Szerdócz J. Ervin: Ne kegyelmezz az üldözőnek

2021. Augusztus 20. / 16:55


Szerdócz J. Ervin: Ne kegyelmezz az üldözőnek

I-ten azért teremtette a világot, hogy az ember benépesítse azt. Ezt szem előtt tartva logikus morális elv a gyenge védelme az őt megtámadó erőssel szemben – írja Szerdócz J. Ervin újpesti főrabbi az aktuális hetiszakaszunk magyarázatában.


 כִּי-יִנָּצוּ אֲנָשִׁים יַחְדָּו, אִישׁ וְאָחִיו, וְקָרְבָה אֵשֶׁת הָאֶחָד, לְהַצִּיל אֶת-אִישָׁהּ מִיַּד מַכֵּהוּ; וְשָׁלְחָה יָדָהּ, וְהֶחֱזִיקָה בִּמְבֻשָׁיו. וְקַצֹּתָה, אֶת-כַּפָּהּ:  לֹא תָחוֹס, עֵינֶךָ. 

„Ha férfiak egymás között tusakodnak egyik a másikkal és az egyiknek felesége közeledik, hogy megmentse annak kezéből, aki őt veri s kinyújtja kezét és megragadja annak szemérmét: akkor vágd le kezét, ne sajnálja őt szemed.”  (V.M. 25/11.)

Kövessük a Talmud logikáját, fókuszáljunk „két ember tusakodására”.

A helyzet jogi (ebben az esetben vallásjogi) kérdésében minden testi inzultusban, amelyben életveszély ténye forog fenn, az egyik fél „üldöző”, a másik „üldözött”. Igenám, de mi van akkor, ha a megváltoznak az erőviszonyok és a megtámadott „üldözött” kerül ki győztesnek és ő öli meg „üldözőt”? A törvény két ember közelharca esetén különbséget tesz emberéletek között. Ha valaki embertársa életére tör, és a megtámadott a harcban megöli támadóját, tette önvédelemnek minősül. A védekező „üldözött” saját élete védelmében öli meg (ölheti meg) támadóját, vagyis az életére törő „üldözőt”. Ez úgy is értelmezhető, hogy a támadó „üldöző” a támadásával saját életét is veszélyeztetve potenciálisan „lemond” saját életéről. Bár nincsen szándékában megölni azt, akit megtámadott, a védekezésre kényszerült „üldözött” minden következmény nélkül megölheti a támadóját! Sőt! Bárki, aki szemtanúja a történteknek, megölheti őt a megtámadott „üldözött” védelmében.

Ez azért nem teljesen egyértelmű! Elvégre honnan tudhatja a tusakodás hevében felmérni a szemtanú: ki a támadó és ki a védekező? De ez egy másik kérdés!

Talmud Szanhedrin 49a. egy tragikus történelmi esetről tudósít, melyben Joav, Dávid hadvezére, a király „erős embere” megöli Avnert, Aszahel, Joav testvérének (általa) „kiontott vére miatt". (II. Sám. 3/27)

Nézzük a részleteket!

Saul király és Dávid hívei között háború indul. Egy csatában Aszahél, Joav testvére, üldözőbe veszi Avnert (II. Sám. 18-19). Avner menekül üldözője elől, megpróbálja lebeszélni az üldözőjét, hogy az életére törjön. Aszahél hajthatatlan. Erre Avner egy jól irányzott lándzsadobással eltalálja ötödik oldalbordájánál és megöli. (Tudni érdemes: az ötödik oldalborda magasságában van a máj és a lép. Ennek sérülése nagy vérveszteséggel jár, aminek következménye: biztos halál.)

A történet folytatásában Joav Hebron város kapujához citálja Avnert. Ott az ötödik oldalbordájára céloz lándzsájával és megöli immár a bátyja, Aszahél halála miatt (II. Sámuel 3,27). A történet tipikus példája a vérbosszúnak.

A talmudi bölcsek tesznek egy distinkciót! Ugyanis a történet a szövegben Hebron város „kapujánál” történik, ami a Szanhedrin, a legfelsőbb rabbinikus bíróságként értelmezhető. Az ősi Izrael történetében a bíráskodás helyszíne a városkapu volt. Ez megváltoztatja a történet értelmezését. Joav tehát a „kapu előtt” megvádolja Avnert, hogy megölte testvérét. Avner védekezik, hogy Aszahél „üldözője” volt. Ez nem győzi meg Joavot: „Egy végtagja árán kellett volna mentened magad". Tehát célozhatott volna lábára, vagy kezére. Avner védekezik: „Nem állt módomban olyan pontosan célozni."

Joav elutasítja védekezését azzal, hogy az, aki a kritikus jobb oldali ötödik oldalbordát meg tudja célozni lándzsájával, mennyire egyszerűbb végtagján megsebezni.

Ezek után Avner gyilkosnak minősült: önvédelemi tette során a szükségesnél súlyosabb eszközzel élt. Joav tehát nem követett el vérbosszút testvére gyilkosán. Hanem a „kapu”, a Szanhedrin döntésjoga alapján követte el tettét.  

I-ten azért teremtette a világot, hogy az ember benépesítse azt. Ezt szem előtt tartva logikus morális elv a gyenge védelme az őt megtámadó erőssel szemben. Tovább folytatva a logikai sort: ad absurdum, az üldözött I-tentől várja a segítséget, tórai kötelesség segíteni az üldözöttet.

Talmud Taharot, Misna Oholot 7, a halva született gyerek kérdésével foglalkozik. Olvassuk: „Ha egy nő nehezen szül, felvágják, feldarabolják méhében a gyermeket és testrészenként emelik ki. A szülő nő életének megítélése elsődleges a magzat életével szemben. De ha már kint van a gyermek egy látható része, nem érnek hozzá, mert nem lehet elvetni az egyik lelket a másik lélek árán."

Vagyis ha a nő élete veszélybe kerül, akkor a magzat élete másodlagos annak okán, hogy a szülő nő élete megmenekülhessen. A szülő nőnek „üldözött” státusza lesz az „üldöző” magzattal szemben.  Viszont a szülés előrehaladott fázisában, ha már látszik az újszülött feje, akkor az újszülött is lélekkel rendelkezőnek számít, így „üldözötté” válik.

Sajnálattal, de el kell fogadni, hogy „a világ természete", hogy a szülés során „konfliktusok" léphetnek fel anya és gyermek közt. A szülés első szakaszában azért másodlagos a magzat élete, mert ő „üldözi", azaz veszélyezteti az anya életét, vagyis vonatkozik rá az „üldöző” törvénye. Szempont a kérdésben a rabbinikus megítélés, az, hogy a magzat még nem tekinthető a tetteiért felelős lénynek, még nem rendelkezik lélekkel. Vagyis nem alkalmazható rá az „üldöző” kategóriája? A kérdés még összetettebb. Felvetődik a kérdés: ha a szülés korai fázisában a magzat „üldözőnek” számít, akkor miért nem számít annak később, konkrétan, amikor már megindult a szülés és látszik a feje? A rabbinikus distinkció az, hogy akkor már olyan lénynek minősül, mint akinek már van lelke, tehát érvénybe lép a „nem lehet elvetni az egyik lelket a másik lélek árán."

 A bibliai kor praktikájában a megoldást a „sorsra” bízzák, hivatkozva az eredeti szövegre:  וְקַצֹּתָה, אֶת-כַּפָּהּ:  לֹא תָחוֹס, עֵינֶךָ " És vágd le a kezét, és a szemed ne kegyelmezzen".

„És vágd le a kezét": ebből vezetik le azt, hogy meg kell menteni az „üldözöttet”, akár az „üldöző keze”, élete árán. Honnan vezethető le, hogy meg kell menteni az „üldözöttet” akár az „üldöző” élete árán is?

Nos, erre vonatkozik a szöveg második mondata: „és a szemed ne kegyelmezzen", ami a legkritikusabb esetre vonatkozik: akár az üldöző élete árán is meg kell menteni az üldözöttet.

Valljuk be: nem könnyű, nem egyszerű a talmudi logikát követni. De ha figyelembe vesszük a szentírási szövegből vett hivatkozást, elképedhetünk, milyen tudással rendelkeztek a talmudi kor bölcsei…

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek