Ha a szexuális kihívás
varázsának a zsidók sem tudtak ellenállni, ki és mi védheti meg a népet a Báal
Peor romlott és ízléstelen abúzussá vált orgiáitól? –
erre kérdésre keresi a szentírási választ Szerdócz Ervin újpesti főrabbi.
Bolok, Moab királya, és Bilám, a midjanita varázsló, rájönnek, hogy
„…nem fog varázslás Jákóbon, sem bűvölés Izraelen…”. (IV.M.23/23) Látták, „amit
Izrael az Emorival tett”, (uo 22/2) legyőzték Szichon, Óg és Básán királyságát.
Félnek a zsidóktól és meg akarnak tőlük szabadulni. Bilám tudja, hogy „ahol megjelenik a paráznaság és bálványimádás, ott romlottság
és pusztulás jön …”. (Ber.Rab 6/5) Tisztában
volt azzal, hogy a szexuális kihívás varázsának a zsidók sem tudnak ellenállni.
Stratégia születik:
„A zsidók Istene gyűlöli a paráznaságot, tanácsot adok… küldjél közéjük kéjnőket, lányaitok közül.” (Szánh.106a)
A moabita és midjanita nők orgiákra
csábítják a zsidó férfiakat. Igen, ám de kiderül, hogy a korlátok nélküli
szexuális kicsapongás nem csak életformája a midjanita nőknek, vallási
kultuszuk része is.
„Amikor egy izraelitán úrrá lett a testi vágy, arra kért egy midjanita nőt, hogy adja oda magát neki. A nő, erre előhúzott egy Peor-bálványt kebléből, és azt mondta neki: „Borulj le ez előtt!” (u.o.)
Mi tudható a Báál
Peor kultuszról?
„Történt egyszer egy pogány asszonnyal, hogy Báal Peorhoz érkezett, és megkérdezte papjait: Mivel szolgáljátok isteneteket? Mire azt mondták neki: Spenótot kell enni és hut, bort kell inni, és üríteni kell előtte (Báál bálványszobra előtt), majd közösülni valakivel ugyanott! (Szánh. 64a)
A Báal Peor bálványimádó
szertartás közösségi orgia, a nemi ösztön sajátságos megnyilvánulása. A zsidók
szempontjából csapda: Istentől való eltávolodás. Az állatias ösztön uralma az
egészséges tudat önkontrolja felett. A zsidó vallásban a nemi élet nem valami megtűrt
rossz, hanem normális korlátok melletti örömszerzés eszköze. Az értelem és érzelem
egysége, mely önmérséklet hiányában akár romlott és ízléstelen abúzussá is
válhat. A Báal Peor kultusz az elszabadult testiség, az érzelem nélküli, féktelen
szexualitás, és a félrecsúszott spiritualitás egyvelege volt.
A Tórai történetben,
olvassuk: „És csatlakozott a nép Báal-Peorhoz, és fellobbant Isten haragja
Izrael ellen.” (u.o.25/3) Pinhász, Eleázár fia, Áron főpap
unokája rájön, hogy az adott helyzetben nincs más alternatíva meggátolni a
kultusz elterjedését, mint „buzgólkodni”, kézbe venni a drámai helyzet
irányítását. Nem számolva a következményekkel, áldozatkészen, lándzsadöféssel
végez a Simon törzs főnökével Zimrivel és a midjanita Kozbival, akik az egész
közösség szeme láttára és megdöbbenésére készen álltak a Báal Peor kultusz
„szolgálatára”.
Pinhász „vallási buzgalomból” önbíráskodást
gyakorol, aminek törvény szerint nincsen jogosultsága. Ennek ellenére azt olvassuk,
hogy „érdemekhez juttatta népét”. Az áll:
„Aki érdemekhez juttatja a többséget, az meg van védve attól, hogy bűnbe essék. Mondta Isten: Ne aggódjatok Pinhász tette miatt! Elkövette a gyilkosságot, de ezzel engesztelést szerzett számotokra. Ezért íme, adom neki a békeszövetségem, mivel békét közvetített köztem és Izrael között” (Szanh. 82a)
Felvetődik a kérdés: ha a zsidó jogrendszer tiltja az önbíráskodást, és ha Pinhász
nem kapott felhatalmazást, hogyan kapott jutalmat radikális cselekedetéért?
„Azt mondta Isten: Pinhász megérdemli, hogy megkapja jutalmát,
békeszövetségemet. Hiszen, az egész világ a béke által működik, és a Tóra
egésze is a béke.” (Bámidbár rábbá 21)
Igazából, nem
lettünk okosabbak, de tény, hogy a zsidók eltávolodtak a gusztustalan midjanita
kultusztól, ami rövidesen el is tűnik a történelem színpadjáról! Pinhász mégsem
maradhatott büntetlen. Talmud szerint tette okán eltávolították
papi tisztségéből, gyermektelenül távozott az élők sorából, és kígyómarás által
halt meg.
