Forrás: Múlt-kor
Kerülik a nyilvánosságot Joseph Goebbels egykori náci propagandaminiszter mostohagyermekének milliárdos leszármazottai, akik a híres német iparmágnás, a náciszimpatizáns Günther Quandt egykori hatalmas birodalmát igazgatják.
A Quandtok és Németország: kéz a kézben
1945 tavaszán Harald Quandtot, a Luftwaffe 23 éves tisztjét a líbiai kikötőváros, Bengázi egyik britek által felügyelt hadifogoly-táborában tartották fogva a szövetségesek, amikor a férfi váratlanul levelet kapott anyjától, Magda Goebbelstől, a Harmadik Birodalom hírhedt propagadandaminisztere, Joseph Goebbels feleségétől. A kézzel írt levél minden addigi kétséget eloszlatott rég nem látott családja sorsa felől, s megerősítette azokat a szörnyű híreket, amelyek már hetekkel ezelőtt Harald tudomására jutottak.
A közismert történet szerint 1945. május elsején Goebbels – aki fanatikusságában legutolsó tartózkodási helyére, a Führerbunkerbe is elkísérte felettését, Adolf Hitlert – megállapodott feleségével, Magda Goebbelsszel, hogy megölik hat gyermeküket. Morfiuminjekciót adtak be nekik, majd öntudatlan állapotukban cianidot tartalmazó ampullát tettek a szájukba, és összenyomták. Nem sokkal később Goebbels és felesége, Magda a Kancellária kertjébe mentek, ahol öngyilkosságot követtek el.
Harald Quandt csak két évvel a második világégés vége után, 1947-ben szabadult Líbiából. Hét évvel később féltestvérével, Herberttel – Harald volt az egyetlen gyermek, aki megélte a felnőttkort Magda Goebbels első házasságából – örökölték meg apjuk, az iparmágnás Günther Quandt hatalmas, több mint kétszáz vállalatból álló cégbirodalmát. Harald – mondani sem kell – ezzel Nyugat-Németország egyik leggazdagabb embere lett.
Herbert özvegye, Johanna Quandt, valamint gyermekeik, Susanne Klatten és Stefan Quandt, mint a BMW fő részvényesei ma is ismert személyiségek Németország szerte. Nem úgy Harald Quandt utódai – így a 61 éves Katarina Geller-Herr, az egy évvel fiatalabb Gabriele Quandt, az 58 esztendős Anette-Angelika May-Thies, és az 50 éves Colleen-Bettina Rosenblat-Mo –, akik nem kértek a rivaldafényből, s ma is visszavonulva, szinte arctalanul igazgatják a rájuk szakadt hatalmas örökséget. A négy testvér összesen másfél milliárd márkát (760 millió dollár) örökölt anyjuk, Inge 1978-ban bekövetkezett halála után – olvasható a família életét bemutató Die Quandts című könyvben. Vagyonuk mára 6 milliárd dollárra duzzadt – áll a Bloomberg Billionaires Indexben, de – mint azt a Bloomberg amerikai hírügynökség megjegyzi – külön-külön egyikőjük sem szerepel egyetlen, a világ leggazdagabb személyeit tartalmazó listáján.
A Quandt-család üstökösszerű felemelkedése a 19. századi Németország világhatalmi tényezővé válásával esett egybe. Történetük egészen 1883-ig nyúlik vissza: ekkor vette meg nagybátyja textilvállalatát Emil Quandt, aki a századfordulón fiára, Güntherre hagyta a jól jövedelmező családi üzletet. A fiatal Quandt kapva kapott az alkalmon, s később nagy lehetőséget látott az első világháborúban, ahol hadiszállítóként óriási összegeket keresett, megnégyszerezte a hadsereg számára hetente leszállított egyenruhák mennyiségét.
A Németország vereségével végződő háborút követően Quandt a textilipar után az akkumulátor-bizniszbe szállt be: 1922-ben a hageni Accumulatoren-Fabrik AG (AFA) többségi tulajdonosa lett, majd hat évre rá átvette a varrógépeket és evőeszközöket gyártó berlini Berlin-Karlsruher Industriewerken AG (BKIW) irányítását. „A Quandt-család vagyona nőtt a császárság alatt, a weimari köztársaság idején, a második világháború idején és a háború után is” – mondta el Rudiger Jungbluth, a Die Quandts szerzője.
Náci kapcsolatok
1918-ban családi tragédia árnyékolta be a Quandtok életét: spanyolnáthában elhunyt Günther Quandt első felesége. Günther 1921-ben vette el Magda Ritschelt, s egy évvel később született meg egyetlen fiuk, Harald. Quandt és Magda 1929-ben váltak szét, a nő 1931-ben ment hozzá Joseph Goebbelshez. Goebbelst, az NSDAP berlini szervezetének akkori vezetőjét 1933-ban, a nácik hatalomra jutását követően nevezte ki a Harmadik Birodalom propagandaminiszterévé Hitler, aki a pár esküvőjén Goebbels tanúja volt. Günther Quandt még ebben az évben belépett a náci pártba, gyárait a német hadiipar szolgálatába állították, de Goebbelsszel való kapcsolata hirtelen megromlott. „Állandó rivalizálás volt közöttük” – mondta el Joachim Scholtyseck bonni történész. „Nem számított, hogy Goebbels nem szerette. Semmilyen hatása nem volt Quandtra, hogy pénzt teremtsenek elő”.
A védelmi ipari vezetőnek (Wehrwirtschaftsführer) 1937-ben kinevezett nagyiparos akkumulátorai a Tigris tankoktól kezdve a tengeralattjárókon át a V2 rakétákig több fronton szolgáltak, de a BKIW – amelyet 1936-ban neveztek át Deutsche Waffen-und Munitionsfabriken AG-ra – Mauser kézifegyvereket, lőszereket és légvédelmi rakétákat is gyártott. „Ő volt az egyik vezető iparmágnás a második világháborúban, miközben végig a háttérben tudott maradni” – mondta el Scholtyseck.
1940 és 1945 között a Quandt-család érdekeltségeibe tartozó gyárakban több mint 50 ezer kényszermunkás, hadifogoly és a koncentrációs táborokból átvezényelt zsidó dolgozott – derült ki Scholtyseck 1183 oldalas tanulmányából, amelyet a család kérésére, a 2007-ben vetített A Quandtok hallgatása című dokumentumfilmhez készített el. Egy 2011-ben megjelent tanulmány azt is feltárta, hogy Quandt a zsidó vállalattulajdonosok értékeire is rátette a kezét, fia, Herbert pedig azt fontolgatta, hogy egy olyan AFA-gyárat épít, ahol kizárólag kényszermunkásokat fog dolgoztatni.
Quandt legfiatalabb fia, Harald anyjával, Goebbelsszel és hat féltestvérével élt együtt. Lengyelország lerohanása (1939. szeptember 1.) után csatlakozott a Wehrmachthoz, ahol egy év múlva az ejtőernyős egységnél szolgált önkéntesként. A második világháború éveiben Franciaországban, Görögországban és Oroszországban teljesített szolgálatot, mielőtt 1944-ben meg nem sebesült és került hadifogságba Olaszországban. Itt kapta kézhez anyja már említett búcsúlevelét. A britek égisze alatt működő bengázi hadifogoly-táborban raboskodó Quandttól mostohaapja is elköszönt. „Valószínű, hogy te leszel az egyetlen, aki folytatni tudja a családi tradíciót” – írta a kancellári tisztet Hitler öngyilkossága után alig egy napig birtokló Goebbels.
Az írás folytatásáért kattintson ide
