A világ legnagyobb, több mint kétmillió négyzetkilométeres szigetének számító Grönland lakossága mindössze 57 ezer fő. A sziget nyolcvan százalékát jég borítja, és nagy része a sarkkörön belül fekszik. A grönlandi lakosok közel kilencven százaléka az őslakos inuit népcsoport tagja. Tizenkét százalék a nem inuit, elsősorban Dániából származó lakos, akik a középkortól települtek a térségbe. Grönland sokáig dán fennhatóság alatt állt, 1953-ban vált hivatalosan Dánia részévé.
Bár Grönlandon soha nem volt állandó zsidó közösség, számos zsidó nevezte a szigetet az otthonának. Íme néhány érdekes, zsidó lakosokról szóló történet.
1. Zsidó bálnavadászok az 1500-as években
Dr. Vilhjalmur Orn Vilhalmsson dán történész úgy véli, hogy az első zsidók, akik betették lábukat Grönlandra, valószínűleg bálnavadászok lehettek, akik a Grönlandot körülölelő sarkvidéki vizeken dolgoztak az 1500-as és 1600-as években. Megjegyzi, hogy Hollandiában akkoriban zsidók dolgoztak a bálnavadászatban, és hogy ezek a holland bálnavadászok Grönlandot és térségét hajózták körbe. Lehetséges, hogy néhány holland zsidó minjánt alakított vagy megtartott valamilyen zsidó ünnepet a világ fagyos peremének tűnő helyen egy régmúltbeli bálnavadász expedíció során.
2. Lábujjak elvesztése Grönlandon
Dr. Fritz Loewe egy zseniális zsidó meteorológus volt, aki 1895-ben született Berlinben, és a kontinensvándorlás-elmélet egyik vezető szakértőjévé vált. 1929-ben két másik tudóssal együtt Grönlandra utazott; egy távoli tábort hoztak létre Grönland belső területén, hogy tanulmányozzák a térség zord időjárását és vastag jégtakaróját.
Nem volt könnyű dolguk. Egyik útjuk során, amikor ellátmányt akartak vinni a táborba, az általuk felvett helyi alkalmazottak felmondtak. Dr. Loewe és két kollégája maguk cipelték az összes ellátmányt e kies, embertelen terepen, ahol a hőmérséklet elérte a -54 Celsius-fokot. Mire a táborba ért, Dr. Loewe lábujjai megfagytak. Amikor elüszkösödtek, egy kollégája kénytelen volt amputálni őket, és csak a táborban lévő kezdetleges eszközöket használhatta: egy ollót és egy bicskát.
Dr. Fritz Loewe Grönlandon
Miután az expedíció vezető tudósa a kutatóút során elhunyt, Dr. Loewe vette át a csapat vezetését. Ő vezette biztonságba a megmaradt tudósokat, miután a mérések befejeződtek. Dr. Loewe néhány évvel később, 1932-ben feleségével és egy német filmes stábbal együtt, akik filmet forgatak hőstetteiről, visszatért Grönlandra. Az S.O.S. Eisberg című filmet 1933-ban mutatták be.
Ahelyett, hogy Dr. Loewe-nek hírnevet és elismerést hozott volna, a film - amelyben a náci propagandista Leni Riefenstahl játszotta a főszerepet - egybeesett Hitler német kancellárrá választásával. Dr. Loewe elvesztette állását és rövid időre letartóztatták. Feleségével és lányaival együtt elmenekült Németországból. Egy ideig az angliai Cambridge-ben tanított, majd Ausztráliába költözött, ahol ma úgy emlékeznek rá, mint a Melbourne-i Egyetem meteorológiai tanszékének szeretett alapítójára és az ausztrál tudományos kutatás egyik atyjára.
3. Kóserság Grönlandon
Az 1950-es években Grönlandon egy vallásos zsidó ápolónő élt. Rita Scheftelowitz szülei Dániába kötöztek, így ő itt nőtt fel. A holokauszt alatt a haláltól való megmenekülést tanárának, Gerda Valentinernek köszönhette, aki életét kockáztatva mentette a zsidó gyermekeket, és a háború után „Igaz Ember” címet kapott. Felnőttként Rita betartotta a kóser előírásokat, és szenvedélyes cionista volt. Kalandra vágyva 1955-ben jelentkezett, hogy Grönland nyugati részén dolgozzon. Ez volt az az év, amit sosem felejtett el.
Gerda Valentiner, a tanárnő, aki megmentette Ritát
Amikor Rita hajója, amelyen orvosok és más dán tisztviselők utaztak, kikötött Aasiat kisvárosában, gyakorlatilag az egész lakosság összegyűlt a kikötőben, hogy üdvözölje őket. Rita hamar rájött, hogy orvosi segítségére létfontosságú szükség van: a helyi inuitok szinte semmilyen immunitással nem rendelkeztek olyan betegségekkel szemben, mint a tuberkulózis vagy a kanyaró, és sokan megbetegedtek. Rita legtöbb utazását Grönland nyugati partjainak kis falvaiba csónakkal tette meg. Amikor télen befagyott a tenger, kutyaszánnal utazott a szárazföld belső területeire.
Rita úgy találta, hogy a kóserság megtartása nem is olyan nehéz Grönlandon; olyan étrendet folytatott, amely főként a Grönland előtti vizekben fogott kóser halakból állt. A tél folyamán kétszer szállítottak neki ellátmányt, amit egy Nyugat-Grönlandon átrepülő repülőgépről dobtak le. Az egyik ilyen értékes csomag Dániában élő édesanyjától kapott ajándékot tartalmazott: peszáhra való maceszt.
4. A világ legészakibb minjánja
A Pituffik légibázis (korábban Thule légibázis), egy amerikai bázis Grönland északnyugati partjainál, jóval az északi sarkkörön belül, ad otthont a világ legészakibb zsidó gyülekezetének. Az Egyesült Államok és a dán hadsereg 1941-ben létesített bázist Thule-ban, amelyet az időjárási viszonyok tanulmányozására és rádióüzenetek közvetítésére használtak. Egy évtizeddel később az Egyesült Államok megkezdte a Thule légibázis kiépítését, és több mint tízezer katonát számláló jelentős katonai bázissá alakította.
A Thule légibázisra özönlő katonák közül néhányan zsidók voltak, és 1954-ben Thule végre saját rendszeres zsidó szervezetet kapott. William J. Gordon másodosztályú légierős a New York-i Yeshiva Egyetemen végzett. A rögtönzött zsinagógába több mint két tucat katona járt rendszeresen.
A Pituffik légibázis (korábban Thule légibázis)
1955-ben egy energikus fiatal New Orleans-i zsidó ügyvéd, Maurice Burk hadnagy peszáhi szédert szervezett a Thule légibázison. Elintézte, hogy a bázisra maceszt, kóser ételt és bort, valamint Haggadát szállítsanak. Több mint 50 katona vett részt az ünnepen, köztük más grönlandi bázisok katonái is. Ros Hásáná alkalmából a katonák élvezték a bázison tartózkodó rabbi által vezetett istentiszteletet, és ettek a Thule-ra az ünnep alkalmából küldött konzerv gefilte halat.
5. Az izraeli haditengerészet első hajója Grönlandról érkezett
A második világháború alatt a Northland volt Amerika egyik leghíresebb hajója. A Virginia államban épült hajó jól fel volt szerelve a sarkvidéki körülményekhez. A második világháború kitörésekor a Northlandet Grönlandra küldték, ahol az USA a sziget környékén járőrözött, miután Dánia megadta magát a náci inváziónak.
Northland
A Northland lenyűgöző győzelmek sorát aratta. 1940-ben, amikor az Egyesült Államok még látszólag semleges volt, a hajó segített megakadályozni egy norvég meterológiai bázis utánpótlásának eljuttatását Kelet-Grönlandon. Ennek óriási hatása volt, mivel veszélyeztette az Észak-Európára vonatkozó náci időjárás-előrejelzéseket, és hozzájárult ahhoz, hogy Németország lemondjon a Nagy-Britannia elleni tervezett tengeri invázióról. 1941-ben a Northland tengerészei elfogtak egy német kémekkel teli csónakot, akik egy norvég kereskedelmi hajón utaztak. Miután az Egyesült Államok belépett a háborúba, a Northland további akciókban vett részt, többek között több náci hajót is elfogtak, amelyek kémeket szállítottak Grönlandra.
A Matzpen (ejtsd: mácpén)
1946-ban a Northlandet kivonták a forgalomból, és eladták egy amerikai vállalatnak, amely támogatta a Haganát, a titkos zsidó harci erőt, amelyből hamarosan az Izraeli Védelmi Erők (IDF) lett. 1947-ben a hajót Matzpenre - héberül „Iránytű” - nevezték át, és holokauszt-túlélőket szállított a brit fennhatóság alatt álló Palesztinába, dacolva a zsidók területre költözésére vonatkozó brit tilalommal. Az amerikai parti őrség megjegyzi:
„Ez volt az egyetlen ismert hajó, amely náci hadifoglyokat szállított börtönbe, később pedig zsidó menekülteket Palesztinába”.
Amikor Izrael 1948-ban állammá vált, a Matzpen lett Izrael új haditengerészetének első hajója. Átnevezték Medinát HáJehudimra: „A zsidó állam”.
Képek és cikk forrása: aish.com
A fenti cikk alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
