Zsinagógát avatnak Békéscsabán

A városban, ahol a holokauszt előtt közel négyezer zsidó élt, s ahova a vészkorszak után alig ötszázan tértek haza, ma 39 aktív tagot számlál a zsidó közösség.

A háború előtt két zsinagóga működött, egy neológ és egy ortodox. A két épületet a hatvanas években adta el a Magyarországi Izraeliták Országos Közössége, ahol ezek után csak a mikve épülete melletti kis közösségi házban maradt hely a maradék kis közösségnek együtt gyakorolnia vallását. Ez viszont a kilencvenes évek derekán a városfejlesztés útjába került. Az önkormányzat méltányos árat, 40 millió forintot adott a romos épületekért.

Az új zsinagóga felépítéséhez szükséges másik negyven millió forintot zsidó szervezetek, de elsősorban a MAZSIHISZ biztosított, amiből a Széchenyi ligetben a keleti blokk – háború utáni valószínűleg első – hitközségi zsinagógáját felépíthessük.

Az építkezés mára sikeresen befejeződött és az új zsinagóga avatására 2008. szeptember 28-án, vasárnap délután 15:00 órakor kerül sor

Az avatásra mindenkit szeretettel várunk!

A Békés megyei zsidóság

Letelepedés:

A Békés megyei zsidóság története az 1700-as évek első felében kezdődött. Ekkoriban még csak egy szeszfőző zsidóról esett szó. Almásy Dániel békési főszolgabíró összeírása szerint 1768-ban még csak Váriban élt három zsidó. A Harruckern uradalom kezdettől fogva tiltotta a letelepedést, így a legtöbb helyen az 1800-as évek közepéig nem engedélyezték a zsidók beköltözését (Implom 1971, 65-66). Az 1700-as évek végétől kezdve Váriban, Ványán, és Szentandráson kialakultak az első zsidó közösségek, majd 1840-től kezdve megyeszerte felgyorsult a letelepedés.

Virágkor:

Míg 1836-ban csak 542, 1870-ben már 6255 izraelitát írtak össze a megye területén. A XIX. század közepétől az első világháborúig terjedő időszakban megalakultak a hitközségek, felépültek a megye legnagyobb és legszebb zsinagógái (Békéscsaba, Gyula, Orosháza, Szeghalom, Békés, Szarvas, Battonya, Sarkad), és létrehozták a mikvéket, iskolákat, Chevra Khadisákat és a különböző egyesületeket. Ez az időszak a Békés megyei zsidóság fejlődésének, és a századfordulón már virágkorának időszaka.Az első világháború és az azutáni politikai és gazdasági események, az őszirózsás forradalom, a tanácsköztársaság, a román megszállás, a trianoni békét követő területelcsatolások, a gazdasági világválság, az antiszemitizmus térhódítása és a zsidótörvények bevezetése jelentős változásokat idéztek elő az ország és a megye zsidóságának életében is. Az őszirózsás forradalom idején különösen a megye déli részében, Tótkomlóson, Mezőkovácsházán, Medgyesegyházán és sok más településen pogromok során kirabolták a zsidó kereskedéseket, házakat, egy esetben gyilkosság is előfordult.

Holokauszt:

Az első zsidótörvénnyel kezdődött meg az a folyamat, amely a zsidó férfiak munkaszolgálatra való behívásával, a hontalanoknak minősített családok Ukrajnába való kiszállításával és meggyilkolásával folytatódott, majd 1944 tavaszán a vidéki zsidóság gettóba zárásával, deportálásával és többségük meggyilkolásával fejeződött be. Békés megye zsidóságát 18 gettóból a békéscsabai és szolnoki gyűjtőtáboron keresztül hurcolták az auschwitzi és strasshofi koncentrációs táborba. A holokausztnak mintegy 5000 Békés megyei zsidó is áldozatul esett.

A Békés megyei mártírhalált elszenvedettek számát pontosan soha nem tudhatjuk meg. Nem is fejezhető ki az a mérhetetlen veszteség, amelyet a megszűnt közösségek hiány okozott a régió emberi, társadalmi, gazdasági és szellemi életében.

A háború után: A mintegy kétezer túlélő egy része a háború után kivándorolt, elköltözött, csak kevesen maradtak Békés megyében. Ma már csak Békéscsabán van zsidó hitközség.

Békéscsaba

A békéscsabai hitközség nem tekinthet vissza hosszú múltra, mivel maga Békéscsaba városa is csak nemrég ünnepelte 250 éves fennállását. A török hódoltság után, 1715 körül újra benépesült a helység, amikor a földesúr evangélikus tótokat telepített be. 1821-ben azonban már biztosan többen laktak itt, mint Gyulaváriban. A zsidó temetőben található legrégebbi sírkő felirata szerint az alatta fekvő Singer Jakab 1821 júliusában halt meg. 1825-ben Békéscsabán már öt zsidó lakott, akik főleg a nép által készített zsák-, és ponyvavászon értékesítésével foglalkoztak.

A legrégebben letelepedett zsidó családok: Kohn Lőrinc, Tevan Ábrahám és fia, József (1816 körül Békéscsabán született), Grüner Fülöp, Riesz Dávid, Weisz és Schwarz család. A 40-es évektől kezdve szabadon költözködhetett a város zsidósága, így rohamosan szaporodtak a csabai hitközség tagjai is. Nyugat-Magyarország északi részéről, Trencsén, Árva, Liptó és Nyitra megyékből szép számmal költöztek be Csabára, mert a tót nyelvvel itt jobban boldogulhattak, mint a magyar helyeken.

1851-ben már 110 zsidó élt a városban. Ekkor már minden felekezetnek, így az izraelitáknak is állt a templomuk.

Békéscsabának a nagyipar területén kétségtelenül a textilipara volt a legjelentősebb. A négy textilgyár közül a Hubertus kötőszövőgyár volt zsidó tulajdonban.

Békéscsabának, mint a környék kultúrközpontjának, igen jelentős nyomdaipara volt. A fejlődés 1909-ben indult meg, amikor a fiatal Tevan Andor átvette az üzem szakszerű vezetését, és országos viszonylatban is számottevővé fejlesztette.

(Forrás: wikipedia.org)

Ide kattintva elolvashatja:
Bényei Krisztina Adalékok Békés megyezsidó hitközségeinek történetéhez című dolgozatát.