Szerdócz Ervin: Áldást vagy átkot

2022. Augusztus 25. / 12:14


Szerdócz Ervin: Áldást vagy átkot

– Két tudós értelmetlen vitája tragikus halálukhoz vezetett. Elgondolkodhatunk azon, mi volt az értelme? Büszkeségük? Két tudós egymással szemben tanúsított értelmetlen büszkesége… – írja aktuális hetiszakaszunk (Reé) kapcsán az újpesti főrabbi.

Őrizkedni kell az értelmetlen vitától. A vita elmérgesedhet, s barát is válhat ellenséggé. Barát, akivel az értelmetlen vita miatt megromlik az „otthon békéje” (sálom bájit). Belső, lényegtelen és értelmetlen büszkeségi szempontok miatt egy áldásos barátság átokká válhat! Az ember értelmének ellentmondó büszkesége sokszor szomorú következményekkel járó tragédiához vezethet. Ezért mondja a Tóra:

„Íme lásd, én elétek helyezek a mai napon áldást és átkot.”
(V.M. 11/26.)

Midrás Tanhuma mondja: „Nem jön megváltás Izraelre, míg nem lesz egy csokorrá. Ha azzá lesznek, részesülnek a Sechiná (Isten dicsfényének) színéből.” Ezek illusztrálására következzék egy, a Babilóniai Talmud Bává Mecia 84a-ból vett történet.

Két rabbi tragikus vitája

Egy napon rabbi Jochanan fürdött a Jordánban. Ott megpillantotta őt rabbi Simon ben Lakis – akit röviden Res Lakisnak neveznek –, aki Jochanan rabbi fiatalabb kortársa, tanítványa, majd sógora és munkatársa volt. Valószínűleg Cipori városban született. A Gitin 47 szerint megszakította Tóra tanulmányát, gladiátornak szegődött, majd egy rablóbandához csatlakozott.

Rabbi Jochanan azt mondta Res Lakisnak: Az erőd a Tóráé!
(Arra gondolt, hogy Tóra-tanulásra lenne méltó, mintsem rabló legyen.) 

Res Lakis válaszolt: A te szépséged az asszonyoké! 
(Rabbi Jochanan kivételes szépségű, korának legszebb férfija volt).

Rabbi Jochanan válaszolt: Ha visszatérsz magadhoz, odaadom neked nővéremet (feleségül veheted), aki szebb, mint én. 

Res Lakis ezt elfogadta. Vissza akart menni rablótársaihoz, hogy visszavigye felszerelését (fegyvereit), de nem tudott többet visszamenni. (Az elhatározás, hogy Tóra-tanulásnak szenteli magát, annyira fellelkesítette, hogy képtelen volt a nehéz harci felszereléshez érni.) Rabbi Jochanan olvastatta vele az Írást és tanultatta vele a Misnát és nagy embert lett belőle.

Egy napon a tanházban azon vitatkoztak, hogy mikortól válhat tisztátalanná egy kard, egy kés, egy lándzsa. Attól az órától kezdve, amikor kovácsolásukat befejezték? És mikortól fejeződik be a kovácsolás?

Rabbi Jochanan azt mondta: Amikor a kemencében megedzik.

Res Lakis azt mondta: Attól kezdve, hogy vízzel leöntött kővel kicsiszolják, élesítik.

Rabbi Jochanan megjegyezte: Egy rabló kiismeri magát a rablószerszámokban. (Ezzel a megjegyzéssel rabbi Jochanan megszégyenítette társát, hiszen a méltatlan, mindenki által megvetett múltjára emlékeztette). 

Res Lakis ugyanolyan sértőn válaszolt: És mit használtál nekem? Ott (a rablók között) mesternek neveztek, itt (a Talmud tudósok között) is mesternek neveznek. 

Rabbi Jochanan erre azt felelte: Én jól használtam neked (azaz jót tettem veled); én ugyanis téged a Tóra dicsfényének szárnyai alá hoztalak.

És ezután rabbi Jochanan kedélybeteg (depressziós) lett.

Majd Res Lakis (is) megbetegedett.

Rabbi Jochanan nővére, aki Res Lakis felesége lett, sírva jött bátyjához: Tegyél valamit gyermekeim kedvéért. (Azaz békülj ki vele, hogy meggyógyuljon, mert ha meghal, gyermekeim árvák lesznek.) 

Rabbi Jochanan azt mondta neki: „Hagyd árváidat, én eltartom őket!” (Jeremiás 49/11).

Az asszony erre azt válaszolta: Tegyél valamit az özvegységem miatt! (Azaz: hogy ne legyen özvegy.) 

Rabbi Jochanan válaszolt: „És özvegyeid bízzanak bennem!” (uo.) 

Ekkor rabbi Simon ben Lakis lelke nyugovóra tért, és rabbi Jochanan gyászolta őt.

A Mesterek ezután azon tanácskoztak, hogy ki mehet oda hozzá a kedélyét nyugtatni. Úgy döntöttek, hogy rabbi Eliezer ben Peda odamehet, mert az ő eszmecseréi igen éles elmére vallanak. Odament és leült rabbi Jochanan elé. Minden szóra, amit rabbi Jochanan mondott, azt válaszolta: Van egy Braita (olyan szöveg, ami kimaradt a Talmud szövegéből), amely alátámasztja azt, amit állítasz. 

Erre rabbi Jovhanan így szólt: Te Lakis fiához (azaz rabbi Res Lakis) akarsz hasonlítani? Ha én egy szót mondtam, Lakis fia 24 kérdést tett fel ellenemben, és én 24 megoldást adtam vissza (válaszoltam) neki. Ezáltal a vita teljes lett köztünk, azaz megoldást találtunk a kérdésre. Te azonban mindig azt mondod: „Van egy Braita, amely alátámasztja azt, amit állítasz!" Nem tudom hát magam sem, hogy amit mondok helyes-e?

Majd rabbi Jochanan megszaggatta ruháját és sírva mondta: Hol vagy Lakis fia, hol vagy Lakis fia? Így kiabált, míg értelme elhagyta. Ekkor a mesterek könyörögtek érte irgalomért, és az ő lelke is nyugalomra tért…

A két tudós értelmetlen vitája tragikus halálukhoz vezetett. Elgondolkodhatunk azon, mi volt az értelme? Büszkeségük? Két tudós egymással szemben tanúsított értelmetlen büszkesége...

„ ...az élet csak szertefoszló árnyék, de nem olyan, mint valamely toronynak vagy fának árnyéka, hanem csak mint madárnak árnyéka, mely tovarepül, s nem marad meg sem a madár, sem az árnyék!”
(Kohelet rabba. 6/12.)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek