1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) - a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben - a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
Gáspár Éva, született: 1919-ben.
„A népszerű művészbarát Gáspár Fülöp kislánya, a kedves és tehetséges Gáspár Éva vasárnap délelőtt vizsgázik, mint – színésznő” – tudósított 1938 júniusában az Esti Kurír.
Gál Béla filmiskolájában, ahová Gáspár Éva járt tanulni, fél évvel később, 1939 februárjában matinét tartottak. A Hétfő Reggel így írt az előadásban fellépő ifjú kezdőről:
„Most vasárnap egy egészen fiatal lány, Gáspár Éva örvendeztetett meg bennünket és az egész nézőteret már-már kiforrott művészetével, filmre termett alakjával, hollywoodi arcocskájával.”
1942-ben került az OMIKE Művészakcióhoz. Június 13-án a Fiatal színészek estjén mutatkozott be „Az V/B” című darabban. Szerepet kapott többek között Pap Károly: Mózes című színművében, és fellépett Rejtő Jenő: Apósom a vezér című bohózatában is. Saját bevallása szerint sokat köszönhet az OMIKE Művész Akciónak, a vezető színészeknek és a vezetőknek, mert majdnem minden darabban játszott, komoly szerepeket is.
1945 áprilisában részt vett egy fiatal művészek bemutatására rendezett előadáson. Ezt követően vidéki színházakban játszott és vidám esteken tűnt fel. Az 1980-1990-es években részt vett az OMIKE Művészakció emlékére rendezett megemlékezéseken.
Az utolsó „biztos” sajtóemlítés 1994 márciusában, az Új Élet-ben volt található. Ebben Füzesi Róbert, aki próbálkozott egy új Művészakció létrehozásával, megköszönte „Gáspár Éva, a volt OMIKE Ribáry Géza aranyéremmel kitüntetett művésznőnk” segítségét. Halála időpontjáról nem találtam adatot.
Győri Matild, 1879-ben született.
1896. október 6-án kezdte pályáját Polgár Béla rozsnyói társulatában. 1897 októberében az Esztergom és Vidéke, ahogy ez akkoriban szokás volt, beszámolt a színházi előadásokról. A „Vigécek” című darab kapcsán említette meg azt, hogy „Győri Matild kedves jelenség volt”.
Évekig vidéken működött, s fellépett többek között Bártfán, Vágújhelyen, Siklósón. 1902 és 1904 között Pécsett, 1906–1907-ben Békéscsabán és Besztercebányán szerepelt, majd 1907-ben Palágyi Lajos társulatához szerződött Miskolcra.
Fülep Lajos, az akkor még ifjú kitűnő művészettörténész 1902 novemberében külön cikket szentelt Győri jutalomjátékának a Nagybecskereki Hírlapban. Egy részlet ebből:
„Kitűnő előadásban került tegnap színre Győri Matild jutalomjátékául A cigány című remek népszínmű. […] Győri Matild oly finom művészettel és mélyen áttanulmányozva alakította a szerencsétlen szerelmes cigányleány szerepét, amelyhez hasonlót Nagybecskereken alig láttunk még. ]…] Percekig tapsolta az a kis közönség Győri Matild művészi játékát és tisztelői óriási babérkoszorúval és virágokkal halmozták el.”
A fővárosba kerülve az Apolló-kabarénak, majd 1926-ban a Royal Orfeumnak volt elismert tagja. Közben 1925-ben a megalakuló Művész Színházban lépett fel. 1927-től a Terézkörúti Színpadon, illetve a nyaranta a Royal Orfeumban szerepelt. Az 1930-as évektől kevesebb szerepet vállalt. Ekkor továbbra is a Terézkörúti Színpadon lépett fel, majd egy-két rádiószerepben tűnt fel a neve.
A zsidótörvények miatt 1939-től csak az OMIKE Művészakció keretében léphetett színpadra. Játszott többek között a nagysikerű Dybuk című legendában, Szabolcsi Lajos A király gyűrűje meséjében és Csergő Hugó Őszi szonáta című színművében, Szomory Takáts Alice című darabjában. 1961-ben hunyt el.
Képek:
1.) Portré OSZMI archívum
2.) Színházi Élet 1938. 29.
3.) Színházi Élet 1922. 19. 14.
4.) Színházi Élet 1929. 25. 59.