Egy gesztus margójára

A napokban elbocsátották a tokiói olimpia kreatív vezetőjét, mert kiderült, hogy évekkel ezelőtt vicceket engedett meg magának a holokausztról. Ma délelőttig azt hittük, ez egy tőlünk távol eső ország tőlünk távol eső ügye, egy mai telefonhívás azonban meggyőzött minket róla: emberségben közelebb vagyunk egymáshoz, mint gondolnánk. Jegyzet egy nem mindennapi gesztus margójára.

A péntek délelőtti már-majdnem-sábesz hangulatot egy telefonhívás törte meg a Mazsihisz székházában. A csörgésre általában felkapjuk a fejünket, mert a vonalas készülék alig csörög, annál többet pittyeg az új emaileket jelző figyelmeztetés. A vonal végén egy szépen, választékosan, de akcentussal beszélő hang szólalt meg. Lassan, a magyar nyelv külföldiek számára kibogozhatatlan rendszerét leküzdve jutott el a hang tulajdonosa a lényegig.

Bocsánatot kért.

Tőlünk, a Mazsihisztől, a magyar zsidóktól.

Bocsánatot kért egy otromba honfitársa gusztustalan tréfájáért, aki majd negyed évszázada viccet csinált a holokauszt borzalmaiból, és emiatt kirúgták az olimpia megnyitójának rendezői posztjáról.

A vonal végén a budapesti Japán Nagykövetség nagykövet-helyettese beszélt, aki a kormánya és a nagykövetség, a japán emberek nevében elnézést kért egy olyan viccért, amit a magyar közéletben, a buszon, a villamoson, egy kis borgőzös baráti iszogatásban nap, mint nap hallunk. A kisebbekre már szinte fel sem kapjuk a fejünket. Egy-egy nagyobb, a sajtóban is végigfutó lelátói zsidózás persze felháborít, de szomorúan, sokszor megadóan legyintünk: ez nem fog változni.

Pedig nem így kéne lennie.

Olyan országban élünk, ahol nem szokás beismerni, ha hibázunk, és főleg nem szokás bocsánatot kérni. Nem szokás önvizsgálatot tartani, nem szokás elgondolkodni, nem szokás megbánni és másképpen újrakezdeni.

Pedig nem így kéne lennie.

Minden csak döntés kérdése: szembenézünk, elismerünk és megbánunk, vagy sem. A Japán Nagykövetség gesztusa, az, hogy mindezt egy személyes hívással, élőszóban, magyarul tették meg, messze több, mint amit ebben az országban megszoktunk.

Köszönjük.

Arigato gozaimasu.