1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE
(Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita
Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől
megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a
nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész,
táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon
időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító
szereplők közül.
1936. július
19-én az Esti Kurír nagybetűs címmel
jelentette, hogy „Új magyar tagot szerződtetett a Staatsoper. A hírben szereplő
énekesnő Kraszner Kató, a korábbi úszóbajnoknő volt.
Kraszner Kató
1906-ban született. Minden bizonnyal ő az a 7 éves fellépő, aki többek között a
Budapesti Hírlap 1913. decemberi
beszámolója szerint sikerrel szerepelt az Apolló mozgószínház matiné
bemutatóján. (Majd pedig 1914-ben többször is, különböző helyszíneken.)
Ezt követőn
1921-ben szerepelt újra a sajtóban, mint az országos úszóversenyben
mellúszásban induló versenyző. Ekkor és a következő években több versenyt meg
is nyert, hol mell-, hol hátúszásban. Például az 1922. augusztusi balatoni
versenyt, amelyről így számolt be a Pesti Napló:
„Külön
érdeklődéssel tüntette ki a közönség a hölgy-versenyeket, ahol Kraszner Kató
kisasszony kétszer is elvitte a pálmát, mert nemcsak a százméteres mellúszást
nyerte meg szokatlanul jó idő alatt, hanem a Zólyomi Magdával vívott
győzedelmes párharca után a stafétát is diadalra vitte.”
1923-ban 100
méteres hátúszásban országos rekordot (1p. 40mp.) állított fel. Ezt javította
meg egy évvel később 1p. 38,56 mp-re. Eközben Bécsben megverte az osztrákok
legjobb úszóját. A Színházi Élet egy
nagyobb interjúban számolt be Kraszner Kató sportsikereiről. A beszélgetés
zárómondata ez volt: „Távozás előtt Katóka még szerényen megjegyezte: - Higgye
el, én nem is vagyok olyan jó, csak azért olyan feltűnőek az eredményeim, mert
nincsenek jobbak!”
(Érdemes
megjegyezni, hogy Kraszner Kató süketnéma testvére, Vilma szintén tehetséges
úszó volt. Így például világbajnok lett 1928-ban, az amszterdami süketnéma
olimpián.)
Az Esti Kurír 1931 márciusában jelentette
meg a következőket:
„A Bethlen-téri
Színpadon szombat óta sikerrel szerepel egy énekesnő, aki Musette dalát énekli
a Bohéméletből. A színlap szerint Kalmár Vilmának hívják – nem nehéz azonban
felismerni benne – Kraszner Katót a hátúszónőt.”
Az 1930-as évek
első éveiben a hírek, hol arról számoltak be, hogy milyen úszórendezvényt
szervezett Kraszner Kató, hol pedig arról, hogy énekesnőként hol és kivel
lépett fel.
1936-ban
szerződtette a bécsi Volksoper – számolt be az Újság is júliusban. Erről interjú is készült, amelyben a művésznő
így számolt be a meghívásról:
„- És Pesten nem
is próbálkozott? – Dehogynem, csakhogy meg sem hallgattak. Tavaly nyáron aztán
a szegedi szabadtéri játékon összetalálkoztam Káldi Lászlóval [a pesti Városi
Színház karnagya volt – H. L.]. Írja meg kérem, hogy neki köszönhetek
tulajdonképpen mindent. Ő taníttatott, ő vitt el a Volksoper karmesteréhez,
aztán következett a próbaéneklés a kisteremben. Weingartner [Felix, osztrák
karmester, zeneszerző – H. L.] éppen egy szomszédos szobában tartózkodott. Azonnal
berohant, amikor hallott énekelni, ez pedig nagy szó.”
Az ígéretes
bécsi karrier az Anschluss miatt meghiúsult. Kraszner Kató 1939-ben már Pesten
lépett fel néhány helyen, majd 1939 végétől az OMIKE Művészakció egyik
operaénekese volt. Énekelte Szulamitot a Sába királynőjéből, Récha szerepét
Halévy zsidónőjéből és énekelt hangversenyeken. Fellépett a pesti és vidéki
hitközségek rendezvényein is.
Az utolsó hír
aktív énekesi pályájáról 1943 júniusában jelent meg az Újságban, amelyben beszámoltak, egy a Goldmark-teremben rendezett
vallásos rendezvényről.
A Békés Megyei
Népújság 1982 januárjában cikket jelentetett meg két Zuglóban élő idős
hölgyről: Kraszner Vilmáról és Kraszner Katóról, „akik hajdanán sok dicsőséget
szereztek a magyar úszósportnak”. Kató „néni” a háború utáni évekről így
számolt be:
„1945 után
Budapesten, a Fővárosi Operettszínház tagja lettem. 1955-ben az emlékezetes
szovjetúnióbeli turnén még ott voltam, amikor a Csárdáskirálynő, a Havasi kürt
és a Boci-boci tarka című operettekkel fergeteges sikert arattunk. Később, mint
énektanár dolgoztam.”
Halála
időpontjáról nem találtam adatot.
Képek:
1.) Huszadik
század.hu
2.) Színházi
Élet 1924. július
3.) OMIKE
Művészakció műsorfüzet
4.) OMIKE
Művészakció műsorfüzet