„…Megadom esőzéseteket a maga idejében..."

A Behár hetiszakasz kapcsán Szerdócz Ervin újpesti rabbi az alábbi írásában azzal foglalkozik, hogy Istent befolyásolhatja-e döntésében az ember imája.

Samuel P. Huntington amerikai politológus „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” című, 1993-ban megjelent művében vizionálta, hogy a népek közötti civilizáltsági különbség kiválthat világméretű összecsapást.

 Napjainkban pedig minden jel arra mutat, hogy az ivóvízhiány kérdése az elkövetkező idők legfenyegetőbb veszélye. Erre a világtörténelem több precedenst is szolgáltatott. Az i. e. V. évezredben alapított sumer Ur Kaszdim város, az akkori világ kulturális centruma az i. e. VI. században vízhiány miatt néptelenedett el. A bibliai korban is meghatározó volt a víz, hiszen „Ábrahám szemrehányást tett Abimeleknek a kút miatt, melyet elraboltak Abimelek szolgái.” (I.M. 21/25.)

Az egykori Kánaán, a zsidó nép Őshazája, a mai Izrael esős és száraz, két évszakos éghajlatú ország. Az esős évszakban az eső mennyisége és milyensége meghatározó létkérdés volt. A Sátoros ünnep hetedik napján, drámai hangvitelű könyörgésben kérünk áldásos esőt: 

„Hozza már az esőt a mennyei vizekből, puhítsa a földet kristályos cseppekkel! Vizet, melyet Írásban nagynak neveztél. Nyugtassák cseppjei, kikbe életet leheltél, éledjenek, kik eső hatalmát emlegetik!” 

A teljes imaszövegből kiderül, hogy külön „őrzőangyala” van az esőnek! A könyörgést Istennek szóló áldás követi: „Hiszen Te vagy Örök Istenünk, aki szelet fúvat és esőt hullat!” Majd a könyörgés az eső „minőségére” vonatkozó szavakkal fejeződik be: „Szolgáljon az eső áldásra és ne átokra, életre és ne halálra, bőségre és ne ínségre!”

„Hadd dalolok az Örökkévalónak, amíg vagyok, hadd énekeljek Istenemnek, amíg vagyok”, (104. Zsolt.32.) hangzik az imára való felszólítás. Rabbi Móse ben Maimon (Maimonidesz, 1138-1204) a „Tévelygők útmutatója” című filozófiai művében többek között azzal foglalkozik, hogy Istennek mint anyagtól és időtől független Szubsztanciális létezőnek mennyiben lehet „tudomása” az emberi lét „történéseiről”. 

Konkrétan: a mulandó ember imája, könyörgése befolyásolhatja-e Isten döntését?

A Talmud (Táánit 23a.) a kérdés eldönthetetlenségét egy különös történettel oldja fel!

Mestereink tanították: Egyszer Ádár hónap nagy része elmúlt és eső egyáltalán nem esett. Ekkor küldtek Chonihoz, a „körhúzóhoz”: imádkozzál, hogy eső essen! Imádkozott, de nem esett eső. Ekkor Choni húzott egy kört és belépett a közepébe, azon módon, ahogy Habakuk, a próféta tette: „őrhelyemre állok, odaállok a bástyára”. (Hab. 2/1.) Azt mondta Isten előtt:

 „Világ ura, gyermekeid rám irányítják tekintetüket, mert olyan vagyok előtted, mint a házad gyermeke. Esküszöm a Nagy Nevedre, hogy én innen nem mozdulok, amíg gyermekeiden nem könyörülsz". 

Ekkor csepegni kezdett az eső. 

Tanítványai mondták neki: Mester, rád tekintünk, nem akarunk meghalni, nekünk úgy tűnik, hogy az eső csak azért esik, hogy esküdet feloldja. 

Ekkor Choni azt mondta: Nem így kértem, hanem esőt a gödröknek, árkoknak és barlangoknak. (Értsd: hogy annyi eső essen, hogy megtöltse a ciszternákat.) Erre hevesen esett, mígnem minden egyes csepp olyan nagy volt már, mint egy hordó nyílása. A bölcsek úgy ítélték, hogy egyetlen csepp sem volt kevesebb, mint egy log (egy log kb. fél liter).

Tanítványai azt mondták neki: Mester, rád tekintünk és nem akarunk meghalni, nekünk úgy tűnik, hogy az eső csak azért esik, hogy a világot megsemmisítse. 

Ekkor azt mondta: nem így kértem, hanem jóleső, áldásos és adakozó esőt! Erre úgy esett, ahogy illik, míg az egész nép az eső miatt fel nem mászott a Templom-hegyre (nehogy vízbe fulladjanak). 

A következőt mondták neki: Mester, ahogy imádkoztál, hogy essen, úgy imádkozzál azért is, hogy abbamaradjon. Azt felelte: úgy hagyományozták rám, hogy jó dolog túlméretezése miatt ne imádkozzam. Ennek ellenére hoztak neki egy bikát hálaáldozatnak. Mindkét kezét rátámasztotta és mondta előtte: 

Világ ura, néped, Izrael, akit Egyiptomból kivezettél, nem tud sem a jó túlméretezésben, sem a büntetés túlméretezésben létezni. Legyen meg az akaratod, fejeződjön be az eső, és a világ felépüljön. 

Azonnal fújni kezdett a szél, a felhők szétoszlottak és a nap felsütött. A nép kiment a földre, szedett szarvasgombákat és gombákat.

Ekkor Simon ben Satach küldött érte: ha nem lennél Choni, akkor kiterjeszteném rád a kiközösítést. Még ha ezek az évek olyanok lennének, mint Elijachu (Illés próféta) évei (amikor nagy szárazság volt), amikor az esők kulcsai Elijachu kezében voltak, nem találnád, hogy az Ég Ura neve általad lett megszentségtelenítve? De mit tegyek veled, amikért te vétkeztél a Mindenható előtt és Ő mégis teljesíti az akaratodat, mint egy gyerek, aki az apja ellen vétkezett és ő mégis teljesíti az akaratát? Rólad mondja az írás: „Örvendezzen a te atyád és a te anyád, vigadjon, aki szült téged.” (Péld. 23/25.)