Németh Gábor író: „Lehetséges-e hit nélkül az Örökkévalónak tetsző életet élni?”

2019. Október 18. / 13:48


Németh Gábor író: „Lehetséges-e hit nélkül az Örökkévalónak tetsző életet élni?”

Roskó Gábor rajzai a tórai hetiszakaszok válogatott vizuális kommentárjai, amelyek a Dáf – Hetiszakasz Oldalak című oktatási és közösségi projekt keretében készültek. Az alkotásokból tegnap nyílt kiállítás a budapesti Ráday utcai 2B Galériában, a tárlatot Németh Gábor író nyitotta meg, aki személyes hangú, nagyszerű beszédet mondott. 


A Dáf Párását Sávuá, vagyis Hetiszakasz Oldalak egy olyan új, online oktatási felület tórafordításokkal és kommentárokkal, amely az adott hetiszakasz egy újrafordított és magyarázatokkal ellátott részletét közli, ezen kívül tartalmaz három további, az adott szövegrészt más aspektusból tárgyaló kommentárt. Roskó Gábor ezekhez a hetiszakaszokhoz készítette azokat a rajzokat, amelyeket tegnaptól a budapesti Ráday utcai 2B Galériában tekinthetünk meg. (A Hetiszakasz Oldalakon a fordítások és magyarázó jegyzetek Balázs Gábor eszmetörténész munkái, míg a kommentárok írására felkért szerzők hetente váltakoznak.) A Dáf projekt egy kortárs nyelvezetű és pluralista szemléletű Tóra és háftárá fordítás előfutára kíván lenni, e hosszú távú törekvés a Mazsihisz, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem, és a Mozaik HUB együttműködésében valósul meg.

A kiállításra válogatott 19 rajz többek között olyan témákra adott reflexió, mint a világ teremtése, a saját magunkkal vívott harc, a bosszú és megbocsájtás, a rabszolgaság, a kapzsiság és a megtisztulás. A minimalista rajzok olykor gyerekkönyvbe illő egyszerűséggel, de felnőtt iróniával és valódi kortárs szűrőn keresztül közelítenek a több ezer éves tórai sorokhoz. 

A munkák szándékoltan nem illusztrációként állnak a hetiszakaszok mellett, inkább egy más médium segítségével próbálják vizsgálni azokat.  Munkáiban Roskó folyamatosan váltogatja a kortárs jelvilágot a több ezer éves ábrázolásmód technikákkal, az egyiptomi síkművészet halait a hátracsapott napszemüveges baseball sapkával. 

roskó2.jpgRoskó Gábor rajza

A kiállítást Németh Gábor író nyitotta meg, aki úgy fogalmazott: „a puszta felkérés, mint valami fénycsóva, bevilágított az életembe. Kiderült, hogy tulajdonképpen jó ideje egyetlen dolog foglalkoztat. Lehetséges-e hit nélkül az Örökkévalónak tetsző életet élni? Mintha Kertész Imre egykori állításának deriváltja volna: »Az nem kérdés, hogy van-e Isten vagy nincs. Az embernek mindenképpen úgy lehet csak élnie, mintha lenne.« Másképpen fogalmazva, azóta a szív körülmetéletlenségével törődöm. Pontosabban Jeremiás könyvének azzal a szöveghelyével, amely Izrael egész házát körülmetéletlen szívűnek nevezi. Az állítás nem hagy kétséget afelől, mi esik nagyobb súllyal a latba, a törvény betű szerint való követése, tehát a szeméremtest körülmetélése, vagy a szív érzéketlensége. Márpedig, ha a szív körülmetéletlensége fontosabb, akkor az tágabb értelemben talán azt is jelenti, hogy ha valaki szívében »körülmetélt«, akkor is esélye van istennek tetsző életre, ha ez a tetszés, követ a botrány okozójára, sajnálatos módon egyáltalán nem tekinthető kölcsönösnek”.

roskó-jpg.jpgNémeth Gábor a megnyitón, mellette Roskó Gábor

„A leghelyesebb, ha a »zsidó« szó jelentésére vonatkozó eredeti kérdésemmel az éppen aktuális hetiszakaszhoz fordulok – folytatta Németh Gábor. – „A Haazinu szerint az Örökkévaló az »üres, süvöltő sivatagban« talál rá örökségére, azaz Izrael népére. És ott úgy vigyáz rá, mint sas a fészkére. Hogy az örökkévaló fészke az üres, süvöltő sivatag, ez mintha egybevágna azzal a haszid elképzeléssel, hogy a transzcendencia valójában a Lét Semmijével azonos.” 

Az író fölidézte a népes számú hallgatóság előtt azt a gyermekkori élményét, amikor először hallotta életében a zsidó szót. Erről ezt hallhattuk: „Nyolcéves koromban, a leányfalui kisdobostábor jutalomszerű lezárásának szánt mozilátogatás keretében,  a minket a kertmozi nézőterén magunkra hagyó fölvigyázók által föltehetően szovjet rajzfilmnek vélt Öreg halász és a tenger megtekintése előtt, a Hétköznapi fasizmusban is fölhasznált, Auschwitzban forgatott film narrátorától hallottam először a »zsidó« szót életemben, hogy az elhihetetlenül, képtelenül sovány, mezítelenre vetkőztetett férfiak és nők mésszel leöntött holttestének képére meredve, azonnal és habozás nélkül magamra vonatkoztassam, és attól fogva az »üres, süvöltő sivatagban« leljek otthonra. Nem találok érvet, hogy a szöveghelyet ne »fordítva« értsem – az Örökkévaló nem Izrael népére talált az üres sivatagban, ellenkezőleg,  akit az Örökkévaló az üres, süvöltő sivagatban talál, az tartozik Izrael népéhez”.

Németh Gábor a kiállított alkotásokról szólva elmondta: „Roskó rajzait nézve, és a heti szakaszokat értelmező kommentárokat olvasva döbbentem rá, hogya kétely valójában az alázat formája. Azzal, hogy a talmudista vagy szekuláris értelmezések folyamatosan mozgásban tartják a Tóra értelmezését, valójában nemcsak  azt álítják, hogy a végső igazság rögzíthetetlen, hanem azt is, hogy az élet maga nem más, mint a Tórához fűzött kommentárok sorozata, hogy az a képesség és lehetőség, hogy az ember bármit megkérdőjelezzen, hogy érdeklődésének szenvedélyét, a lezárhatatlan vitát ne fagyassza bele a kinyilatkoztatásba, valójában a szabad akarat, tehát az emberi méltóság bizonyítéka”.

roskó5.jpgRoskó Gábor rajza

Mint kifejtette, „ezek a rajzok gondolatokat jelenítenek meg, olyan enigmatikus állítások, amelyek magukon kívül hordják a jelentésüket, valahol abban a néma űrben, tohu váhovu, ami a Tóra szakaszainak olvasása és a rajzok szemlélése között teremtődik meg. De éppen a személyességük, az érzet, hogy nyugtalanítóan megfejthetetlenek,  a tény, hogy nem illusztrálnak, hanem egyfajta nyelven túli értelmezésnek tetszenek, teszi őket alkalmassá arra, hogy afféle szemlélőrojttá változzanak, bármilyen különösnek tűnik elsőre ez az állítás. A szemlélőrojt arra való, hogy magába gyűjtse tekintetünket, elvonja a világtól, és az Örökkévalóra irányítsa. A Roskó-rajzon át belépünk ebbe a néma térbe. Arra kényszerít, hogy a saját, belső képeinkkel szembesülve keressünk kapcsolatot a Tóra szövegével. Kafka állítólag – Gustav Janouch állította  – egy alkalommal azt mondta, hogy a személyes létezésünk kémlelőnyílás, melyen át a csillagszakadék-mély életre látni. A Roskó-rajz ennek a kémlelőnyílásnak a megismételhetetlen valóságára, a személyes élet szentségének az esélyére figyelmeztet. Az ábrázolás tilalma? Ugyan már. Mintha, ahogy Nádas írja, valahová nézni vagy csak oda nem nézni nem ugyanazt jelentené”.


mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kultúra
Ábrahám fiai zenélnek a Hunyadi téri zsinagógában
Megemlékezések
Meghalt Branko Lustig, a Schindler listája producere

Kommentek