Egy német fotóriporter, Thomas Krumenacker már egy évtizede nem tud szabadulni az Izraelen átrepülő vándormadarak lenyűgöző látványától: nemrég jelent meg „a Szentföld madarairól” szóló könyve angolul és németül.
Tizenegy éve érkezett először dolgozni Izraelbe Thomas Krumenacker és ez a látogatás megváltoztatta az életét: azóta is rendszeresen visszatér, hogy elkísérje a madarakat őszi izraeli útjukon a Hermon-hegytől az Eilati (más néven Akabai)-öbölig.
A könyv képei és szövegei megmutatják, miért nevezik a madarak költözését, azt, ahogy átrepülnek észak-déli irányban az országon, „a világ nyolcadik csodájának”. Rövid idő alatt megbízható becslések szerint több mint félmilliárd madár repül ilyenkor keresztül Izraelen és majdnem minden évben észre lehet venni egy olyan új madárfaj egyedeit, amelyeket eddig még nem láttak az országban.
A legtöbb madár természetesen ősszel húz át Izraelen Afrika felé, de akadnak olyanok is, akik télen érkeznek. Van olyan faj, például a karvalyhoz nagyon hasonlító „kis héjáké”, amelynek csaknem az összes egyede átrepül évente a „Szentföld” felett, a fehér gólyák közül csaknem félmillió teszi évről-évre tiszteletét. Tekintélyes számban képviseltetik magukat az Európában ritkán látható, jellemzően az erdők mélyén fészkelő „kis békászósasok” is.
Izraelben, a Jordán-völgyében látták a világ legnagyobb madárcsapatát: egy ízben valaki 8700 fekete gólyát számolt meg mindössze másfél óra alatt.
Bár a természetet károsította a természetes vízforrások kiszáradásának folyamata, Izrael még mindig ideális pihenőhely és élelemforrás a madarak számára (például a halastavak és a hulladéklerakók környéke) és – mivel a politikai határok számukra nem léteznek – még az Izraelben, Jordániában és a Palesztin Hatóság területén élő madárrajongókat is összehozzák néha. Külföldről is rengetegen érkeznek minden évben megfigyelni a madarak vonulását.
A madarak költözése egyszerre metaforája a határokat nem ismerő szabadságnak Krumenacker szerint és a szabadsággal járó áldozatoknak és veszélyeknek is, a természettel dacoló bátorságnak: számos madár hullik el a hosszú út alatt.
A roppant impozáns látványt nyújtó parlagi sastól a koromfarkú csukon, a darvakon és pelikánokon keresztül egészen a kivételesen szép zöld gyurgyalagig és egy önálló fajként csak pár éve, egy izraeli ornitológus, Hadoram Shirihai által azonosított különleges macskabagoly-fajig veszi számba Izrael madarait a Haaretznek a német fotóriporter munkáját ismertető cikke és őket követve most mi is.
A fekete gólya imádja a Jordán-völgyének halastavait, itt pihen meg számos madárfaj egyedeinek társaságban, gyakran tűnnek fel a határ jordániai oldalán is.
A koromfarkú csuk. Ez a bátor, egész évben Izraelben élő, a rigók családjába tartozó madár még a kertekbe is berepül rovarokat enni. Fészkét a sziklák réseibe építi.
A frissen felfedezett-elkülönített, kivételes macsakbagoly-faj példányairól nemrég még nem is voltak fényképeink, egy izraeli ornitológus csinált róluk nemrégiben fotókat párosodás és kicsinyeik gondozása közben. Két éve tartják számon önálló fajként, ízig-vérig Izraelhez tartozó madár. Nem értjük, miért nem szereti megmutatni magát, amikor igazán helyes jószág.
A barna kánya erdőkben, tavak vagy folyók közelében fészkel és híre szerint elhullott halakkal táplálkozik, de az izraeli halastavaknál bizonyosan vadászik élő halakra is. Ezen a képen látszik, hogy éppen elkapott egyet.
A pelikánoknak a Hula-tó, a Jordán völgye és más halastavak környéke kitüntetetten fontos pihenő -és táplálkozóhelyük.
Az elbűvölő zöld gyurgyalag három alfaja is megtalálható Izraelben, kis repülő rovarokat esznek, többek között méheket is, innen kapták angol nevüket, a „méhevő”-t.
A lilebíbic egészen ritka, Izraelben leginkább a Negev-sivatag nyugati részén látható madár, mindössze 15 ezer példánya él immár a Földön, elsősorban a vadászat ritkította meg soraikat. Ők azok:
Ők így együtt és a társaik a világ nyolcadik csodája rajongójuk, Thomas Krumenacker fotóriporter szerint.
A Haaretz írása alapján
