Ma ünnepli 50. születésnapját Radnóti Zoltán, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) rabbiságának igazgatója, az újbudai Bét Sálom zsinagóga közösségének vallási vezetője. Éltesse az Örökkévaló az emberi kor végső határáig egészségben és szeretetben!
A ma ötven éves Radnóti Zoltán főrabbi hihetetlen munkabírású ember – aki rendszeresen olvassa az immár több mint húsz éves múltra visszatekintő heti hírleveleit, az tudja: egy-egy végigdolgozott nap után ő még képes éjjel 11 órakor is odaülni a számítógéphez, hogy a csütörtökre ígért hírlevél igenis még csütörtökön odaérjen minden címzetthez. Ha ez a rend, akkor ennek a rendnek meg kell felelni. Ezt az elképesztő munkabírást egy folyamatosan parázsló, sőt, néha hevesen lobogó belső tűz táplálja benne – aki hallotta már őt egy-egy nagyünnepen vagy szombatfogadáson igazán ihletetten beszélni, az tudja: az igazi papi elhivatottság szikrája vetett lángot a lelkében.
Rabbinak lenni számára nem csupán egy foglalkozás a sok közül, hanem olyan belső elhivatás, amit a közössége kizárólagos szolgálatába állított. Ő ugyanis született közösségi ember: ha nagy ritkán előfordul, hogy a Bét Sálom zsinagógában nem tud részt venni valamelyik hétköznap reggeli istentiszteleten, akkor nélküle: szinte üresnek tűnik a templom.
Nagyon lehet szeretni benne az örökké kíváncsi tekintetű embert, aki ugyanolyan örömmel képes ránézni egy két-három éves, a zsinagógában még csetlő-botló kisgyerekre, mint arra a hittestvérére, akit hetek óta nem látott.
– De jó, hogy végre te is itt vagy – szokta mondani, ha olyasvalaki lép be a zsinagógába, akinek a társaságát pár hétre nélkülöznie kellett. Ez lehet az a mondata, amit a Bét Sálom minjenjében már mindenki hallhatott tőle párszor, s most, az ötvenedik születésnapján itt az alkalom, hogy mi is ugyanezt mondjuk neki.
– De jó, hogy itt vagy, rabbi!
Talán ez a legszebb mondat, amit egy ilyen jeles, kerek évfordulón mondani lehet. Éltesse hát az Örökkévaló még sokáig a szeretetnek azt a tüzét, ami Radnóti Zoltánban lobog a zsidóság és a zsidó közösség iránt. Mazal Tov!
És akkor most következzék még (legalább) hetven esztendő!