Hogyan vált az áruló Júdás (Juda) egy egész nép toposzává?

Fabiny Tamás teológus püspök (címlapképünkön) új könyve tudományos igényességgel dolgozza fel Júdás alakját és a Júdás-jelenség hatástörténetét. Röhrig Géza ezt írja ajánlójában: „a pénzes zacskót szorongató, kampós orrú zsidó nem a Der Stürmer találmánya. Júdást is így ábrázolta a középkor". Mint fogalmaz: Fabiny Tamás  munkája bemutatja, hogy „hogyan és kik tették az áruló tanítványt egy egész nép toposzává".

A Luther Kiadó gondozásában jelent meg Júdás, az elveszett tanítvány címmel Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke nagyívű és terjedelmes tanulmánya, amely a názáreti tanítót, Jesuát a keresztény hagyomány szerint eláruló Júdás (Juda) kapcsán arra világít rá, hogy „az árulás fájdalmas emberi élménye olyan örökzöld, hogy mindig szükségünk van egy emblematikus személyre is, akihez köthetjük, valahányszor velünk is megesik".

Mint a kötetből kiderül: a 13. századra visszanyúló, a 15. századra igazán népszerűvé váló dramatikus előadások jelentősen hozzájárultak a Júdás-kép módosulásához, az antijudaista toposzok elterjedéséhez. A középkori – legtöbbször piactereken előadott – passiójátékokban Júdás szinte állandó ismertetőjegye lett a pénzes zacskó, melyből aprólékosan számolta a 30 ezüstöt, ami a korabeli zsidó kereskedőkre utalt. A középkori közönség értette az utalást, hiszen a passiójátékokat nem egyszer spontán pogromok követték. Ez volt az oka annak, hogy 1459-ben a frankfurti magisztrátus elrendelte: a zsidók nem hagyhatják el otthonaikat a dramatikus előadás alatt, nehogy áldozattá váljanak. 

 A Júdás = zsidóság megfeleltetés a képzőművészetben is elterjedt. Júdást vörös hajú, kampós orrú, ördögi figuraként ábrázolták, legtöbbször sárga ruhában, hiszen a sárga szín az irigységre, a testiségre, betegségre és a halálra utalt,  lett, nyakában pénzes zacskóval. 1465-ban Caspar Isenmann elzászi festő a colmari Szent Márton-templom főoltárán Júdást vörös hajjal, óriási kampós orral, kidülledő szemekkel festette meg. 

A kötethez Röhrig Géza  költő is írt ajánlót, amely így szól: „A pénzes zacskót szorongató, kampós orrú zsidó nem a Der Stürmer  találmánya. Júdást is így ábrázolta a középkor. Fabiny Tamás olvasmányos munkája példás következetességgel mutatja be – a Bibliát és hatástörténetét részrehajlás nélkül kutatva –, hogyan és kik tették az áruló tanítványt egy egész nép toposzává. Ha napjaink kereszténysége túllépett már az utolsó vacsorát s a Jézus elfogatását értelmező képek és kommentárok agitprop-sematizmusán, akkor azt – egyebek közt – épp az ilyen bátor és hézagpótló munkáknak köszönheti. Örömmel ajánlom hát figyelmükbe e fontos könyvet".

A kötetről a Válaszonline.hu írt recenziót, amelyet ITT olvashatnak.

(Címlapkép: Fabiny Tamás/Facebook)