Habár az 1938. november 9-10-i pogromok sorsfordító jelentőségűnek bizonyultak az európai zsidóság számára, a korabeli magyar hírlapok különösebben nem foglalkoztak a halálos áldozatokat követelő Kristályéjszaka borzalmaival. A hazai közvélemény figyelmét azokban a napokban Felvidék és Kárpátalja visszacsatolása kötötte le, a nemzetközi sajtó pedig az amerikai elnökválasztásra és Kemal Atatürk halálára figyelt.
A Németországban 1938. november 9-10-én lezajlott pogromokat csak később nevezték el Kristályéjszakának, és azt is csak később ismerték fel, hogy milyen korszakos jelentősége volt a náci birodalom zsidóellenes propagandájában. Mint közismert, az ürügy az volt, hogy a zsidó Herschel Grynszpan lelőtte a párizsi német nagykövetségen dolgozó Ernst Eduard vom Rath követségi tanácsost 1938. november 7-én, emiatt a következő napokban Németországban csaknem száz zsidót megöltek, mintegy kétszáz zsinagógát felgyújtottak, több ezer boltot szétzúztak, majd több mint 30 ezer zsidót koncentrációs táborokba zártak.
A felülről szervezett barbár támadássorozat elérte a célját: sok ezer zsidó elmenekült Németországból, más európai országokban pedig bátorítást kaptak a szélsőjobboldali, zsidóellenes pártok. Ez történt a másik európai nagyhatalomban, Franciaországban, ahol jobboldali körök arra kívánták felszólítani a kormányt, hogy „tisztítsa meg Franciaországot a nemkívánatos emigránsoktól, akik folyton csak kellemetlen bonyodalmakba keverik az országot”.
Hogy kezelte az ügyet a magyar sajtó?
November 11-én a magyar lapok a Felvidék visszacsatolásáról írtak, egyéb hírek csak hátul kaptak helyet. A korszak egyik legszínvonalasabb napilapja, az akkor még csak az első évfolyamában járó Magyar Nemzet is valahol hátul, a kevéssé fontos események között foglalkozott a németországi tragádiával, noha a lapnak saját berlini tudósítója volt. A szerkesztőség olyannyira alulértékelte a pogromot, hogy még egy érdekes bulvárhír is megelőzte. Az újság november 11-i számában a pogromokról szóló tudósítást ez a hír előzte meg:
Gyilkossági nyomozás – televízióval
Berlini tudósítónk jelenti: A berlini rendőrség az európai bűnügyi nyomozás történelmében eddig példa nélkül álló érdekes módon kapcsolta be a televíziót egy gyilkosság kiderítésének szolgálatában. Tudni kell, hogy a német birodalmi főváros öt központi helyén naponta díjtalan távolbalátó-előadások szórakoztatják a közönséget, amely ugyanezekben a televíziós postahivatalokban „képes telefonbeszélgetéseket" folytathat a nagyobb német városokkal. A távbeszélő személyek nemcsak hallják, hanem látják is egymást. A berlini rendőrség megkeresésére most a televíziós postahivatalok este nyolc órakor kezdődő előadásaik keretében a központi vetítőből televíziós-filmet közvetítenek, amely az október 12-én rejtélyes körülmények közt meggyilkolt taxisoffőr, Herbert Taubel gyilkosának kézrekerítését hivatott elősegíteni. A tett színhelyén egy elnyűtt esőkabátot találtak. A televíziós-film most ezt a kabátot is bemutatja, hátha ilymódon akad tanú, aki az eddig kideríthetetlennek látszó gyilkosság nyomozását helyes irányba tereli. A gyilkossággal kapcsolatban készített televíziós film közvetítését valamennyi birodalmi távolbalátó-állomás átveszi.
Visszafogott Pesti Napló
A korszak másik emblematikus hírlapja, a Pesti Napló hasonló visszafogottsággal, de részletesebben tálalta a német eseményeket. A lap 1938. november 11-én Az ország területén rendikívül sok zsidót letartóztattak című cikkében ezt írta: „a Göbbels által bejelentett megtorló intézkedésekét még nem hozták nyilvánosságra, de beavatott körökben valószínűnek tartják, hogy a zsidók legnagyobb részét gyűjtőtáborokba zárják, illetékes helyen egyébként kijelentik, hogy a megtorlás mértéke attól függ, vajjon folytatódik-e külföldön a németellenes hadjárat".
A Pesti Napló saját véleménycikket nem közölt az esetről, csak MTI-tudósításokat. Ezekből szemlézünk az alábbiakban:
„Ma reggel a fővárosban rendkívül súlyos rongálásokra került a sor. Félhat óra tájban a tűzoltóságot tűzesetekhez hívták ki. Minden alkalommal a zsinagógák égtek. A Prinz Regenten Strasseban és a Passanen Strasseban levő zsinagóga a tűzoltóság munkája ellenére reggelig teljesen leégett. A város legtöbb uccáin valamennyi zsidóüzlet kirakatát bezúzták, az uccán levő cégtáblákat és kisebb kirakatokat felborították, az árukat kiszórták az uccára. A Kurfürstendamm és több más ucca Berlin nyugati negyedében csatatérhez hasonlít. A rendőrség tehetetlen volt a tüntetésekkel szemben. Berlin 12 zsinagógája közül kilencet gyújtottak föl. A lángban álló templomok és a lerombolt üzletek körül óriási tömeg tolong. A nyugati városrész több uccáján, így a Wilmersdorfer Strassen a zongorakereskedések bútorait a kirakatokon át kidobálták az uccára. A Citroén gépkocsigyár kiállítási termének kirakatait teljesen összetörték. A Kurfürstendammon lévő Weiss-csárdát szintén összerombolták.” (MTI)
„A rohamosztagok birodalmi vezetője és a német rendőrség főnöke a következő rendeletet adta ki: Azok a személyek, akik a nürnbergi törvények szerint zsidóknak számítanak, nem tarthatnak maguknál semmiféle fegyvert. A rendelet megszegőit gyűjtőtáborba szállítják és húsz évig védőőrizetben tartják.” (MTI)
„Dr. Göbbels birodalmi miniszter a következőket közölte a német nyilvánossággal: A jogos és érthető felháborodás, amely a német népen úrrá vált a Párizsban és Németországban diplomáciai képviselete egyik tagja ellen elkövetett gyáva orvgyilkosság és annak zsidószármazású elkövetője miatt, az elmúlt éj folyamán nagyarányban nyilvánult meg. A birodalom sok városában és községében megtorlásul zsidók birtokában levő épületeket és üzlethelyiségeket szétromboltak. Felhívom a biroda'om lakosságát, hogy tartózkodjék minden további bármilyen természetű tüntetéstől és cselekedettől a zsidóság ellen. A végleges választ a párizsi zsidó merényletre a törvényhozás, illetve kormányrendelet útján adjuk meg a zsidóságnak”. (MTI)
„Zsidó ünnepségekre nincs semmi szükség Németországban”
Az Ujság című lap a tördelésének és szerkesztettségének színvonalában valamelyest elmaradt az előbb említett kettőtől, ám javára legyen írva: nem várt november 11-ig, hanem már november 10-én, azaz igen frissen beszámolt a tragédiáról Nagy antiszemita zavargások Németországban címmel. Mint Az Ujság írja: „Berlinben különösen a nyugati városnegyed zsidó üzletei és zsinagógái előtt voltak viharos tüntetések. A közönség beverte a zsidó üzletek kirakatait. Majnafrankfurtban hasonló tüntetések voltak, ugyanígy Manheimben és Mainzban is. Több helyütt a zsidó lakások ablakait is beverték. Salzburgban a felizgatott tömeg szintén megtámadta a zsidó üzleteket és a zsinagógát és szétrombolta a berendezést. Hallein és Gastein fürdőkben ugyancsak tüntettek az ottani zsidók ellen".
A magyar olvasok ebből a lapból tudhatták meg leghamarabb a következő információkat: „A zsidóellenes tüntetések úgy Berlinben, mint a vidéki városokban csütörtök délelőtt is tartottak. Berlin nyugati részében, ahol a legnagyobb zsidó üzletek vannak, nagy tömegek hullámoztak a bevert kirakatok elölt és viharosan tüntettek a zsidók ellen. A szétrombolt zsidó templomok körül is megújullak a tüntetések.
A berlini külvárosokban a felizgatott tömeg szintén szétrombolta a zsidó üzleteket és zsidó templomokat. A potsdami zsidó templomot, amelynek belsejében rejtett fegyverraktárra bukkantak, teljesen szétrombolta a felizgatott tömeg. Ugyanez a sors érte több környékbeli város zsidó templomát is. Hamburgból, Nürnbergbő, Lipcséből és sok más városból hasonló tüntetéseket jelentenek.
A nemzeti szocialista párt berlini hivatalos estilapja, az Angriff megállapítja, hogy Berlinben három zsidó templom gyulladt ki, majd hozzáteszi, hogy a német nép nem sír búcsúkönnyeket az elpusztult zsidó templomok után. Ezek a zsidó templomok éppen elég hosszú ideig álltak a németség útjában s a felszabaduló helyet most minden bizonnyal hasznosabban tudják majd értékesíteni, mint eddig. Zsidó ünnepségekre nincs semmi szükség Németországban”.
Összeállításunk az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) gyűjteményének felhasználásával készült.