Nagy elődeink: Dr. Venetiáner Lajos (1867-1922)

2021. Október 29. / 00:14


Nagy elődeink: Dr. Venetiáner Lajos (1867-1922)

Dr. Venetiáner Lajos rabbi és történész 1867-ben született Budapesten, és 1922-ben halt meg Újpesten. Miközben a klasszikus neológ rabbieszmény szellemiségének jegyében a vallási és világi műveltsége mellett tudományos munkásságára is nagy hangsúlyt fektetett, azon modern szemléletű rabbi közé tartozott, akik munkásságukban nagy figyelmet fordítottak a zsinagógán kívüli közösségépítésre is.

Venetiáner Lajos édesapja is rabbi és dajan , azaz vallási bíró is volt. Venetiáner a kecskeméti piaristáknál érettségizett, vallási tanulmányait édesapjánál és Fischmann Simon kecskeméti főrabbinál végezte. 1881-től a Rabbiképző Intézet hallgatója, közben pedig a breslaui Rabbiszemináriumban is tanult. 1890-ben szerzett doktori fokozatot a pesti egyetemen, és 1892-ben avatták rabbivá. Rabbi- és bölcsész tanulmányai mellett magyar és német szakos tanári diplomát is szerzett Kolozsváron. Rabbivá avatása után először Löw Immánuel mellett működött Szegeden, utána 1893-1896 között Csurgón volt rabbi, ahol gimnáziumi tanárként is dolgozott abban a gimnáziumban, amelyben valaha Csokonai is tanított. 1896-tól egy évig Lugoson teljesített rabbiszolgálatot, majd 1897-ben az újpesti közösség választotta meg főrabbijának, amely tisztséget haláláig betölti.

Hatalmas szerepet játszott a hitközség életének és intézményeinek fejlesztésében, ahol egy legényegylet mellett négyosztályos elemi iskolát is létrehozott, amelyet róla neveztek el, Talmud-Tóra óráit mintegy 200 gyermek látogatta. A vallásgyakorlat iránti odaadására jellemző, hogy nagy hangsúlyt helyezett a mikve (rituális fürdő) és a Chevra Kadisa fejlesztésére. Neki köszönhetően jött létre az aggok háza, de olyan egyesületet is létrehozott, amely kamatmentes kölcsönöket nyújtott rászorulóknak. Nevéhez fűződik a nagy zsinagóga kibővítése is, amely a híres zsinagógaépítész, Baumhorn Lipót tervei alapján készült el. Modern szemléletű rabbinak számított, aki a zsidó fiatalok által szívesen látogatott Blasz Kávéházba is elment, hogy ott tartson előadásokat az általuk kért témákról. Később az előadások kinőtték a kávéházat, és a hitközség tanácstermébe kerültek át. Dalárdát, könyvtárat is létrehozott, sőt, könyveket is kiadott. A helyi zsidó cserkészcsapat is tiszteletből a Venetiáner nevet vette fel.

1910-től a Rabbiképző óraadó tanára is volt, ahol zsidó vallástant, történelmet és Bibliát, valamint hitközségi jogot, a hitoktatás módszertanát és vallásbölcsészetet tanított. 1922-ben fiatalon, 55 évesen hunyt el, sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található.

Tagja volt a Szünidei Gyermektelep, az Izraelita Nőegylet Országos Szövetség, az Országos Rabbi Egyesület az IMIT, az OMIKE vezető testületeinek és a Rabbiképző vezérlő bizottságának is, és a Huszadik Század című folyóirat felkérésére 1917-ben hozzászólt a folyóirat „Van- Magyarországon zsidókérdés?” címmel ismerté vált vitájához. 19 könyvet és több, mint 140 tanulmányt publikált. Tudományos munkásságából kiemelkedik A zsidóság szervezete az európai államokban című könyv (1901), valamint az 1922-ben megjelent A magyar zsidóság története című összefoglaló történeti munkája, amely a mai napig alapvető munka a magyar zsidó történelem tanulmányozásához. Vallástörténeti munkái közül a legfontosabbak összehasonlító tudományi és régészeti szempontú írásai, például az 1895-ben megjelent Az eleüziszi misztériumok a jeruzsálemi Templomban. Adalék a zsidó vallástörténethez című tanulmánya, amely a görög Demeter-Perszephoné misztériumot a jeruzsálemi vízmerítés ünnepével hasonlítja össze; valamint az 1906-ban megjelent A bibliai történetek és az újkori ásatások című könyve. Venetiáner nagy figyelemmel követte a bibliai régészet fejleményeit, és könyvében ismerteti, hogy a legmodernebb régészeti eredmények alátámasztják a Biblia állításait. Fontos munkája az első zsidó orvos-íróról, Asaf Judaeusról írt könyve is, amelyet az első világháború alatt Strasbourgban is kiadtak. Újpesten utca viseli nevét, ahol egy emléktábla is őrzi Újpest egykori főrabbijának emlékét.

Felhasznált források:

 ▪ Deutsch László (2006), Az újpesti zsidó hitközség történetéről. Mazsihisz Rabbitestülete: Budapest
 ▪ Komoróczy Géza (2012), A zsidók története Magyarországon 1-2., Kalligram: Pozsony
 ▪ Komoróczy Géza-Frojimovics, Kinga-Pusztai, Viktória-Strbik, Andrea (1995) A zsidó Budapest 1-2.  Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport
 ▪ Ujvári Péter (2017) [1929],  Zsidó lexikon. Kner Nyomda Zrt.–Láng Kiadó: Budapest (reprint)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Hírek, lapszemle
Botrányos légikiállítás Izrael sérelmére Párizsban
Zsidó világ
Saját gyermekeink, ha hősi halottak…
2025. Június 11. / 15:12

Saját gyermekeink, ha hősi halottak…