Tóth Potya István edzésnaplói, avagy hogyan tanuljunk fociul?

Budapest Főváros Levéltára és a Ferencvárosi Torna Club közös kiadásában megjelent, Tóth Potya István edzésnaplói (1925-1930) című kötet magával ragadja az olvasót, még az olyat is, aki (esetemben) nem ért fociul, a futballt nem nézi és nem is ismeri. A legendás edző naplója ugyanis nem másról szól, mint a komolyan vett emberi életről, az élet megélésének teljességéről: a labdarúgás felől nézve. 

Furcsa érzésekkel vettem kézbe ezt a könyvet, mert egyrészt látni rajta, hogy szép, színvonalas és mutatós munka (keménytáblás, és a papírja valami egészen jó minőségű), másrészt azonban csaknem száz évvel ezelőtt íródott edzésnaplókat tartalmaz egy általam nem különösebben ismert sportágban. Kissé sóhajtozva kezdtem hát bele, mert a foci világa nekem meglehetősen idegen – ám annál nagyobb volt a meglepetésem, mire elolvastam. 

(Fotó: Fradi.hu)

Van a magyarban egy szép kifejezés: bepillantást nyerni. Ha valamire igaz ez, akkor erre a könyre nagyon. Bepillantást nyertem (1:0 ide) egy letűnt, de gyönyörű világba, amelyet egy Tóth Potya István nevű, érzékeny, okos és figyelmes edző irányít, s amely világban egy labdaemelésnek vagy gólpassznak akkora jelentősége van, mintha labda nélkül az emberi élet mit sem érne. S hát az a nyelvi zamat és ízvilág, ami minden mondatából árad! A két világháború közötti Budapest sportnyelvébe visz minket vissza ez a kötet, hála Budapest Főváros Levéltárának és a Ferencvárosi Torna Clubnak, hogy ezt a becses kincset számunkra prezentálta.

S ha eddig az edzésnaplókról beszéltem, hadd méltassam azokat, akik e könyv kiadásán dolgoztak. A könyvet szerkesztette, az előszót és a napló magyarázó szövegét Rácz Attila írta, aki a kiadványban Tóth Potya István életét is összefoglalja egy tanulmányban. Sipos András Futball és társadalom Budapesten – Tóth Potya István korában címmel írt egy értekezést, míg Vincze József a magyar labdarúgás 1920-as évekbeli történetét dolgozza föl. Az FTC 1920-1933 közötti történetét Tobak Csaba dolgozta föl egy sok-sok képpel illusztrált, alapos tanulmányban. 

Tóth Potya István

Ennyi bevezető után kezdődnek maguk az edzésnaplók a 63. oldaltól a 241. oldalig, majd a kötet a csapatösszeállításokkal, a naplókban említett játékosok életrajzával (összeállította: Rácz Attila és Vincze József), továbbá a rövidítések jegyzékével zárul. A könyv- és borítóterv, képfeldogozás és tördelés Piros Zoltán munkája, a szöveggondozásban közreműködött Málik Zoltán, Munkácsi Krisztina, Perczel Olivér, Tobak Csaba, Török Péter, Vincze József.

Mondom, valami egészen magas színvonalú munka született – hüledeztem is, hogy mindössze csak 300 darab készült ebből a kiadványból. Szerintem ennél nagyobb volna rá az igény – bár lehet, hogy a limitált kiadáson kívül születik egy másik is, amely elérhető lesz nagyobb számban. Mindenesetre a kiadók gondoskodtak arról is, hogy a szöveg elektronikusan is elérhető legyen: a hátsó táblán belül CD-mellékletet találni, rajta a kötet anyagával.Nagy olvasói élmény volt ez a könyv, mert – bevallom – nem sportszakmai szemmel olvastam Tóth Potya István szövegét, mintha tényalapú szépirodalom volna. Nem is tudom megállapítani, hogy egy sporthoz értző szakembernek mit mondanak ezek az edzésnaplók, nekem mindenesetre nem másról szóltak, mint a komolyan vett emberi életről, az élet megélésének teljességéről: a labdarúgás felől nézve. 

(Korábbi írásunk a témában ide kattintva olvasható.)

(Címlapkép: StockSnap/Pixabay)

Tóth Potya István edzésnaplói (1925-1930), kiadta Budapest Főváros Levéltára és a Ferencvárosi Torna Club, szerk. Rácz Attila, 2020, 1899 Ft.