Szerdócz J. Ervin rabbi: Mi az összefüggés a sors és emberi magatartás között?

A Bölcsek szerint, a minden szempontból „igaz” embert az Örökkévaló a földi és majd az eljövendő világon is jutalmazza. Ezért természetesen ezen a világon is jól megy a sora – írja az újpesti főrabbi az aktuális Behár hetiszakaszunk kapcsán.

„Ha elszegényedik testvéred és lehanyatlik keze melletted, támogasd őt…” (Mózes 3. 25.35.)

Jób könyvét olvasva sokan tették fel az örök érvényű kérdést: Mennyire befolyásolja az ember sorsát, jövőjét viselkedése, és az, ahogyan viszonyul embertársaihoz. 

Talmud (Brachot 7a) szerint négy féle sors van. Van emberséges, rászorultakon mindig segítőkész, akinek jól megy a sora. Van olyan is, aki bár igaz és jó ember, de rosszul megy sora. Ugyanúgy van rossz és elvetemült ember, kinek jó sora van. Úgyszintén olyan „rossz”, akinek rosszul megy a sora”.

Mi tehát az összefüggés a sors és emberi magatartás között? 

Sokféle értelmezés, és magyarázatok sokasága létezik erre a kérdésre. A Bölcsek szerint, a minden szempontból „igaz” embert az Örökkévaló a földi és majd az eljövendő világon is jutalmazza. Ezért természetesen ezen a világon is jól megy a sora. A nem „tökéletesen igaz”, az eljövendő világban kapja meg a jutalmát. Ugyanígy a kevésbé rossz ember a büntetését majd csak a túlvilágon kapja, nem így a teljesen rossz ember, akinek már ezen a világon is rossz sorsa van. 

A fenti okfejtést követve újabb kérdés merül fel: Nem megyünk-e szembe Isten akaratával, ha rászoruló embert segítünk, támogatunk? Kell támogatni az bajbajutottat?

„Felemelem szemem a hegyekre, honnan jöhet segítségem? Segítségem az Örökkévalótól.” (Zsoltárok 121.)

Midrás Rábbá Beresit szerint: „Az Örökkévaló megteremtette a világot az ítélkezés, igazságosság mércéjével (midát hádin), de látta, hogy a világ így nem tud működni. Aztán megpróbálta a kegyelmesség, a szeretet tulajdonságával (midát háráchámim), de úgy sem működött. Az a világ, amelybe beleszülettünk, már mindkettőt tartalmazza.”

A Tóra, amely a „Hegyen” (Behár) íródott, előírja, hogy empatikusan kell viselkednünk rászoruló embertársainkkal. A Tóra figyelmeztet, hogy kötelesek vagyunk segíteni másokon. A fenti parancsot megelőző rendeletek többes számban íródtak: „ne szorongassátok”, az elesettetek megsegítését parancsoló törvény pedig egyes számban. Rási szerint: „Ne várj, míg teljesen lehanyatlik és tönkre megy testvéred, hanem mihelyt észreveszed, hogy „szegényedni kezd” segélyezd őt.”

Bezárul a kör: „Kik bíznak az Örökkévalóban. olyanok, mint Cion hegye, mely meg nem inog, örökre ott marad!” (Zsoltárok 125.) Pozitív viszonyod, segítőkész magatartásod jele annak, hogy bízol Istenben.  Rászorult embertársad, akit megsegítesz, ő is jobban fog majd bízni Istenben.

Egyszer, a római császár adó formájában hatalmas közfürdő költségét vetett ki Tibériás városára. A lakosok Rabba-hoz futottak és kérték: a rabbik is járuljanak hozzá a kivetett adó költségéhez. Rabba így felelt: Nem! Akkor mi elmenekülünk a városból! Meneküljetek! Mikor aztán a város fele elmenekült, az adó költségét a városban maradottakra vetették ki. Ekkor ezek is mentek Rabba elé és kérték, hogy a rabbik is viseljék a költségek rájuk eső részét. Ő azonban ismét így felelt: Nem! Akkor mi elmenekülünk! Meneküljetek!  Ekkor a második fele is elmenekült, és csak a vízhordó maradt a városban.  Mikor erre akarták kivetni az egész költséget, ez is elmenekült.

Ekkor a római császár elengedte az adót!

Erre így szóltak a rabbik Rabbahoz: Most látod, hogy a büntető ítélet elengedése a tanulatlan ember miatt jön a világra. (Talmud Bává Bátrá 8a)