A szegedi zsidó áldozatok emlékére szervezett megemlékezés az egykori téglagyártól indult, és a Rókusi vasútállomásig tartott – arra a helyszínre, ahonnan több ezer zsidó embert zsúfoltak vagonokba és hurcoltak el. Az állomásnál közös megemlékezést tartott a Magyar Evangéliumi Testvérközösség és a Szegedi Zsidó Hitközség, jelen volt a Szegedi Cigány Önkormányzat elnöke, Nagy Mihály is.
A deportálásokat megelőző jogfosztás és elnyomás kapcsán sokan felteszik a kérdést: miért nem tiltakoztak a zsidó közösség tagjai az őket sújtó intézkedések ellen? A válasz sajnos egyszerű: a férfiak többségét ekkorra már munkaszolgálatra vitték, így leginkább idősek és gyermekek maradtak hátra – ahogyan azt a megemlékezésen résztvevő 94 éves Hirsch Zoltán is megerősítette, akit 12 éves korában édesanyjával és két kisebb testvérével vagoníroztak be a Rókusi állomáson. Úgy hitték, Auschwitzba tartanak – ám Kassa környékén visszafordították őket, és végül Bécs felé vitték tovább. Ez mentette meg az életüket, ám a borzalmakat így sem kerülhették el.
Ifjabb Iványi Gábor és Hirsch Zoltán. Fotó: Kuklis István / Szeged.hu
Zoli bácsi – bár derűsen idézte fel a történteket – elmondta, milyen nehézségeket éltek át: bombázásokat, éhezést, higiéniai nélkülözést. Egy év alatt mindössze kétszer fürödhetett, és ugyanabban a ruhában tért haza, mint amiben elment – édesanyja a válltöméséből egy golyót szedett ki. Hirsch Zoltán idézte a mondást: „Ami nem öl meg, az megerősít.” Ugyanakkor emlékeztetett arra is, hogy többen haltak meg, mint ahányan túlélték a borzalmakat – és mára már azok is egyre kevesebben vannak, akik még tanúságot tudnak tenni a vészkorszakról. Pedig az emlékezés kulcsfontosságú, hogy mindez soha többé ne történhessen meg.
Kendrusz Attila vallási vezető. Fotó: Kuklis István / Szeged.hu
Kendrusz Attila, a Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője beszédében rámutatott: a zsidótörvények és a holokauszt után sem állt helyre maradéktalanul az igazság, hiszen a kommunista éra is megfigyelés alatt tartotta a zsidó közösségeket, és bár nem fizikailag, más módszerekkel kínozta őket.
„A vészkorszak és az azt követő idők legfontosabb tanulsága, hogy egyetlen jogtalanságot sem szabad csendben eltűrni. Ha kínos is, meg kell szólalni, és ha egyre többen szólnak meg, sokan fognak csatlakozni hozzájuk" - fogalmazta meg beszédében.
Kendrusz kiemelte annak jelentőségét, hogy Nagy Mihály, a Szegedi Cigány Önkormányzat elnöke jelen volt az eseményen – hiszen a cigányság is számtalan megaláztatást szenvedett el származása miatt, és ez a diszkrimináció sajnos napjainkban sem múlt el teljesen. A közelgő választások kapcsán külön hangsúlyozta: a politikai feszültségeket nem szabad beengedni a közösségek és a családok életébe.
Az eseményen a Magyar Evangéliumi Testvérközösséget ifjabb Iványi Gábor képviselte, aki egy különleges ajándékot adott át a Szegedi Zsidó Hitközségnek: egy tefillint, amelyet édesapja fiókjában őriztek. Ez a zsidó vallás egyik fontos micvája, parancsolata – a homlokra és karra kötött imaszíjban Tóra-szakaszokat helyeznek el. Iványi hangsúlyozta: nem eltávolodás miatt adta át a tárgyat, hanem azért, hogy „ők őrizzék tovább.”
A megemlékezés végén koszorút helyeztek el a Rókusi vasútállomás falán lévő emléktáblánál, amely a szegedi zsidó családok elhurcolásának állít emléket.
Forrás: szeged.hu
Zucker-Kertész Lilla
