A magyar zsidóság születése: 150 éves az emancipáció

2017. November 26. / 15:53


A magyar zsidóság születése: 150 éves az emancipáció

Ezelőtt 150 évvel, egy hosszú folyamat végén és egy rövid periódus kezdetén kimondták a magyar zsidóság teljes állampolgári jogegyenlőségét egy velős és világos törvényben, alig pár sorban és megszületett a magyar zsidóság és vele együtt saját, magyar irányzata, a neológia.


A modern Magyarország születése hosszú szülési fájdalmakkal terhes, ellentmondásos folyamat volt, amelyben a zsidók nagy szerepet vállaltak és nem csak a szabadságharcban és nem csak 1849 és 1867 között, már a reformkorszakban megjelent a zsidó hazafiság, hitvallás a magyar nemzet mellett, melynek egyenjogú tagjaivá kívántak válni a „haladó” zsidók, a jogkiterjesztés és a nacionalizmus, az öntudatos magyarság kéz a kézben jártak.

Az emancipáció első nemzedéke aztán lojális, udvarhű és a kettős Monarchiához hű magyar állampolgár lett és csillagok emelkedtek sorban, pályák nyíltak, üstökösök tűntek fel a magyar égbolton és minden feszültség ellenére – Tiszaeszlárról azt lehetett remélni, hogy csak a múlt hosszú árnyéka – Ady Endre a két nép eggyéválásáról, új népről álmodott. Aztán egész más történt, az egyenjogúság alig több, mint 50 évig tartott és véget ért a numerus claususszal. Tragikusan és örökre megváltozott a magyar zsidóság története, de nem ért véget. Mi, magyar zsidók, itt vagyunk, a zsidóságot magyarrá tévő vallási irányzat, a neológia átért a 21. századba és ebben is megtalálja majd az útját.

Mi, magyar zsidók, még ha nem is akarnánk, hogy így legyen, akkor is, visszavonhatatlanul magyar zsidókká váltunk, a magyar társadalom részévé és erre okkal lehetünk büszkék, a zsidótörvényeket már több mint 70 éve hatályon kívül helyezték, azóta megkérdőjelezhetetlen a magyar zsidók jogegyenlősége.

Tegnap volt 150 éve, hogy az emancipációról szóló törvényjavaslatot a képviselőház elé terjesztették, gondoljunk ma büszkén a nemzeti liberalizmus nagyjaira és saját elődeinkre.

Boldog 150. születésnapot, magyarrá lett zsidóság!

Az 1849-1849 szabadságharc utáni első években semmi esély sem volt arra, hogy a zsidóemancipációs törvény hatályba léphessen. 1865-ben azonban már több országgyűlési képviselő, többek közt Deák Ferenc, Eötvös József, Jókai Mór és Széchenyi Béla is szorgalmazta elfogadását.

Végül a kiegyezés teremtette meg a politikai feltételét a jogszabály elfogadásának. 1867. november 25-én gróf Andrássy Gyula miniszterelnök beterjesztette a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslatot, amit a képviselőház és a főrendiház is többnyire egyhangúan elfogadott. A zsidóemancipációs törvényt I. Ferenc József magyar királyunk december 27-én szentesítette, egy nappal később, december 28-án lépett érvénybe.

A törvény mindössze két szakaszból állt:


§. Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt Jogosítottaknak nyilváníttatnak.
§. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.

A Pesti Izraelita Hitközség 1868. január 5-i, ünnepi körlevelében írt – „Örömünk annál bensőbb, lelkesedésünk annál nagyobb lehet, minthogy mindkét törvényhozó testület méltósággal, szívélyességgel, még eddig semmi más országban nem mutatkozott egyetértéssel fogadta el egyenjogúsíttatásunk már most felséges királyunk által is atyai keggyel szentesített törvényét, minden sértő ellenszenv és előítélet kifejezése nélkül, minden legkisebb megszorítás mellőzésével.”

Az 1867. évi XVII. törvénycikk a hazai zsidóság előtt a társadalmi felemelkedés korábban soha nem látott lehetőségeit nyitotta meg.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Élet + forma
Bye-bye homec, hello macesz! – "Süsd ki!" Kerti parti
Judaizmus
Napi Talmud - Szánhedrin 18: "Törvények felett"