Az ősatyák élete jelképe az utódok történelmének

Jó szombatot, Shabat Shalom

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:39 óra, az ünnep kimenetele: 16:48 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, párórával az ünnep kimenetele, 16:48 óra után.

A Tórából ezen a héten az „Vájislách” (Mózes 1. 32:4–36:43.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Jelentése: és küldött

"És küldött Jákob követeket maga előtt" (32:4). A (máláhim) kifejezés jelenthet küldötteket, de megfelelő az angyalok fordítás is.

Rási szerint Jákob "valódi angyalokat" küldött maga elé. A "valódi" (mámás) szó egyik lehetséges magyarázata, ha a "micvák által szerzett angyalok" (máláhim mimcvot seászá) kifejezések rövidítéseként értelmezzük, miként a Pirké Ávot írja (4:11): minden végrehajtott paranccsal szerzünk magunknak "egy védőt".

Az előző szidra végén olvastuk: "Jákob pedig ment az útjára és rátaláltak Isten angyalai" (32:2), ezek szerint nem csupán összefutottak Jákobbal, de rögtön feladatot is kaptak tőle. Felmerül a kérdés, hogy miért nem volt elegendő hús-vér küldöttekre bízni a küldetést?

Mestereink szerint Jákob tartott attól, hogy ha embereket küld, akkor a testvére némi pénz segítségével a maga oldalára állítja őket, és hamis információkkal térnek vissza hozzá. Hihetetlen, hogy milyen élénk fantáziával (?) írtak bölcseink a korrupció jelenségéről.

Az angyalok közreműködésének dacára a helyzet nem tűnt egyszerűnek. Jákob üzent testvérének: "és lett ökröm, szamaram, juhom, szolgám és szolgálóm" (32:6).

Első olvasatra meglepő, hogy miért érezte fontosnak tudatni anyagi gyarapodását, és miért gondolta úgy, hogy e beszámoló révén fog "kegyet találni" az iránta kevéssé rajongó bátyus szemeiben?

A Ktáv Szofer szerint mindig az volt az éjjel-nappal tanuló talmudhohemek sorsa, hogy lustasággal vádolták őket. A kritikusok szerint az örök tanulók a könnyű, kétkezi munkától, fáradtságtól mentes életet preferálják. Mivel Jákob is ezek közé tartozott Ézsau emlékei szerint, először tudatni kívánta vele, hogy megváltozott, nem semmittevéssel töltötte idejét a távoli Háránban, hanem kemény munkával, melynek áldásaként lett vagyonos ember.

Rási nem bonyolítja ennyire, szerinte Jákob csak azt közli e helyen testvérével, hogy a gyűlöletét kiváltó atyai áldás nem teljesedett be rajta, hiszen Izsák áldása így szólt: "Adjon neked az Isten az ég harmatából és föld kövérségéből" (27:28), ehhez képest tényleg semmiségnek tűnhet a nyáj és néhány szolga tulajdonjoga.

Bölcseink szerint Jákob háromféle módon készült fel az Ézsauval való találkozásra: ajándékot küldött, imádkozott és természetesen felkészült a háború lehetőségére is. E stratégiai lépések egyikeként megfelezte táborát: "Ha jön Ézsau az egyik táborra és megveri, akkor a megmaradt tábor menekülhet"(32:9). Ezt a verset idézte A.H. hatalomra jutásának évében (1933) a Háfec Háim, a korszak kiemelkedő rabbija. A következő kérdéssel fordult tanítványai felé: "mi lesz testvéreink sorsa most, hogy újonnan támadt szorongatónk el akarja pusztítani Izrael népét? Ez az aljasság sohasem valósulhat meg"- válaszolta a rabbi. Az elmúlt évszázadokban sokan sanyargatták népünket, de egyiküknek sem sikerült eltörölni minket a föld színéről, erre utal a Tóra, amikor kimondja: "a megmaradt tábor menekülhet".

"Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: így szólt szolgád Jákob: Lábánnál tartózkodtam és késtem mostanáig" (32:5). A (gárti), azaz tartózkodtam szó egyik magyarázata szerint a kifejezésben megtalálható a "gér", idegen) szó, ami Jákob üzenetének mélyebb jelentésére utal, mely szerint felesleges Ézsaunak keserűséget éreznie, mivel az utolsó találkozásuk óta eltelt harmincnégy (34) esztendő nem hozott érdemi sikereket Jákob számára, számkivetett idegenként tengődött hazájától távol. A másik magyarázat a tórai micvák számával megegyező gárti szó számértékéből (613) indul ki, erre alapozva mondja Rási: Jákob azt kívánta tudatni Ézsauval, hogy bálványimádó környezetben is megtartotta az előírásokat. Ez számos kérdést felvet, ahogy a kommentárra írt megjegyzések is, mert például a Háfec Háim szerint Jákob itt önkritikát gyakorolt, miszerint nem sajátította el azt a lelkesedést, amivel Lábán a gonoszságait művelte, és bár a micvákat megtartotta, de korántsem olyan hevülettel, ahogyan róse rokona végezte a maga gyakorlatát. Rási 1040 és 1105 között, a Háfec Háim 1838 és 1933 között élt.

Az Ézsauval való nagy találkozás előtt Jákob "Fölkelt azon éjjel, vette két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét és átkelt a Jábok átkelőjén"(32:23). Valaki hiányzik a mondatból, tizenkét gyereknek kellene lenni, rabbijaink feltették a kérdést: "és Dina hol volt?" A midrás válasza így szól: "elrejtették egy ládába, nehogy Ézsau szemet vessen rá". Ez elfogadható, egyrészt megfelel az Ézsauról alkotott képnek (naná, hogy szemet vetne szegény lányra), másrészt Dináról is tudjuk, hogy zaklatott életutat járt be, ami úgy kezdődött, hogy egy férfi (Hámor) kinézte magának. Igen, de van egy szépséghibája a kommentárnak, mestereink ki is szúrták: miből gondolják, hogy pont Dina nincs a gyerekek közt? A volozsini rebbe (a vilnai Gáon nevében) a következő választ adta: "a Midrás Rábbá tudatja, hogy a Szentély azért épült fel Binjámin területén, mert ő volt az egyetlen, aki nem hajolt meg Ézsau előtt (ebben segítette az a tény, hogy még nem élt a nagy találkozás idején). Ebből következik, hogy a tizenkét gyermekből Dina hiányzott, mert ha a fiúk közül nem lett volna jelen valaki, akkor ugyan mivel érdemelte volna ki Binjámin, hogy az ő birtokán épüljön fel a Bét háMikdás? Na, ugye.

"Vonuljon csak uram az ő szolgája előtt, én pedig hadd ballagok lassan amíg eljutok uramhoz Széirbe"(33:14). Rabbi Abahu hívja fel figyelmünket a tényre, hogy Jákob - az itt elhangzott kijelentése dacára - soha nem érkezett meg Ézsauhoz Szeirbe. Ezért felmerülhet a kérdés, hogy az ősatya talán nem mondott igazat!? Természetesen igazat mondott - mondják bölcseink, csak nem a szó hétköznapi értelmében tette ezt. Próféciát mondott, ami a reméljük nem is olyan távoli jövőre vonatkozik, és az egymással rivalizáló testvérek utódainak megbékélésére vonatkozik. Amint a háftárában olvassuk Ovádjá prófétának a "napok végeztéről" (áhárit hájámim) szóló szavait: "Cion hegyére szabadítók mennek, hogy megítéljék Ézsau hegyét, és az Örökkévalóé lesz a királyság" (Ovádjá 1:21).

Darvas István rabbi / OR-ZSE