Híres izraeli magyarok: Az ember, aki kitalálta a történelmet Izraelben

Jakov Katzot az érdekelte, hogyan reagált a zsidó hagyomány a válsághelyzetekre, hogy az ortodoxia hogyan született meg a reformzsidóságból és hogy hogyan jött létre a „végzetes szakadás” ortodoxok és neológok között Magyarországon.

jacobkatz.jpg
Fotó: Kőbányai János

Abban a frankfurti jesivában kezdett tanulni, amelyet a modern ortodoxia alapító rabbija, Samson Raphael Hirsch magyar eredetű veje, Solomon Breier alapított a 19. század végén. Hirsch rabbi tehát, akinek útját követni szerette volna fiatalemberként, utolsó munkájának a magyar neológia kialakulását vizsgáló „Végzetes szakadás”-nak a főszereplőjeként tűnt fel: egy teljes, kerek életút összegzése.

Jesivabóherből vált tudóssá, a szintén magyar zsidó eredetű géniusz, Karl Mannheim tanítványává, aztán Izraelben lett – tudományos kitérők után – történésszé, elsősorban a „végzetes szakadások” kutatójává.

Az érdekelte elsősorban, hogy a nagy változások idején, például akkor, amikor a gettók kapui kinyíltak, mi történt a zsidó hagyománnyal, hogyan élhetett tovább a modernitás körülményei között. Hogyan és milyen következményekkel zajlott le a zsidók emancipációja, milyen következményekkel járt mindez a zsidó életformára nézve. Világossá tette, hogy az ortodoxia, amelyhez kötődött, maga is „újítás” volt, a hagyomány további megszigorítása, zártabbá tétele, ijedt és elborzadt reakcióként a zsidó felvilágosodás nyomában megszülető reformmozgalmakra, az ortodoxia maga is csak reakció volt. Egykor, az ő kutatásai által vizsgált időben még, utoljára, Európa volt a zsidó világ középpontja, itt zajlottak le a döntő változások és „végzetes szakadások” a zsidó hagyomány értelmezésében, amelyek jelentősége máig elér a különböző zsidó vallási irányzatok közötti keserű vitákban. Minderről nélküle nagyon keveset tudnánk, ahogy a legsajátabb kérdésünkről, a neológia kezdeteiről is.

Mert Jakov Katz utolsó könyvében visszatért szülőföldjére, hogy az újító, nyitást sürgető mozgalmak harcát elbeszélje a hagyomány bezárását hirdetőkkel, illetve azokkal, akik meg akarták őrizni a hagyományos zsidóságot teljes egészében és közben mégis beengedni a modernitást. Ő ismerte az európai folyamatokat, amelyek a magyar eseményeket is alakították és tudott olvasni még magyarul is, mert közénk tartozott.

Tőle is tudjuk, hogy a neológia és ortodoxia különválását éppen a modern ortodox alapító rabbi, a Katz életét keretbe helyező Samson Raphael Hirsch szorgalmazta a magyar eseményekben aktív ortodox híveinél, hogy a híres koraújkori törvénygyűjtemény, a Sulhan Aruch volt a szakítás egyik oka, hogy miben volt és miben nem volt igaza az akkor többé-kevésbé győztesnek tűnő, a korszellemmel szinkronban lévő kongresszusi zsidóságnak – nekünk, neológoknak. Ő mesélte el vallási otthonunk, a neológia születését.

És ő írta meg a tanterveket a zsidó történelem oktatásához az izraeli középiskoláknak. Magyar volt és cionista, hívő zsidó és saját népére kívülről tekintő tudós, saját élete is végzetes szakadások keresztezési pontján zajlott, ezért lehetett a legnagyobb történészek egyike a zsidó történelemben. Ő is innen, a magyar zsidóságból indult és végül hozzánk is tért vissza.