Négy anticionista muszlim, akik Izrael elkötelezett támogatói lettek - 1. rész

Nem titok, hogy a muszlim világban erős, virulens zsidógyűlölet uralkodik, antiszemita összeesküvés-elméletek és anticionista politikai irányzatok forronganak. A cikksorozatunkban bemutatott muszlimok azonban megváltoztatták véleményüket: a zsidó emberekkel való találkozás és egy út Izraelbe lerombolta azt a narratívát, amellyel születésük óta traktálták őket.

Az Izrael-ellenesség sok muszlim társadalomban minden szinten megnyilvánul, az otthontól a mecsetig, az oktatási rendszerig és természetesen a médiáig. Sok muszlim úgy nő fel, hogy az izraeli-palesztin konfliktushoz kapcsolódóan megvet minden olyan elgondolást, ami az igazságosságot feltételezi Izrael tetteiben.

Az elmúlt években azonban néhány, mélyen anticionista környezetben nevelkedett személy – személyes találkozások, tudományos kutatások és az izraeli élet és a világ zsidó közösségeinek közvetlen megismerése révén – olyan átalakulással járó utat járt be, amely megváltoztatta nézeteiket. Íme négy fiatal muszlim története, akik a cionizmus és a zsidók elleni korai indoktrinációjuk ellenére Izrael szenvedélyes támogatóivá váltak.

Kasim Hafeez – Az iszlamista radikalizmustól az Izrael-támogatásáig vezető út

Kasim Hafeez 1983-ban született, és az angliai Nottinghamben nőtt fel egy pakisztáni származású muszlim családban. A közösség nem volt különösebben radikális, inkább új pakisztáni bevándorlókból állt, akik szorgalmas, hívő muszlimok voltak. Az antiszemitizmus azonban jelen volt, még a saját háztartásában is.

Hafeez például élénken emlékszik arra, hogy apja Adolf Hitlert dicsérte. Azt mondja, hogy a muszlimok politikai mozgósítása a Sátáni versek 1988-as megjelenése és a 90-es évek eleji boszniai háború után megugrott. Tizenéves korában a radikális propaganda hatására Izrael-ellenes és antiszemita nézeteket vallott, később csatlakozott a Nottinghami Egyetem Iszlám Társaságához, ahol az izraeli katonai akciókról készült, kontextus nélküli képek további gyűlöletet szítottak.

Számára Izrael az elnyomás szimbóluma volt – egy olyan narratíva, amelyet a média és a közösségi tanítások is megerősítettek. Ez a korai célzott manipuláció olyan képet festett Izraelről, amely messze állt a polgárai által tapasztalt valóságtól. A 2000-es évek elején már pénzt gyűjtött egy pakisztáni repülőjegyre, ahol egy terrorista kiképzőtáborba akart belépni.

Egy nap Hafeez besétált egy könyvesboltba. Miközben különböző regényeket nézegetett, egy bizonyos könyvcím váratlanul érte: Alan Dershowitz: Az Izrael-ügy.

„Az Izrael melletti érvek?” – gondolta. "Milyen ügy? Ez valami vicc?"

Nem intellektuális kíváncsiságból vette kézbe a könyvet, hanem azért, hogy könnyedén megcáfolja a szerinte „cionista propaganda” állításait. Ahogy végigolvasta, olyan érvekkel találkozott, amelyeket korábban soha nem hallott, és amelyek teljesen ellentmondtak a hitrendszerének. Mivel a könyvben szereplő állítások tudományos forrásokkal és közvetlen hivatkozásokkal rendelkeztek, úgy döntött, hogy mindent ellenőriz, remélve, hogy leleplezheti azt, amiről úgy gondolta, hogy egyenesen hazugság.

Minél többet kutatott, és minél jobban megértette a történelmi igazságot, annál inkább kétségbeesett és depresszióba esett, mivel megingott a hite és addigi világképe. Két évnyi belső gyötrődés után Hafeez úgy döntött, hogy az egyetlen módja annak, hogy megerősítse régóta fennálló meggyőződését, miszerint Izrael valamiféle gonosz apartheid állam, az, ha valóban ellátogat magába az országba.

Hafeez, aki szerette volna megkérdőjelezni az Izrael-párti nézeteket, amelyeket magáévá tett, Izraelbe utazott, és ez az utazás valóságos kinyilatkoztatás volt. Egy olyan országgal találkozott, amely szembeszállt azokkal a karikatúrákkal, amelyekben eddig hitt. Ahelyett, hogy egy olyan országot látott volna, amelyet kizárólag a konfliktusok határoznak meg, egy vibráló, sokszínű társadalommal találkozott, virágzó közösségekkel, különböző etnikai és vallási csoportokkal, amelyek harmóniában élnek egymás mellett, innovatív technológiával és a demokrácia iránti elkötelezettséggel.

A helyiekkel – vállalkozóktól az utcai árusokig, zsidóktól az arabokig, vallásosaktól a világiakig – folytatott beszélgetések során egy sokszínű országot fedezett fel, amely szembeszállt azzal a narratívával, amelyet fiatalkorától kezdve tanítottak neki. Hol volt a gonosz? Hol volt a rasszizmus? Hol volt a gyűlölet? Nem tudta, mit gondoljon, hiszen minden, amivel találkozott, az arab szomszédaikkal együtt élő normális zsidó emberek kedvessége volt.

Az országot bejárva felfedezte Izrael gazdag történelmét, az ősi emlékhelyektől a modern innovációkig, amely a rugalmasság, a kreativitás és a mély gyökerek képét festette le. Kezdte megérteni, hogy a zsidók eredetileg erről a földről származnak, és a történelem során csak arra vágytak, hogy hazatérjenek, ami számára túlmutat mind a valláson, mind a politikán. Utazása végére könnyes szemmel és a zsidó nép iránti újonnan felfedezett szeretettel a szívében azon kapta magát, hogy megérinti a Siratófalat.

Kasim Hafeez nem sokkal 2007-es izraeli látogatása után kezdett nyilvánosan beszélni átalakulásáról, amely elidegenítette őt családja és közössége nagy részétől. A következő években nyilvános szónoki karrierje tovább fejlődött, miközben egyetemi kampuszokon és nemzetközi fórumokon tartott előadásokat, és megosztotta személyes útját a radikális nézetektől az Izrael melletti kitartó támogatásig.

A 2023. október 7-i Hamász-támadás óta Hafeez fokozta erőfeszítéseit, és nagy nyilvánosságot kapott interjúkban és előadásokon vett részt, hangsúlyozva Izrael demokratikus értékeit és annak fontosságát, hogy a véleményeket tényszerű, első kézből származó tapasztalatokra alapozzuk. Nyilvános beszédei továbbra is az uralkodó tévhitekkel szemben állnak, és a konfliktus árnyaltabb megértésére ösztönöznek.

A cikksorozatot folytatjuk!

Az aish.com írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla