A magyar zsidóság születése: 150 éves az emancipáció

Ezelőtt 150 évvel, egy hosszú folyamat végén és egy rövid periódus kezdetén kimondták a magyar zsidóság teljes állampolgári jogegyenlőségét egy velős és világos törvényben, alig pár sorban és megszületett a magyar zsidóság és vele együtt saját, magyar irányzata, a neológia.

A modern Magyarország születése hosszú szülési fájdalmakkal terhes, ellentmondásos folyamat volt, amelyben a zsidók nagy szerepet vállaltak és nem csak a szabadságharcban és nem csak 1849 és 1867 között, már a reformkorszakban megjelent a zsidó hazafiság, hitvallás a magyar nemzet mellett, melynek egyenjogú tagjaivá kívántak válni a „haladó” zsidók, a jogkiterjesztés és a nacionalizmus, az öntudatos magyarság kéz a kézben jártak.

Az emancipáció első nemzedéke aztán lojális, udvarhű és a kettős Monarchiához hű magyar állampolgár lett és csillagok emelkedtek sorban, pályák nyíltak, üstökösök tűntek fel a magyar égbolton és minden feszültség ellenére – Tiszaeszlárról azt lehetett remélni, hogy csak a múlt hosszú árnyéka – Ady Endre a két nép eggyéválásáról, új népről álmodott. Aztán egész más történt, az egyenjogúság alig több, mint 50 évig tartott és véget ért a numerus claususszal. Tragikusan és örökre megváltozott a magyar zsidóság története, de nem ért véget. Mi, magyar zsidók, itt vagyunk, a zsidóságot magyarrá tévő vallási irányzat, a neológia átért a 21. századba és ebben is megtalálja majd az útját.

Mi, magyar zsidók, még ha nem is akarnánk, hogy így legyen, akkor is, visszavonhatatlanul magyar zsidókká váltunk, a magyar társadalom részévé és erre okkal lehetünk büszkék, a zsidótörvényeket már több mint 70 éve hatályon kívül helyezték, azóta megkérdőjelezhetetlen a magyar zsidók jogegyenlősége.

Tegnap volt 150 éve, hogy az emancipációról szóló törvényjavaslatot a képviselőház elé terjesztették, gondoljunk ma büszkén a nemzeti liberalizmus nagyjaira és saját elődeinkre.

Boldog 150. születésnapot, magyarrá lett zsidóság!