Az első igazi Istenítélet – Jó Szombatot, Shabbat Shalom!

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:27 óra, az ünnep kimenetele: 21:47 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:47 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Korách” (Mózes 4. 16:1–18:32.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

„Bizony nem tejjel-mézzel folyó országba vittél bennünket, hogy adtál volna nekünk mező és szőlőbirtokot; vajon azoknak a férfiaknak a szemeit akarod-e kiszúrni? Nem megyünk föl”! (16:14).

A Mózes ellen lázadók mondandójának első szavából kiderül, hogy nem jártak helyes úton. A „bizony” kifejezés héber megfelelője az áf szó másik jelentése harag, erre építették mestereink a következő kommentárt.

„Négyen kezdték szavaikat az áf kifejezéssel, és távoztak áf–fal (I-sten haragjával fejükön) a világból. A kígyó, aki Évát bűnbe vitte, amint írva van: „valóban (áf) azt mondta Isten, ne egyetek a kert egy fájáról sem”? (1Mózes 3:1).

A József idejében a Fáraó mellett szolgáló sütőmester, miként a Tórában áll: „bizony (áf) az álmomban, íme három fonott kosár fejemen” (1Mózes 40:16).

Koráh gyülekezete, és a gonosz Hámán, ahogy Eszter könyvében (5:12) olvassuk: „bizony (áf), nem hívott Eszter királyné a király mellett a lakomához, melyet készített, mást, mint engem”.

Rabbinikus oknyomozás: A Rambannak köszönhetően nem csak saját – Koráh lázadásának okát vizsgáló – kommentárját ismerhetjük meg, hanem egy másik rabbi, Ibn Ezra elemzésébe is betekintést enged.

„Rabbi Avraham Ibn Ezra így mondta: ez a dolog – Koráh lázadása – Szináj pusztájában történt, amikor az elsőszülöttek le lettek váltva, és a lévik el lettek választva. Mert úgy vélték a lázadók, hogy Mózes saját elképzelése szerint cselekedett, hogy nagysággal ruházza fel testvérét, valamint rokonait, Kehát fiait is, és Lévi minden fiát, akik a tágabb családjába tartoztak”.

Kehát fiai vitték a Hajlék legszentebb eszközeit, a frigyládát, a menórát és az oltárt, a rosszindulatú feltételezés szerint azért, mert Mózes is e családnak volt leszármazottja.

A lévik (Koráh) azért lázadtak fel Mózes ellen, mert Áron, a kohén alárendeltjei lettek (8:19), Dátán és Ávirám pedig azért lázadt, mert elvétetett az elsőszülöttség előjoga felmenőjüktől, Reubentől, egyébként Koráh maga is elsőszülött volt (2Mózes 6:21).

Az oknyomozás befejezése: „Áldott emlékű mestereink mondták: Koráh Áronra is féltékeny volt, amint írva van: „és a kohénságot is kéred?”. Dátán és Ávirám csatlakoztak hozzá, de nem az elsőszülöttség miatt, mert azt jóval korábban Jákob ősatyjuk vette el Reubentől és adta Józsefnek. Meg is mondták indokuk: „hogy megöljetek minket a pusztában” és „nem tejjel-mézzel folyó országba hoztál”.

Nos, amíg Izrael Szináj pusztájában volt, nem történt velük semmi rossz, hiszen még az Aranyborjú kapcsán is - ami közismerten óriási bűn volt, viszonylag kevés volt a halottak száma. A többi ember megmenekült Mózes imájának hatására, aki leborult értük negyven napra és éjszakára (5Mózes 9:11-19).

Ezért úgy szerették őt, ahogy saját magukat, hallgattak rá, ahogy parancsolta, és ha bárki fellázadt volna ellene abban az időszakban, biztosan megkövezték volna. Ezért erőnek erejével elviselte Koráh Áron fontosságát, az elsőszülöttek pedig elviselték a lévik felemelkedését és Mózes más cselekedeteit. De amikor elérkeztek Párán pusztájába, akkor sokan elégtek Tábérá tüzénél (11:1-3), majd sokan meghaltak Kivrot-hátáává-ban (uo. 33-34). Majd a vétkező kémekért Mózes nem imádkozott értük és nem semmisíttette meg a végzést (hogy nem mehetnek be az Országba), és „meghalt minden törzsfő csapás által az Örökkévaló előtt”, és végzés született a többi emberről, hogy a pusztában haljanak meg.

Az egész nép lelke megkeseredett, és azt mondták magukban, hogy Mózes szavai hozták rájuk ezt a balszerencsét. Ekkor látott Koráh lehetőséget, hogy konfrontálódjon, és úgy gondolta, hogy hallgat majd rá a nép”.

Dátán és Ávirám „hogy megölj minket a pusztában” mondatának is ez a jelentése, valójában ezt mondták: elhoztál minket erre a gonosz helyre, és nem teljesítetted amit ígértél, miszerint tejjel-mézzel folyó országba hozol, mert valójában egyáltalán nem adsz nekünk birtokot az országban, hanem meghalunk a pusztában, és úgy érünk véget, hogy gyermekeink sem hagyják el a pusztaságot. Amit megígértél a gyermekeknek az éppúgy beteljesítetlen lesz, mint ahogy beteljesítetlen maradt apáiknak. Ez az oka lázadásuknak ezen a helyen, rögtön a kémekre vonatkozó végzést követően”.

Ki gazdag? – teszi fel a kérdést a Misna (Ávot 4:1), a válasz így hangzik: „aki örvend részének”. A héten olvasandó szidra negatív főszereplője, Koráh ilyen értelemben nem tartozott a „gazdagok” közé, ez okozta elégedetlenségét és vesztét.

A Talmudból (Szanhedrin 110a) kiderül, hogy milyen értelemben és hogyan lett gazdag Koráh: „Rabbi Hama, Rabbi Hanina fia mondja: Három kincsesládát rejtett el József Egyiptomban (a gabonaeladásból származó összeggel). Az egyik láda helye fel lett fedve Koráh-nak, a másik Antoninus, Róma uralkodója számára, a harmadik rejtve marad a cádikoknak az eljövendő időig, a Messiás jöveteléig”.

„Megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket és házaikat, meg minden embert, aki Koráhhoz tartozott és minden vagyont. Leszálltak ők és mindaz, amijük volt, elevenen a sírba, és betakarta őket a föld és elvesztek a gyülekezetből” (16:32-33).

Látványosabb bizonyítékot nem lehetett volna kitalálni sem Mózes igaza mellett, azonban a választott nép egyes tagjainak gondolkodása még nem volt olyan rugalmas, mint napjainkban és haragjuknak úgy adtak hangot, hogy Mose rábénu ellen fordultak: „Ti öltétek meg az Örökkévaló népét!”.

Ennél a pontnál elfogyott az irántuk tanúsított türelem, és csapással lettek sújtva, melynek következtében további 14700 ember esett áldozatául a Koráh által elindított lavinának. Ezek olvasásakor azon reménynek kell hangot adni, hogy a Szent Áldassék egyszer, a vágyaink szerint nem is oly távoli jövőben elegendő tisztánlátást biztosít népe tagjainak, és az értelmetlen viták Koráhhoz hasonlóan elvesznek a „gyülekezet közepéből”.

Darvas István főrabbi / OR-ZSE