Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 8 óra 11
perckor köszönt be, a királynő holnap este 9 óra 29 perckor távozik körünkből.
Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából Beháálothá
(Mózes 4. 8:1–12:16.) hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
Miközben igaz az, hogy minden pillanat visszahozhatatlan és jóvátehetetlen,
az is igaz, hogy minden nap reménybeli esőnap, az újrakapcsolódás esélye. A
„második peszách” és a misnai bölcs élettörténete is tanúsítja, hogy senki sem
eleve, magától értetődően zsidó, épp ezért senki sincs „eleve a közösségen
kívül. Mindannyian visszatérők vagyunk.
Az egyiptomi kivonulás első évfordulóját ünneplik a pusztában, a peszáchi áldozatot készítik elő éppen, amikor tudatják Mózessel némelyek
Izráel népéből, hogy tisztátalanná lettek, nem vehetnek részt az ünneplésben, a
világtörténelem első „széder estéjén”, noha, természetesen, szeretnének. Mózes
gyors, szűkkörű konzíliumot hív össze a Világ Teremtőjével, aki úgy dönt, hogy
erre az esetre esőnapot kell kijelölni, a következő hónapnak ugyanezen a
napján. Akkor pótolhatják azok, akik messzire utaztak, vagy az állapotuk nem
teszi számukra lehetővé, hogy a megadott időben vegyenek részt a szertartáson,
kapcsolódhassanak a hagyomány közösségéhez.
A Peszáchon kívül nincs másik ünnep, amelynek esőnapja van, még a Jom
Kippur, az engesztelés napja sem pótolható így be, hiába akadályoznák objektív,
elháríthatatlan akadályok a részvételt. De a Peszách Izráel népének „alapító
eseményére” emlékezik, a közösség születésére a szabadság szelleméből. És nincs
közösség, közös emlékezet, közös szertartások, röviden szólva hagyomány nélkül.
Azt az egyet pedig soha senkitől nem lehet megtagadni, hogy, bárhonnan jön is,
élete bármely pontján csatlakozhasson a hagyomány közösségéhez. Mert ha már
részévé váltunk ennek a közösségnek, bármi, minden pótolható. Csak a bejárati
ajtónak kell mindig nyitva állnia az amerikai középutas, „konzervatív”
judaizmus zsidóság egyik óriása, nemzedékünk egyik nagyja, Ismar Schorsch
szerint.
A zsidóság egyik legnagyobb válságának és megújulásának kulcsfigurája,
Rabbi Akiva élettörténetét is ő idézi fel. Akiva tanulatlan pásztor volt, aki
nem is tartozott „eredendően” a közösségbe, felmenői nem zsidók voltak és ez
akkoriban számított. Ezt az embert élete nagy szerelme, a felesége vette rá,
hogy menjen el tanulni, ő várt rá, amíg a Misna egyik legnagyobb bölcse lett.
Rabbi Akiva egész tulajdonképpeni élete „második esély” volt, és nem kis
részben az ő művén is áll a rabbinikus zsidóság építménye. Az ő története is
mutatja, hogy ez a hagyományközösség a második esélyek közössége, hogy minden
nap esőnap, hogy igazából csak esőnapok vannak. Hogy mindig mindenkit, aki
jönne, várunk és visszavárunk, mert akik várnak és visszavárnak, maguk is egy ködös
őszi esőnapon érkeztek meg, szinte kivétel nélkül.
Jó szombatot kívánunk!