„Íme, én adom neki békeszövetségemet.”

Ha a szexuális kihívás varázsának a zsidók sem tudtak ellenállni, ki és mi védheti meg a népet a Báal Peor romlott és ízléstelen abúzussá vált orgiáitól? – erre kérdésre keresi a szentírási választ Szerdócz Ervin újpesti főrabbi.

Bolok, Moab királya, és Bilám, a midjanita varázsló, rájönnek, hogy „…nem fog varázslás Jákóbon, sem bűvölés Izraelen…”. (IV.M.23/23) Látták, „amit Izrael az Emorival tett”, (uo 22/2) legyőzték Szichon, Óg és Básán királyságát. Félnek a zsidóktól és meg akarnak tőlük szabadulni. Bilám tudja, hogy „ahol megjelenik a paráznaság és bálványimádás, ott romlottság és pusztulás jön …”. (Ber.Rab 6/5) Tisztában volt azzal, hogy a szexuális kihívás varázsának a zsidók sem tudnak ellenállni. 

Stratégia születik: 

„A zsidók Istene gyűlöli a paráznaságot, tanácsot adok… küldjél közéjük kéjnőket, lányaitok közül.”  (Szánh.106a) 

A moabita és midjanita nők orgiákra csábítják a zsidó férfiakat. Igen, ám de kiderül, hogy a korlátok nélküli szexuális kicsapongás nem csak életformája a midjanita nőknek, vallási kultuszuk része is.

„Amikor egy izraelitán úrrá lett a testi vágy, arra kért egy midjanita nőt, hogy adja oda magát neki. A nő, erre előhúzott egy Peor-bálványt kebléből, és azt mondta neki: „Borulj le ez előtt!” (u.o.)

Mi tudható a Báál Peor kultuszról? 

„Történt egyszer egy pogány asszonnyal, hogy Báal Peorhoz érkezett, és megkérdezte papjait: Mivel szolgáljátok isteneteket? Mire azt mondták neki: Spenótot kell enni és hut, bort kell inni, és üríteni kell előtte (Báál bálványszobra előtt), majd közösülni valakivel ugyanott! (Szánh. 64a)

A Báal Peor bálványimádó szertartás közösségi orgia, a nemi ösztön sajátságos megnyilvánulása. A zsidók szempontjából csapda: Istentől való eltávolodás. Az állatias ösztön uralma az egészséges tudat önkontrolja felett. A zsidó vallásban a nemi élet nem valami megtűrt rossz, hanem normális korlátok melletti örömszerzés eszköze. Az értelem és érzelem egysége, mely önmérséklet hiányában akár romlott és ízléstelen abúzussá is válhat. A Báal Peor kultusz az elszabadult testiség, az érzelem nélküli, féktelen szexualitás, és a félrecsúszott spiritualitás egyvelege volt.

A Tórai történetben, olvassuk: „És csatlakozott a nép Báal-Peorhoz, és fellobbant Isten haragja Izrael ellen.” (u.o.25/3) Pinhász, Eleázár fia, Áron főpap unokája rájön, hogy az adott helyzetben nincs más alternatíva meggátolni a kultusz elterjedését, mint „buzgólkodni”, kézbe venni a drámai helyzet irányítását. Nem számolva a következményekkel, áldozatkészen, lándzsadöféssel végez a Simon törzs főnökével Zimrivel és a midjanita Kozbival, akik az egész közösség szeme láttára és megdöbbenésére készen álltak a Báal Peor kultusz „szolgálatára”.

Pinhász „vallási buzgalomból” önbíráskodást gyakorol, aminek törvény szerint nincsen jogosultsága. Ennek ellenére azt olvassuk, hogy „érdemekhez juttatta népét”. Az áll: 

„Aki érdemekhez juttatja a többséget, az meg van védve attól, hogy bűnbe essék. Mondta Isten: Ne aggódjatok Pinhász tette miatt! Elkövette a gyilkosságot, de ezzel engesztelést szerzett számotokra. Ezért íme, adom neki a békeszövetségem, mivel békét közvetített köztem és Izrael között” (Szanh. 82a)

Felvetődik a kérdés: ha a zsidó jogrendszer tiltja az önbíráskodást, és ha Pinhász nem kapott felhatalmazást, hogyan kapott jutalmat radikális cselekedetéért? 

„Azt mondta Isten: Pinhász megérdemli, hogy megkapja jutalmát, békeszövetségemet. Hiszen, az egész világ a béke által működik, és a Tóra egésze is a béke.” (Bámidbár rábbá 21)

Igazából, nem lettünk okosabbak, de tény, hogy a zsidók eltávolodtak a gusztustalan midjanita kultusztól, ami rövidesen el is tűnik a történelem színpadjáról! Pinhász mégsem maradhatott büntetlen. Talmud szerint tette okán eltávolították papi tisztségéből, gyermektelenül távozott az élők sorából, és kígyómarás által halt meg.