Dr. Steinherz Jakab rabbi, történész és irodalomtörténész 1856-ban a Pozsony megyei Nagypákán született, és 1921-ben Székesfehérváron hunyt el. A neológ tudós rabbik első nemzedékének jeles képviselőjeként Steinherz Jakab a közösségépítés és a hitoktatás mellett nagy hangsúlyt helyezett a tudományos tevékenységére, ezen belül saját hitközsége történetének kutatására és megírására is.
Steinherz Jakab jesivákban tanult, és 1877-ben lett a Rabbiképző diákja. Első tudományos publikációját, amely Moses (Hatam) Szóferről és fiáról, valamint a pozsonyi jesiváról szólt, Egy talmud-zsidó címmel 1884-ben publikálta a Magyar Zsidó Szemlében. A pesti egyetemen 1885-ben szerzett doktori fokozatot, disszertációjának témája az általunk ismert első andalúziai zsidó költő, Dunas Ben Labrat munkássága volt. 1886-ban avatták rabbivá, és ugyanebben az évben választották meg a nagyatádi hitközség rabbijának. 1889-ben a székesfehérvári hitközség Steinherz pályázatát fogadta el a rabbi pozíció betöltésére, és ezzel a legendás székesfehérvári rabbi, Kohut Sándor örökébe lépett. A tisztséget haláláig ellátta. Wertheim Salamon hitközségi elnökkel együttműködve mintegy 175 diákkal újraindította a zsidó elemi iskolát, és hosszú évekig az iskola igazgatója is volt. Kettejük fáradozásának eredményeként 1892-ben nyitotta meg kapuit az új zsidó iskola is, amelynek megnyitóján a városi, a megyei vezetés és a városi értelmiség is részt vett. Steinherz közösségi munkásságának egyik legfontosabb területe az oktatás, és ezen belül is a hitoktatás volt, és egy, az Egyenlőségben 1916-ban lezajlott vita során a hitoktatók vallásos életvitelében, a héber nyelv, az imakönyvek tanításában és elsajátításában látta a hitoktatás eredményességének kulcsát. Hasonlóan nagy hangsúlyt fektetett a magyar nyelvű és hazafias oktatásra is, amely szerinte azt tanúsítja, hogy az emancipálódott magyar zsidóság él a jogaival. Steinherz Jakab 1921-ben hunyt el, sírja a székesfehérvári zsidó temetőben található.
Steinherz a nagypolitikát és a hitközségi politikát is kerülte, de aktív szerepet játszott a zsidó közéletben. Igyekezett csökkenteni a neológia és az ortodoxia közötti szakadékot, és jelentős szerepe volt a Dunántúli Rabbiegyesület létrehozásában. Pedagógiai elkötelezettségének példája az 1895-ben megjelent A zsidó vallás erkölcstana című középiskolai tankönyve. Tudományos tevékenysége során, más rabbikhoz hasonlóan, a helyi zsidóság történetének megírását kiemelten fontosnak tartotta. A székesfehérvári zsidóság történetéről szóló munkája a Magyar Zsidó Szemlében jelent meg folytatásokban, majd könyvformában 1895-ben. Ez a munka a mai napig nélkülözhetetlen a fehérvári zsidóság történetének tanulmányozásához. Irodalomtörténészként jegyzett tanulmányai közül kiemelkedik az IMIT Évkönyvében 1911-ben megjelent Schiller, mint bibliamagyarázó és az 1916-ban szintén az IMIT Évkönyvében publikált Shakespeare és Lessing a zsidóságról című tanulmánya, amely az IMIT 1918-os évkönyvében jelent meg, míg filozófiai felkészültségét a Maimonideszről írt, és 1903-ban az Egyenlőségben publikált tanulmánya ad képet. Steinherzet foglalkoztatta a kitérés problémája is, amelynek okait egy 1911-es, szintén az Egyenlőségben megjelent írása szerint az antiszemitizmusban és a könnyebb megélhetés iránti vágyban látta.
Steinherz Jakab többi neológ rabbi nemzedéktársához hasonlóan egyaránt aktív szerepet játszott a helyi hitélet és intézményeinek fejlesztésben, a helyi zsidóság történetének megismertetésében, a világi tudományok gyakorlásában és az oktatásban is. Az utóbbi különösen szívügye volt, és a neológia hagyományainak szellemében modern szemléletű nevelésre törekedett. A zsidóságban és a héber nyelvben elmélyült ismeretekkel rendelkező zsidó nemzedékek nevelését és a magyar nyelvet és kultúrát, a világi műveltséget ugyanolyan mértékben szem előtt tartva, iskolaalapításokkal, tankönyvírással, oktatási program kidolgozásával és a pedagógiai módszerek fáradhatatlan fejlesztésével igyekezett elősegíteni.
Felhasznált források:
1) Gergely Anna (2013), „Adalékok Steinherz Jakab székesfehérvári főrabbi irodalmi működéséhez”, in:
2) Ujvári, Péter (2017) [1929], Zsidó lexikon. Kner Nyomda Zrt.–Láng Kiadó: Budapest (reprint)
