04.26. 19:30, kimenete: 04.27. 20:41 
Az első világháborúban győztes Szövetséges Főhatalmak Tanácsa az itáliai San Remóban 1920 áprilisában megrendezett tanácskozásán állapodott meg a Török Birodalom uralma alól felszabadított közel-keleti térség helyzetének rendezéséről. Ez vetette meg a modern Izrael állam létrejöttének alapját.
A San Remo-i értekezleten Nagy-Britanniát Lloyd George miniszterelnök, Franciaországot Alexandre Millerand miniszterelnök, Olaszországot Francesco Nitti miniszterelnök, Japánt Macui Keisiró nagykövet, a megfigyelőként részt vevő Amerikai Egyesült Államokat pedig Robert Johnson nagykövet vezette delegációk képviselték.
A tanácskozás súlyát jelzi az is, hogy ebben az időben a brit, francia, olasz és japán négyes alkotta a mai ENSZ elődjeként az első világháború után alapított nemzetközi világszervezet, a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) Tanácsának, azaz vezető testületének állandó tagságát.
A világszervezet Egyezségokmánya arról rendelkezett, hogy a török és német uralom alól felszabaduló korábbi gyarmatokat a Népszövetség felügyelete alá vonják, ami ezt akként látja el, hogy a győztes hatalmak közül egyeseknek hivatalos megbízást (mandátumot) ad ezek igazgatására mindaddig, amíg a megbízott hatalom hathatós közreműködésének köszönhetően képessé válnak önmagukat kormányozni.
San Remóban született meg a tényleges döntés a török uralom alól kikerült közel-keleti területek mandátumi elosztásáról. Ezt követte második lépésként a nemzetközi jogi érvénnyel bíró mandátumszerződések megszövegezése, majd a Népszövetség elé terjesztése és ottani elfogadása.
Így született meg San Remo után bő két esztendővel – 1922. július 24-én – a palesztinai brit népszövetségi mandátum, amiben a világszervezet a mandátum céljaként jelölte meg és a zsidó népet megillető történelmi jogként deklarálta nemzeti otthonának Palesztinában való „visszaállítását” és ennek előmozdításával Nagy-Britanniát bízta meg.
