A nap, melyen Miki egér megbuktatta a Horthy-rendszert

Kiss Ádám / Forrás: Hírszerző

Hatvanöt éve, 1944. október 15-én kísérelte meg Horthy Miklós kormányzó a vesztett II. világháborúból való kilépést.

Az akció becsődölt a szervezetlenség és a magyar politikai-katonai elit tehetetlensége miatt. Horthyt és családját "Európa legveszélyesebb embere" kerítette náci kézre. Az ország a németek és a nyilasok kezébe került.

1944. október 15-én délelőtt lövések dördültek a budapesti Eskü (ma Március 15.) téren. Német kommandósok rohanták meg azt az épületet, melyben Horthy Miklós kormányzó fia a háborúból való kiugrásról akart tárgyalást folytatni. A Miki egér akció nevű rajtaütéssel vette kezdetét október 15-16 szomorú eseménysorozata, mely történelme mélypontjára lökte Magyarországot, kiszolgáltatta a németeknek, nyilas csatlósaiknak és a hadműveleti területté tette az országot.

A Miki egér akció célja ifj Horthy Miklós elrablása volt, hogy ezzel zsarolhassák apját, a kormányzót. Ifj. Horthy az átállást előkészítő "Kiugrási irodát" vezette: a hatvanöt évvel ezelőtti nap délelőttjén Tito jugoszláv partizánjaival indult tárgyalni, erős kísérettel, az Eskü téri irodánál azonban a hírhedt SS-tiszt, Otto Skorzeny és katonái várták: a német-magyar összecsapás végén a megsebesített Horthyt és barátját szőnyegbe csavarták a németek, kocsira rakták őket, majd Bécsbe szállították. A Horthy-fiú a dachaui koncentrációs táborba került.

A harcok 1944 októberében már a trianoni országterületen folytak. A háborúból való kiszállásra magát elszánó Horthy kormányzó viszont hiába folytatott titkos tárgyalásokat a nyugati szövetségesekkel: tőlük küldöttei azt a választ kapták, hogy a fegyverszünetről az oroszokkal tárgyaljon. Egy újabb titkos küldöttség így végül október elején Moszkvában megegyezett a szovjet vezetéssel a fegyverszünetről, aminek feltételeit ezután Magyarországon kellett volna végrehajtani.

Amikor a magyarokat cigányozták le

Bár bizonyos körökben ma is él még a német-magyar fegyverbarátság heroikus képe, a németek egyáltalán nem bántak kesztyűs kézzel a "disznó népnek", "cigánybandának" nevezett magyarokkal. A "szövetséges'" Magyarországot március óta megszállva tartották, Horthy kiugrási akciójára pedig készültek. Bakay Szilárd altábornagyot, Horthy egyik kulcsemberét október 8-án elrabolták. A honvédségen belül is feszültségek voltak a német-nyilasbarát és a kormányzó mellett álló tisztek között: a Bakay helyébe kinevezett Aggteleky Béla altábornagyot saját helyettese, Hindy Iván tartóztatta le október 15-én.

Fiának elhurcolása ellenére a kormányzó október 15-én, nem sokkal déli tizenkettő után beolvastatta a rádióban a kiugrás kulcsmomentumának szánt, utóbb híressé vált rádióüzenetet. Ebben kijelentette, hogy Németország elvesztette a háborút, a magyarokkal való szövetségével pedig visszaélt. "Eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden ellenségeskedést beszüntetek." - állt a kormányzó szózatában. Horthy felszólította az ország lakosságát, hogy kövessék a "magyarság megmentésének áldozatos útján."

Ami ezután következett, az viszont totális csőd volt. A történészek értékelése szerint ezen a napon nem csak a kiugrási kísérlet, hanem vele az egész magyar politikai elit megbukott. A kiugrás előkészítése összecsapott volt, így nem érkezett be Budapestre kellő megbízható katonai egység. A proklamáció és Horthy hadparancsa nem fogalmazta meg egyértelműen a németekkel való szembefordulást és a fegyverszünet tényét, ezért azt vagy nem értették, vagy félremagyarázták. A Horthyhoz hű tisztek jelentős része pedig képtelen volt határozott lépésekre és a németekkel való szembefordulásra.

A németek és a tisztikar nyilas része viszont készültek az akcióra. Utóbbiak a kormányzó által kiadott utasítások továbbítását is elszabotálták. Így a kormányzó parancsa nem érkezett meg a fronton álló magyar egységekhez, ahol a nyilasok és a németek több kormányzó-hű tisztet is letartóztattak, az ellenálló Latorczay Lőrinc alezredest pedig saját nyilas tiszttársai lőtték le. Október 15-én este már nagyrészt a németek és a nyilasok uralták Budapestet, a kormányzó és maradék hívei a budai Várba szorultak vissza.

Látogatásával megtisztelte hazánkat

Október 16-án reggel Otto Skorzeny katonái megrohanták a várat. A magyarországi ügy megoldását – Skorzeny emlékiratai szerint – nem véletlenül bízta rá Hitler. Az osztrák származású SS-tiszt, "Európa legveszélyesebb embere" a megbuktatott és bezárt Mussolini kiszabadításával és hasonló vakmerő kommandós akciókkal vívott ki magának ismertséget, de a háború utáni élete is kalandos volt: a szövetségesek börtönéből szabadulva a világ számos pontján bukkant fel, titkosszolgálati ügyekben, a menekült nácik körül, harmadik világbeli hadseregek felkészítésében, és állítólag még Evita Perónt is elcsábította.

Skorzeny azzal a feladattal érkezett Budapestre, hogy mindenáron akadályozzon meg egy esetleges kiugrást. Panzerfaust (Páncélököl) hadműveletként ismertté vált akciójának a része volt Horthy fiának elfogása és a vár elfoglalása is. Utóbbi megoldásaként az is felmerült, hogy a Budapestre irányított Thor nevű óriási vasúti ágyúval a Déli pályaudvarról egyszerűen "lebontsák" a Palotát és a benne lévőket, de végül a támadás mellett döntöttek.

A testőrség rövid ideig ellenállt a támadó németeknek, többen elestek a védők és a támadók közül is. Horthy Miklós idősebb fiának, a háborúban elesett Istvánnak a felesége, Edelsheim-Gyulai Ilona Skorzenyhez hasonlóan megemlékezett emlékirataiban a történtekről, ám leírása némiképp ellentmond a magát az európai kultúrát védelmező gavallérként bemutató Skorzeny emlékeinek: a grófnő szerint a várba behatoló németek barbár módon viselkedtek, betörtek a kormányzói lakosztályba is, Skorzeny még Horthy bőrkabátját is ellopta.

A megtört kormányzót fia életével fenyegetve sikerült rávenni a Nyilaskeresztes Párt vezetőjének, Szálasi Ferencnek a miniszterelnöki kinevezésére. A Horthy-családot a III. Birodalom területére, Ausztriába hurcolták, Magyarországon pedig megkezdődött a nyilas rémuralom, és folytatódott a folyamatosan előrenyomuló szovjetekkel szembeni ellenállás, melyek a következő fél év alatt teljesen elpusztították az országot.