„A zsidóság válság idején mindig kultúrát teremt"

2023. Október 04. / 16:13


„A zsidóság válság idején mindig kultúrát teremt"

A hatalom a különböző korokban hogyan használta fel a művészetet, s ennek miként tudtak ellenállni (vagy behódolni) a kultúra emberei? Hová fajulhat a politika és a kultúra harca? Erről tanácskoztak neves előadók az Entartete Kunst, avagy az elfajzott művészet címmel rendezett nagyszabású konferencián, amelyet az OR-ZSE és a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkara szervezett a Rumbach-ban. Három részes cikksorozatunk 2. része.

Rangos, országos hírű filozófusok, esztéták, történészek, művészettörténészek, irodalmárok, nyelvészek, pszichológusok, zenekutatók gyűltek össze a budapesti Rumbach utcai zsinagógában az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) és a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara által szervezett Entartete Kunst, avagy az elfajzott művészet című konferencián. 

Az apropót a Magyarországon született, orvos végzettségű Max Simon Nordau filozófus, író, kritikus halálának 100. évfordulója adta. Nordau legismertebb műve az 1892-ben megjelent Entartung (magyarul: elfajzás, elkorcsosulás, degeneráltság) című munka, amelyben Nordau elmegyógyászati szempontok alapján vizsgálta kora művészetét. Pár évtizeddel később a náci Németországban e mű alapján került be a köztudatba az Entartete Kunst (magyarul kb. Elfajzott, elkorcsosult, degenerált művészet) fogalma, amelyet a nácik a fajelmélet szerint hoztak összefüggésbe általában „a zsidó” művészettel, a zsidóságot vádolva azzal, hogy „beszennyezik” a „tiszta” és „érintetlen” nemzeti kultúrákat. 

Portrait_of_Max_Nordau.jpgMax Nordau 1906 körül (Forrás: Wikipédia)

Az igen színvonalas konferencia szervezői arra keresték a választ, hogy létezhet-e „elfajzott” művészet, s ha igen, akkor az egyes történelmi korokban politikai, vallási vagy más szempontok szerint mit tekintettek annak. Mivel a politikai hatalom minden történelmi korban a kultúrával (is) reprezentálja önmagát, a kérdés föltehető így is: a hatalom képes-e ideológiai kordában tartani a művészeteket, s ha igen, akkor vajon mekkora sikerrel? Azaz egy-egy adott korban milyen önkifejezési lehetőségek, milyen szabad terek nyílnak meg a hatalomnak behódolni nem akaró művészek előtt, s hosszú távon vajon milyen sorsra jut az a kultúra, amely propagandisztikus elvárások szerint született? 

GYENGE ZOLTÁN: A LEGTISZTÁBB FORRÁS AZ OR-ZSE

A megnyitón Gyenge Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja emlékeztetett rá, hogy a bölcsészkaron egy nemrégiben született, egyetemközi megállapodás értelmében a zsidó vallást, kultúrát és hagyományt a szegedi hallgatók a legtisztább forrásból ismerhetik  meg, és ez a legtisztább forrás nem lehet más, mint az OR-ZSE. Ellentételezésképpen a kar rlszt vesz az OR-ZSE szakmai munkájában, s ennek jegyében közös kutatásokat, konferenciákat szerveznek. 

Gyenge_Zoltán.jpgGyenge Zoltán (Fotó: OR-ZSE/Facebook)

– Ha éttekintik a mostani tanácskozás előadóinak névsorát, akkor azt kell mondjam, hogy egészen egyedülálló konferencia elé nézünk – mondta Gyenge Zoltán. – Amennyire az időm engedi, minden egyes előadást meg szeretnék hallgatni, mert aki e konferencia három napját végigüli, az nem egyszerűen Nordau munkásságával és az Entartung jelenségével fog megismerkedni, hanem az európai kultúra egyik legfontosabb kérdésével, a művészet és a politika kapcsolatával számtalan aspektusból a zenétől kezdve az irodalomon át a filozófiáig. 

BALÁZS GÁBOR: MILYEN VÁLASZOKAT ADOTT A ZSIDÓSÁG A VÁLSÁGOKRA?

– A szervezés során egyik alkalommal arról beszélgettünk Gyenge Zoltánnal és Gábor Györggyel, hogy a világ mai állapotában, amikor a szomszédban háború dúl, a bolygót klímaváltozás sújtja, s bármikor a nyakunkon lehet egy újabb világjárvány, milyen egy „úri huncutság" arról beszélgetnünk, hogy mi is az Entartete Kunst – kezdte beszédét Balázs Gábor, az OR-ZSE általános rektorhelyettese. – Aztán eszembe jutott, hogy semmiféle „úri huncutságról" nincs szó, hanem a kultúra és a tudomány napi működéséről, azaz túlélési stratégiájáról. Arról nem is beszélve, hogy ha végigtekintünk a zsidóság több ezer éves történelmén, az egész nem más, mint válságok sorozata. S mit csinál a válságok közepette a zsidóság? Kulturális és tudományos értékeket hoz létre. 

Balázs_Gábor_konf.jpgBalázs Gábor (Fotó: OR-ZSE/Facebook)

Balázs Gábor – az egyiptomi kivonulást hozva föl példaként – föltette a kérdést: Mózes kivezeti népét Egyiptomból, a zsidók a sivatagban vándorolnak korabeli „migránsként”, nélkülöznek, szenvednek, de mit tesznek? A Tóra elfogadásával megalapozzák a zsidó kultúra és hagyomány alapjait. A tudós hozzátette: ha elfogadjuk a tudományos narratívát, és azt mondjuk, hogy a Tóra az időszámítás előtti hatodik században keletkezhetett, akkor sem jobb a helyzet, mert akkor három nagy korabali világbirodalom, Egyiptom, Asszíria és Babilon szorításában találjuk a parányi Judeát, amelynek lakói a külső nyomásnak ellenállva igyekeznek túlélni és „megszülik ezt a fantasztikus történetet, amire felépül az egész héber Bibliat”.  

– Jönnek a rómaiak, lerombolják Judeát, megszűnik az állami lét, a zsidók szétszóródnak, és erre mi a válaszuk? Létrehozzák a Misnát, amelynek révén vadonatúj héber kultúra születik – tette hozzá Balázs Gábor. – Nem sokkal később a birodalomban a kereszténység államvallássá lesz, üldözik a zsidókat, erre a zsidók mit csinálnak? Megalkotják a Talmudot, ami még tovább fejleszti a zsidó kultúrát.

A fentiek szellemében Balázs Gábor úgy fogalmazott: a XX. században világválságok közepette születik meg egyrészt az, amit Entartete Kunstnak, elfajzott művészetnek neveznek, másrészt pedig a zsidó nemzeti mozgalom. Kialakul a faji alapú antiszemitizmus, a zsidóság is belső válságokkal küzd, mire megszületik a cionista gondolat, megkezdődik a nemzet újjászületése, s nagyjából ugyanebben az időben létrejön az avantgard művészete, amely – hangsúlyozta Balázs Gábor – „szerény véleményem szerint a művészettörténet legcsodálatosabb fejezete”. 

– És most itt vagyunk mi, akik válogathatunk a megoldatlan vagy megoldhatatlan válságok között, és mit csinálunk? E tanácskozással megpróbálunk olyan tudományos, kulturális értéket teremteni, ami, ha nem is lesz méltó folytatása a nagyoknak, legalább törekszik rá – mondta. 

Vörös_Kata.jpgVörös Kata (Fotó: OR-ZSE/Facebook)

Balázs Gábor a beszéde végén megköszönte az OR-ZSE, a Mazsihisz és a Rumbach-zsinagóga hozzájárulását a tanácskozáshoz, majd külön kiemelte Gábor György és Gyenge Zoltán munkáját a szervezésben. Nagy köszönetet mondott Vörös Katának, az OR-ZSE tanársegédjének is, mondván: „ha Kata nem lett volna mindvégig velünk, ez a konferencia sem volna”.  

A konferenciáról szóló sorozatunk első részét itt olvashatják. A rabbiképző által a konferenciáról megosztott Facebook-posztot itt találják.

(Címlapkép: Max Nordau 1906 körül. Forrás: Wikipédia)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Jonathan Sacks rabbi Ábrahámról, az új emberről
Megemlékezések
Vasárnap temetik Hadas Krisztát a Kozma utcai zsidó temetőben