A magyar holokauszt legnagyobb krónikása volt a MAZSIHISZ vendége

Randolph L. Braham lenyűgöző szellemi elevenségéről tett ismét tanúbizonyságot kedden a budapesti Goldmark-teremben, amikor összefoglalta évtizedes kutatásai legfontosabb téziseit. Előtte elszavalta Heisler Andrásnak a Szeptember végén-t.

Alig fértünk be a Goldmark-terembe, ahol Kovács András professzor köszöntötte és konferálta fel „a magyar Holokauszt Tinódiját”, ahogy Heller Ágnes nevezte, a túlélőt, aki hatalmas, eposzszerű művében elmesélte a magyar Holokauszt történetét.

A magyar Holokauszt, mint mondta, egészen különleges része a pusztítás történetének, egy szinte intakt közösség hozzávetőleg 70%-ának elpusztítása, amelynek döntő része mindössze néhány hetet vett igénybe. Felmerül a kérdés, hogy mit lehetett volna tenni, hogy menekülhettek volna meg a vidéki zsidók, hiszen csak pár hónapot kellett volna nyerni, hogyan volt lehetséges, hogy 570 ezer ember nagy többsége a háború utolsó évében semmisüljön meg, hogy a deportálások párhuzamosan folyjanak a partraszállással. Ezt vette számba Randolph Louis Braham professzor, összefoglalva életművét, sok évtizedes kutatásait és még legújabb eredményeiről is számot adva.

braham_2.jpg

Világossá tette, hogy ahhoz, hogy mindezt megértsük a saját felelősségünk, a magyar felelősség kérdésének megválaszolása elkerülhetetlen. Ő úgy látta, hogy a magyar állam, a magyar közigazgatás és a magyar erőszakszervezetek nélkül mindez nem történhetett volna meg és attól, hogy némelykor megpróbáljuk elfordítani a fejünket, az igazság ebben az ügyben nem fog megváltozni.

Beszélt arról, hogy a Holokauszt minden fordulópontjánál ott találjuk a magyar ajkú zsidóság tragédiáit, 1941-ben, a tömeggyilkosság főpróbájaként a kamenyec-podolszki vérfürdőt, aztán 1942-ben az első auschwitzi deportáltak között a szlovák, jelentős részben magyar ajkú zsidókat és végül az utolsó felvonás főszereplői is a mi nagy és dédszüleink voltak 1944-ben.

braham_3.jpg

A fiatal túlélőből lett krónikás hatalmas munkája itt áll előttünk és nem ad esélyt sem a felejtésnek, ha nem szándékosan akarunk felejteni. Ott volt, látta, egész életén át kutatta, elbeszélte. A túlélők gyerekei, unokái és dédunokái, a magyar zsidók mindig hálásak lesznek neki azért, amit végzett. Azért, amit ma is végez, aktív, 95 éves kutatóként. Magyar zsidóként, aki, ahogy Heisler András üdvözlő beszédében elmesélte, a fellépése előtti fogadáson elszavalta vendéglátóinak fejből, hibátlanul a Szeptember végén-t. Nálunk járt a legnagyobb élő magyarok egyike, a magyar történelem egyik legnagyobb tudósa. A professzor úr látogatását elsősorban Tordai Péternek, a Frankel Leó úti zsinagógakörzet elnöke segítségének köszönthetjük.

braham_4.jpg
Fotók: Nagy Ákos és Szentgyörgyi Ákos

Isten éltesse!