Küzdelmes letelepedés után deportálták őket

Fekete J. József / Forrás: Magyar szó

Zsidók Zomborban

A XVIII. század derekán csupán egyetlen zsidót tartottak nyilván Zomborban, a második világháború alatt a zsidó származású lakosságot deportálták, és közülük 964-en haláltáborokban veszítették életüket.

Két évszázad alatt tehát a zsidóság megtelepedett Zomborban, a népesség számára a gazdag és nagy területet elfoglaló zsidó temető alapján következtethetünk, ma pedig alig negyven tagot számlál a helyi zsidó hitközség. A számadatok mögül felsejlő sorstragédia nyomán kezdtünk bogarászni a zombori zsidók történetében.

Dr. Guttmann Simon zombori főrabbi levéltári kutatásai szerint (1) a zsidóság a XVIII. század első felében jelent meg a Bácskában, az 1735-ös megyei összeírás szerint Baján hat, Újvidéken tizenöt, Szivácon pedig egy zsidó család élt. Miként Baja, úgy Újvidék is a Duna mellett fekszik, valószínű, hogy emiatt választották lakhelyül az akkori zsidó kereskedők e két várost. Ugyanakkor a korabeli Bácskában Baja volt az egyedüli nemesi birtok, a zsidók pedig előszeretettel telepedtek meg uradalmakban, mert ott biztonságban érezték magukat, az uraság pedig bizalommal volt szorgalmuk iránt. Az első hat bajai zsidó között volt például Flesch Mózes, aki az uradalmi pálinkafőző tisztségig vitte. Fennmaradt az első sziváci zsidó neve is: Nisszim Sámuel, aki az összeírás szerint Belgrádból származó spanyol zsidó volt. Az 1779-es összeírás szerint már Bácska 62 településén éltek zsidók. Dr. Guttman szerint a mai Bácskának két városa tartotta legtovább zárva kapuit a zsidók előtt: Szabadka és Zombor. Ennek több lehetséges okát is említi, Zombor esetében leghangsúlyosabbnak azt tekinti, hogy a városban már a XVIII. században létezett a kereskedők szabadalmazott egyesülete, amely mindent elkövetett, hogy a városba ne költözhessen be idegen kereskedő. II. József császár 1783-as rendeletével lehetővé tette a zsidók letelepedését a szabad királyi városokban is, Zomborban ennek ellenére öt év múltán se volt egyetlen zsidó sem, az említett egyesület ugyan már 1787 februárjában farkast kiáltott, és beadványban követelte, hogy a zsidók kereskedelmi aktivitása csupán házalásra korlátoztasson. A városba 1789-ben (2) költözött be az első zsidó, Stein Jakab, aki bizony kereskedő volt. A környéken, Bezdánban, Apatinban, Militicsen, Csonoplyán, Kupuszinán már némileg korábban is éltek zsidók, akik a várossal és a katonasággal is üzleteltek, de dolguk végeztével napszállta előtt el kellett hagyniuk a várost. Stein Jakab, az első zombori zsidó vélhetően Csonoplyáról költözött a városba, tehetős emberként, saját házában lakott, és elsősorban toll- és bőrkereskedéssel foglalkozott, de tönkrement, vagyontalanul költözött vissza a faluba 1817-ben. 1790-ben már három zsidó él Zomborban, az említett Jakab mellett Stein Ferenc, a hitközség megalapítója, valamint Herczog (Herczegh) József, mindhárman kereskedők, Herczog az első zsidó vendéglős a városban. A negyedik zsidó, a kerényi Hajduska Fülöp beköltözése nyomán a kereskedők egyesülete keményen felemelte a hangját, és követelte a magisztrátustól, hogy vonja vissza a letelepedési engedélyt, hiszen a város 30 kereskedője már képtelen megélni, de Fülöp – igencsak gazdag lévén – maradhatott.

A zsidó temető legrégibb kibetűzhető sírköve 1805-ből való, ebben az évben két gyermekhalottja volt a mintegy 15 családra tehető közösségnek. A templomépítésre 1810-ben látták elérkezettnek az időt, majd hamarosan létrejött a zsidó kereskedők egyesülete, állandósult a zsidó vendéglő, a hitközség viszont 1828-ban kapott hivatalos kereteket, az elnöki székben csekély megszakításokkal a Stein család tagjai ültek. A XIX–XX. század fordulóján a zombori zsidók ügyvédek, főorvosok, nagyvállalkozók, az első világháború végére pedig megkétszereződött a hitközség taglétszáma, ugyanis a falun élők beözönlöttek a városba. A közösségnek volt óvodája, népiskolája, hitoktatása, Szent-Egylete (társulat a beteglátogatás, a temetés és a szeretet gyakorlásának végzésére), nőegylete, betegsegélyző és ifjúsági egyesülete.

A_hal__lt__borban_odaveszett_964_zsid___nev__t_tartalmaz___eml__kfal.jpg
A haláltáborban odaveszett 964 zsidó nevét tartalmazó emlékfal

A zsidó népesség a két világháború között volt a legszámottevőbb Zomborban, számuk meghaladta az 1200-at – hallottuk Saša Cvejintől, a jelenleg mintegy negyven főt számláló hitközség elnökétől. – Nem töltöttek be magas társadalmi pozíciót, és nem foglalkoztak nagyiparral: kereskedők, bankárok, ékszerészek, patikusok, részben közalkalmazottak voltak az 1939-es zsidótörvény meghozataláig, ami visszaszorította a zsidók pozícióját és vagyoni helyzetét. A második világháborúban, a magyar közigazgatás alatt a zsidóknak megkülönböztető jelzést kellett viselniük, mozgásszabadságukat korlátozták, de nem került sor fizikai megsemmisítésükre. Viszont 1944 májusában és júniusában két transzportban Topolyára és Bajára szállították szinte szó szerint az összes zombori zsidót, ahonnét Auschwitzbe, Mauthausenbe, Dachauba kerültek, közülük 964-en odavesztek, Zombor városának összesen 1200 polgára halt meg a második világégésben.

A táborba hurcolás precizitásáról Saša Cvejin cáfolhatatlan bizonyítékkal rendelkezik, birtokában van az összes elhurcolt zsidónak a magyar hatóság által kiállított személyi kartonja, rajta a letartóztatás és elszállítás dátumával, ami szerinte egyedülálló dokumentum az országban. A hitközség egyazon épületben van a zsinagógával, amelynek udvarán korábban egy másik, az ultraortodox zsidók által használt zsinagóga is állott. Itt ülik meg a sabbathot és a nagyobb ünnepeket.

Akik hazakerültek a haláltáborokból, nem térhettek vissza otthonaikba, nem gyakorolhatták vallásukat, ezért Izrael állam 1948-as megalakulását követően két hullámban kiköltöztek. Ehhez le kellett mondaniuk jugoszláv állampolgárságukról és összes vagyonukról. A hatalom perfid magatartására jellemző, hogy a zsinagóga nélkül maradt zombori zsidóságnak kárpótlásul felajánlott két házat, amelyek közül egyet nyomban államosított, és a temető előtti háromhektáros területet is kisajátította. Az 1950-es évek elején mintegy száz zsidó élt Zomborban, és számuk azóta is fogy. A város pozícióvesztése után a természetes fogyatkozáshoz hozzájárult még, hogy például akik máshol tanultak, nem tértek vissza Zomborba, vagy egyszerűen megélhetési megfontolásból elköltöztek, mára mindössze negyvenen maradtunk, s újra szembe kell néznünk az agresszív antiszemitizmus jelenségével, ami nálunk tavaly eszkalált, ablakbetöréssel, falfirkákkal. A tetteseket gyorsan kézre kerítette a rendőrség, el is ítélték őket, börtön- és pénzbüntetésre – számolt be Saša Cvejin.

A_gy__jt__t__borba_hurcoltakr__l_vezetett_nyilv__ntart__s.jpg
A gyűjtőtáborba hurcoltakról vezetett nyilvántartás

A zsidó temető ma is aktív és ott áll a világháborús áldozatok emlékműve, rajta 964 névvel. Egy másik emlékmű annak a 700 kényszermunkára hurcolt zsidónak és szerbnek a mementója, akiket a bori bányából visszavonulóban Cservenkán lőttek agyon. Az egykoron ingoványos talajra épült temető mára veszélyesen megsüllyedt, olyannyira, hogy át kellene telepíteni, viszont a zsidó vallási törvények tiltják a temetettek érintését, így nem lehet kihantolni és áthelyezni a maradványokat. Ennélfogva a temető sorsa jószerével a természet kegyességétől függ.