A JDC Lauder Nemzetközi Ifjúsági Tábor révén Szarvas neve már legendássá lett a hazai és nemzetközi zsidóság körében. Többek között emiatt is roppant fontos, hogy a településen végre emlékművet állítottak az innen 1944-ben elhurcolt és meggyilkolt zsidó polgároknak. A NEWJSÁG portál beszámolója szerint az emlékművet Misurné Gerő Zsuzsanna kezdeményezte, és Szarvas önkormányzata állíttatta a túlélők és hozzátartozóik támogatásával az egykori neológ zsinagóga helyén.
Az emlékmű avatásán Babák Mihály polgármester a XX. század rémtetteiről szólva a történelmi kataklizmákat sorolta, majd kijelentette, hogy embernek ember fölött ítélkeznie (ölnie) nem szabad, s mégis megtörtént a legszörnyűbb. Az emberiség bűneit nem szabad elfelejteni, a zsidóság pedig fontos része volt Szarvas kultúrájának, Misurné Gerő Zsuzsanna kezdeményezését ezért karolták fel az emlékműről döntő képviselők.
Az emlékmű fekete gránitlapján aranyozott betűkkel ez olvasható: „Azon zsidó származású szarvasi polgárok emlékére, akiket 80 évvel ezelőtt, 1944-ben hurcoltak el az egykor a közelben álló – gettóvá átalakított – neológ zsinagógából. Állíttatta: Szarvas Város Önkormányzata, a túlélők és hozzátartozók 2024.”
Szólt a rendezvényen Buk István, a Szegedi Zsidó Hitközsége elnöke is, aki megemlékezett a zsidóság kétszáz évvel ezelőtti szarvasi megjelenéséről, a hitéleti-, gazdasági- és kereskedelmi fejlődésről, majd a zsidók életének ellehetetlenítéséről, a gettókról, az elhurcolásokról, s az auswitzi szörnyű végről.
Buk István az emlékmű előtt. Fotók: Szarvasi Hét
A rendezvény végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés köveit Szarvas legújabb emlékművénél.
Forrás: NEWJSÁG
