01.03. 15:47, kimenete: 01.04. 16:58 
Keressük a múltat, s talán megérthetjük így a jelent, hogy az, kapocsként megtartsa a hagyományainkat és mindazt, amit elődeink ránk örökítettek.
Zsidó iskola Tállya / Fotó: Centropa
A hegyalja világát csak azok érthetik meg, akik gondolataikban élővé teszik a már múltként felgyülemlő képeket, amelyek értékei voltak e világnak, és eljut oda, ahol a hegyek közelsége elindítja bennünk a felfedezés vágyát, még akkor is, ha tudjuk; ott a helyünk.
Képek, emlékek képei, azoké, akik büszkén magukénak vallják hazánk egyik legszebb és legmisztikusabb területét.
Képek, s ezeken a képeken a magyar és zsidó emberek egyaránt rajta vannak, örökül hagyva ránk annak üzenetét, hogy békességben élve, megőrizve sajátos kultúrájukat és hagyományaik világának egyediségét, kívánták élővé tenni e tájnak apró falvait. Több kultúra vált itt eggyé, megteremtve azt az esszenciát és fogalmat, amit ma egyszerűen csak „Hegyaljának” mondunk és ahogy a hozzánk érkező rátekint a távolból elé magasodó hegyekre, melyeket a szőlőültetvények festett vonalkái színeznek be, úgy elevenednek meg, az itt élők történetei is.
Nem olyan rég volt ez, és nem is olyan rég volt, amikor háborús eszmék mögé bújva akarták üressé tenni mindazt, amit évszázadokon át építettek az itt élők.
Az első zsidó letelepedők az 1600-as évek elején jelentek meg hegyalja számos településén, érdekesség, hogy nem a mezővárosok és a nagyobb falvak voltak az első helyek, amelyeket érintett a zsidó bevándorlás. Erdőbénye, Erdőhorváti, mellett később Bodrogkisfalud, Mád, Olaszliszka, Abaújszántó voltak az első területek, amelyek a megélhetésen túl később a letelepedést jelentették számukra.
Zsinagóga Erdőbénye / Fotó:Milev
Ebben a térség történelme és gazdasági szerkezete is közrejátszott
1641-ben Mádon köttetett az a reguláció, amely a szőlőtermesztésre vonatkozó előírások mellett, a termesztett szőlőfajtákra és azok művelésükre vonatkozott. Ebben a hegyaljai és felvidéki városok képviselői részletesen szabályozták borkészítésre vonatkozó regulákat, valamint a résztvevők, mint pl. a vincellérek bérét is.
Ezek után az itt élők fokozatosan vették művelésbe a hegyalja arra érdemes területeit, ügyelve a szabályozás kötelmeire a letelepedések számának növekedésében közrejátszott az a tény, hogy mind az (akkor még nem elkülönített, de későbbiekben látható ortodox hitű) askenáz, mind a szefárd zsidóság mellett, megjelentek a haszid zsidók is, akik a haszidizmus elterjedésével rögtön nagy figyelmet váltottak ki az adott települések keresztény lakói között.
Így a Galíciai Podóliából, Hucul-földről érkező haszidok nem csak életvitelben, hanem külső jegyekben is különbözőek voltak a paraszti kultúrában élőktől. ezek negatív, és nem valós előítéleteknek adtak táptalajt, ami a letelepedéskori befogadást nehezítette, viszont a kezdeti sztereotípiákra hamar rácáfolt a munkabírásáról, kitartásáról, puritán életviteléről és erős vallásosságáról tanúságot tevő zsidókkal szembeni előítéletekre.
A levéltári kutatásokból tudjuk, hogy igen rövid idő alatt sikerült beilleszkedniük, így fokozatosan megkaphatták azokat az engedményeket, amelyek a zsidó vallási élet alapjait szolgálják.
Elsőként temetőket hoztak létre, a Szent Egylet, a Chevra Chadisa megalakításával együtt, majd a 3-4 családot elérő települések esetében, már rituális fürdőt is építettek. A haszid letelepedőkre jellemzően a kezdeti időszakokban a vallási liturgia színhelyeként a kertekben lévő kucskákban (kis faházak) vagy a módosabb családok esetében egy, a lakóházak hátsó traktusaiban kialakított imaszobákban létesítettek.
Azokon a helyeken, ahol már tíz család is élt, ott jellemzően hitközséget alakítottak és imaházakat, esetenként zsinagógákat építettek. A zsidó letelepedők elsősorban helyi, illetve vándorkereskedelemmel foglalkoztak, majd fokozatosan vállalták át az itt élőktől a különféle kézműves munkákat, mint például a foltozás, az üvegesség, a szabóság, a gyógyszerkészítés, mesterségét. Később az orvoslás mellett sok esetben napszámos zsidók is segítették a falvak életét.
Az 1700-as évek közepére már több település számított zsidók lakta településnek a „Hegyalján”, mint például Mád is. A helyi jogok szabályozása mellett fokozatosan kaphattak lehetőséget a földművelésre, a szőlőtermesztésre, ezáltal rövid idő alatt elindulhatott a bor, és a pálinka kereskedelem.
Zsinagóga Tállya / Fotó: Milev
A migrációs folyamatok élénkülésében több tényezőnek is nagy szerepe volt. a Kolozsvár – Nagyvárad – Debrecen – Kassa útvonal Miskolc irányának alternatívája mellett a Hegyalja is számításba jött. az élénkülő kereskedelem, új útvonalak kialakulását is hozta, amely elsősorban a biztonságossága miatt jelentett fő szempontot az úthasználat kiválasztásánál, másodsorban pedig az ellátottsága és az árukapcsolás lehetősége szempontjából.
A helyi zsidóság tekintetében ez nem csak az újabb megélhetési forrásokat jelentette, hanem a migráció érintett települései esetében az elvándorlás, illetve a „Hegyaljára” bevándorlást is
Így sok esetben kötetek házasságok kassai, galíciai zsidó családokban a hegyaljai zsidó családokkal is, de tudunk olyan estről, amikor tállyai zsidó férfi Kabán talált magának feleséget, és költöztek vissza a későbbiekben Tállyára.
Az 1800-as évek elejére már, a nagy arányban zsidók által lakott települések esetében elkerülhetetlen volt, hogy a zsinagógák, imaházak mellett, jesivák és sulok is létesüljenek, amelyek nem csak oktatási, hanem kulturális szerepet is betöltöttek. Ezt a folyamatot felgyorsította a reformkor szakasza, majd az 1800-as évek második fele, amikor is a kiegyezést követően Eötvös József nevéhez köthetően az „izraeliták teljes egyenjogúságáról” hoztak törvényt. Ezáltal nagyobb arányba érkeztek hazánkba zsidó bevándorlók és erősítették meg a korábban kis létszámú közösségeket.
Mai szóhasználattal azt mondanánk, hogy virágzásnak indult a „Hegyalja világa” a zsidók betelepedési hullámait követően, aminek visszaigazolása az 1800-as évek végére komoly bizonyítékul szolgált az idelátogatók számára. Addigra már a zsidó vallási és kulturális központok sajátos zsidó közösségekkel bírtak, zsinagógákat építve – felemelve így az érintett településeket a legnagyobbak közé.
A legnevesebb közösségeket olyan karizmatikus személyek vezethették, akiknek messze földön híres volt a tudásuk, a vallás ismeretük, a jámborságuk és „csodarabbikként” tisztelték őket nem csak az ott élő zsidók, hanem a paraszti társadalom más tagjai is. értettek a természetes gyógyítás tudományához és a közösségek vezetőiként tanácsokkal segítették és gárdírozták a tagokat.
Zsinagóga Tolcsva / Fotó: Milev
A legnevesebbek között meg kell említenünk a mádi Mose Wahl-t, (Mose Wolf Litman-t) aki az 1770-es évektől élt Mádon, és a szintén mádi Mose Leib Ehrenreich-t.
Ki kell emelni Mose Teitelbaumot, a sátoraljaújhelyi csodarabbit, akinek nevéhez kötődik a gyermek Kossuth gyógyítása, és aminek emlékeként a helyiek, a parasztszobák kultikus helyein, a szent sarkokban, a szent képek és a szabadságharc ikonikus alakjai között elhelyezték a „nagy rebbe” rajzolatát is.
Teitelbaum mellett említjük az olaszliszkai csodarabbikat, Hersele Friedmann-t, aki Teitelbaum tanítványa volt, és a Friedlander Hermann-t is. Hersele Friedmann tanította a bodrogkeresztúri Reb Sájelét, akinek csodás híre messze eljutott az ország határain túlra is.
(Reb Steiner Sajele), (Reb Moshe Teitelbaum)
A vészkorszakot megelőző időszakig a zsidó közösségek aktív és szerves tagjai voltak a helyi közösségeknek. Nem csak gazdasági szempontok uralták ezt a jó kapcsolatot. barátságok és szerelmek is szövődtek, melyek a ma élők emlékezetében élénken megmaradtak.
Megmaradtak a korábban itt élt zsidók szokásai, az ünnepekkel, a kóser étkezési szokásokkal és azzal az egyedi, máshoz nem hasonlítható zsidós hétköznapokkal. Ma már üresek a meglévő zsinagógák, a legtöbbjüket lebontották, pont úgy, mint azt a számos épületet, amelyek a zsidó vallási életet segítették megélni. velük együtt eltűntek a közösségek is.
Zsinagóga Gönc / Fotó: Milev
De megmaradtak az emlékek és a múlt minden apró kockája, amikből újra építhetjük zsidóságunk mai közösségeit, melyek az itt élő zsidó ősök fundamentumaira építve, megtöltik azokat zsidó élettel.
3.jpg)
