Ne tartsd vissza a munkás bérét reggelig”: Május 1 ünnepe és a zsidók

A munkavállalók jogait, az agyondolgoztatás tilalmát, a bár visszatartásának megtiltását a Tórából tanulhatjuk meg a zsidó történelem hajnalától, Isten megtiltja a kizsákmányolást. A zsidó történelem hű maradt a tanításhoz, május elseje zsidó ünnep is. 

Ne tartsd Magadnál egész éjjel, reggelig a munkás bérét – tanítja a mostani, május elsejére eső hetiszakasz, rögtön a legelső mondatai között. A munkásnak jogai, munkáltatójának pedig kötelességei vannak, tanítja a Tóra, az erősebb tartozik a gyöngébbnek. A legfontosabb munkavédelmi jogszabályt pedig szombat néven ismeri a világ története, amely napon sem Te, sem a családod, sem a közöttetek élő idegen, de még a haszonállatok sem dolgozhatnak. Az első lépés, a kötelező munkaszüneti nap, volt ez az örökké aktuális „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” – felé vezető úton. A szakszervezeti mozgalom, amelyben mindig is aktívak voltak a zsidók, nem utolsósorban a Bibliából nő ki.

A 19. század végén, a 20. század elején a pogromok elől Amerikába menekültek a zsidók Európából, azóta Amerika, Izrael mellett, a zsidó világ középpontja. 

Faji üldöztetésük lezárult itt, viszont megismerkedtek a legkegyetlenebb kapitalizmussal a textiliparban a szabócskák és feleségeik, agyondolgoztatott, végletekig kizsákmányolt emigránsokként. Nem csoda, hogy a szakszervezeti mozgalom számos vezetőt, mi több, számos női vezetőt köszönhet nekik, például a gyújtó szavú, a kisinyovi pogrom elől menekülő Clara Heimlichet, aki tízezreket vont be sztrájkokba szónoklataival.

Ma talán meglepő, de egykor a cionizmusnak is vezető irányzata volt ez a fajta baloldaliság, egykor a szakszervezetek rendkívül erősek voltak Izraelben, komoly szavuk volt az országot 30 évig, az alapítástól fogva jóformán kihívó nélkül irányító nagy baloldali pártok belső életében.

A gyerekmunka, a munkavédelem, hogy mindenki biztonságban dolgozhasson és méltányos bérért, amelyet, ahogy a hetiszakasz kéri, nem tartanak vissza tőle, közös ügyünk és május elseje nem kizárólag a munka, hanem a munka méltóságának ünnepe, azok ünnepe, akik munkájukkal a Teremtés művét folytatják, a „bérből és fizetésből élőké” az irodákban, az iskolákban, a kórházakban, az autógyárakban egész Magyarországon. Mert a nap rövid, a munka rengeteg, de Mennyei Atyánk nem marad adósunk a jutalommal, ahogy a zsidó hagyomány ígéri.