Hangodi László: Zsidó borászdinasztiák Tapolcán – és szerepük a térség borkultúrája történetében 1703-1944. Tapolcai Értékmegőrző Egyesület, 2019, 133 oldal.
Hangodi László munkája nyomán szép kiállítású, kemény táblás, igen jó minőségű papírra nyomott könyvecske született a tapolcai zsidó borászdinasztiák történetéről. A Tapolcai Értékmegőrző Egyesület által háromszáz példányban kiadott kötet klasszikus helytörténeti mű, amelyet gazdag képanyag illusztrál térkép-mellékletekkel, sőt, a kötet végén betűrendes szó- és névmutatót, glosszáriumot, függeléket, valamint angol és német nyelvű összefoglalót is olvashatunk.
Az első fejezet a dunántúli település 1703-1944 közötti történetét elemzi a helyi zsidóság betelepedésére, beilleszkedésére és társadalmi szerepére fókuszálva, míg a második fejezet a helyi borászat és borkereskedelem 1851-1914 közötti fejlődését mutatja be. Ez utóbbiból megtudhatjuk, hogy Tapolca borászatát és borkereskedelmét a XIX. században azok a zsidó családok virágoztatták föl, amelyeknek tevékenysége jelentős nyomot hagyott a város arculatán, építészetén is. Az első jelentős zsidó borász Lessner Emánuel volt, aki a saját cégét 1851-ben alapította meg. Ősei a Rajna-vidékén, Dürenben is szőlészettel és bortermeléssel foglalkoztak, a család magyarországi dinasztiáját megalapító Lessner Léb Juda 1703-ban telepedett le Tapolcán. A régi tapolcai zsinagógát építettő család leszármazottai ma is élnek: a kötet utolsó lapján a szerző egy fényképen látható Bartuska Erzsébettel, az 1770 körül Tapolcán született Lessner Mózes Juda ükonokájával.
A harmadik fejezet részletesebben foglalkozik a címben jelzett borászdinasztiákkal, így a Lessner-, Berger-, Frisch-, Mandl-, Marton-, Schwartz- és Steiner családokkal. A Lessnerek voltak egy időben Tapolca legelőkelőbb polgárai, nem véletlen, hogy a kötet borítóját azok a szőlőfürtök díszítik, amelyeket Lessner Sámuel carrarai márványból készült síremlékére nem más faragott, mint a híres Ferenczy Béni. A síremlék a tapolcai zsidó temetőben látható.