késői műveiben lehet leginkább felfedezni ezeknek az ősi kultúráknak a szertartásait, a hiedelemvilágát őrző tárgyak hatását, még ha ez a hatás nem is minden esetben közvetlenül jelentkezik. A korábbi munkáihoz képest újszerű dekorativitás, nagy méretek, hangsúlyos kontúrok jellemzik ezeket az alkotásokat. Témájukban leginkább köthetők a tengerparti zenészekhez, a fiatalsághoz, a szerelemhez, a „valami örök” kereséséhez. Néhány munkán markánsan jelen van az észak-amerikai indiánok, valamint a maják művészetének hatása.

Az 1960-as évektől szobrászattal is foglalkozott, főleg kerámiából készítette kis-és közepes méretű szobrait, de fémet is használt. Az afrikai, óceániai szobrok, maszkok hatása szobrain is felfedezhető. Ezeket a kiállítás középső terében mutatjuk be, ahol az 1930-as évektől az 1970-es évek közepéig készített festményeiből is látható lesz egy válogatás.

1918-19-ben a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Zürichben, Drezdában és rövid ideig Bécsben folytatott tanulmányokat, ez utóbbi helyen szobrászatot tanult. Itthon a húszas évek elejétől állított ki, főleg grafikai munkásságát ismerték el. Nehezebben fogadták el mint festőt. Valóban, a grafikára jellemző vonal mindig nagy hangsúlyt kapott festészetében is. Életműve Bellák szerint az 1924-es évtől követhető nyomon. Ebben az évben járt Párizsban, ahol szintén művészeti tanulmányokat folytatott, de emellett megismerkedett nem csak a kortárs művekkel, hanem sokakkal a művészek közül is. Párizsban készült rajzai közül kettő látható a kiállításunkon.

1926-ban szerepelt a KUT III. kiállításán és ebben az évben volt első gyűjteményes kiállítása Békéscsabán. 1927-től fest olajjal. Az évtized végén járt Olaszországban. Erről az útjáról is tanúskodik egy tájkép a kiállításon. 1931-ben pedig önálló kiállítása volt az Ernst Múzeumban.

A húszas években készített grafikái rokon vonásokat mutatnak barátja Bolmányi Ferenc és Csabai Ékes Lajos munkáival. Pályája kezdetétől szívesen rajzolta, festette a vidéki, falusi környezetet, embereket, földműveseket, cigányokat.

jankay_2.jpg

Két ízben járt Amerikában, testvérét látogatta meg, aki orvos lett, és ott telepedett le. Még a háborút megelőző években édesanyja is oda költözött. 1940-ben még mint katona szolgált, de a következő évben már munkaszolgálatos, még kétszer behívják, ám a következő behívó elől elmenekül, bujkál. 1944 tavaszán már nem volt hová elrejtőznie, ekkor mint munkaszolgálatost a nagyváradi gettóba terelik és itt szembesül azokkal a borzalmakkal amit később grafikai sorozatában rajzol meg. A deportálásból útközben megszökik.

Menyasszonya is túléli Auschwitzot, és 1947-ben összeházasodnak. Két bátyját megölték a háborúban. 1948-ban családjához települ Amerikába, Los Angelesbe. Kisebb megszakításokkal három évtizeden keresztül tanít, művészeti főiskolákon. Emellett alkot, fest, és kerámia szobrokat készít.

Jankay befogadta a különböző művészi hatásokat, stílusokat. Egy rövid ideig nonfiguratív festészettel is megpróbálkozott, de ennek nincs folytatása életművében. Egészen az 1970-es évek közepéig magyarországi emlékeit festette. Ebben kicsit Chagallra hasonlít. Műveinek ez a csoportja a kiállítás középső termében látható, a már említett kerámia és fém szobrokkal együtt. Itt kapnak helyet a még Magyarországon készült festmények, a Békéscsaba környéki tájról, majd a hatvanas évek karcolt technikájú olajképei is.

A harmadik teremben grafikák láthatók, valamint nagy hatású grafikai sorozata a nagyváradi gettóról, amelyben néhány lapon felesége auschwitzi emlékeit is megrajzolta. Ebből egy válogatás megjelent 1947-ben, a Tevan kiadó adta ki, az előszót Zsolt Béla, a bevezetőt maga Jankay írta. Ennek az albumnak a hasonmás kiadása, a kiállítás ideje alatt a Múzeumban kapható. A fent már említett korai grafikák közül is kiállítunk néhányat ugyanebben a teremben.