Egy szervezetnél sok olyan dolgozó van, aki általában nem kerül be a hírekbe, akinek a munkáját nem követi nyomon a nyilvánosság, de akik nélkül a mindennapi tevékenység nem képzelhető el, mert az ő munkájuk is nélkülözhetetlen. A Mazsihisz-BZSH ilyen dolgozója volt 15 éven át a takarítók csoportvezetője, Novográdecz Lászlóné, vagy ahogyan mindenki ismerte: Zsuzsa, aki mindössze 60 évesen hagyott itt minket. Temetése tegnap volt az óbudai köztemetőben.
A Mazsihisz-BZSH Síp utcai székházában, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár épületében és a Dohány utcai zsinagógában mindenki ismerte Zsuzsát, aki ezekben a létesítményekben irányította a takarítók csapatát hosszú éveken át csupa szívvel és jó kedéllyel.
Zsuzsát a szeretetük jeléül sokan Zsuzsikának hívták, és ez a becenév nagyon jól állt neki, hiszen a munkatársai szolgálatkész, kedves és jó embernek ismerték meg, aki a közvetlenségével mindenkivel megtalálta a megfelelő hangot.
Ő is azok közé a nélkülözhetetlen munkát végző dolgozók közé tartozott, akire nem vetül ugyan a nyilvánosság reflektorfénye, mint a Mazsihisz-BZSH vezetőire és rabbijaira, de ha a munkáját nem kifogástalanul végezte volna, akkor annak meglett volna a látszatja... Ő azonban lelkiismeretes volt, szorgalmas és igyekvő, soha, de soha nem volt rá panasz.
Az elmúlt időszakban sajnos túl sok magánéleti csapás érte. Lelkileg nagyon megviselte, hogy rövid időn belül meghalt a testvére és az édesanyja is, testileg pedig olyan betegség gyötörte meg, amelyből sajnos már nem tudott talpra állni.
A betegsége alatt már sokkal ritkábban láthattuk, de nem felejtettük el: az óbudai köztemetőben a tegnapi temetésén ott voltak a Mazsihisz-BZSH dolgozói, és megjelent a felekezet több vezetője is. Zsuzsa mindössze 60 évesen halt meg, és a sajnos rövidre szabott életéből 15 évet töltött nálunk.
Hát emlékezzünk rá szeretettel!
